Pilates blog

Legalábbis szerintem. Ha szerinted is, és ezt fotóval dokumentálnád, töltsd fel a "bizonyítékot" a Pilates blog facebook oldalra vagy ezen a linken. Mutassuk meg együtt, hogy mozogni jó!

Május 15-ig gyűjtjük az albumot - legalábbis, ha szeretnéd, hogy te legyél az a valaki, aki 10.000 Ft-os Nike ajándékutalványt nyer, akkor addig töltsd fel a képedet. Amin futsz, síelsz, túrázol, bicajozol, jógázol, karatézol, ugrálsz, vagy bármit csinálsz, ami mozgás, és szereted!

Szóval klikk ide: facebook.com/pilatesblog, és az üzenőfal tetején levő gombbal posztold a fotódat, vagy kattints erre a linkre. A képen pedig ne felejtsd el megjelölni (tagelni) magadat.

Így mozgunk mi. Vagyis ti. És te?

Már nem csak filmekben, de itthoni parkokban is látni viccesen lassan mozgó embereket - nem a füves megoldásra gondolok, bár olyan is van -, akik a tai chi harcművészet meditációs mozgáskultúráját viszik át a hétköznapjaikba. (El se kezdjétek, tudom, valószínűleg a tai chi-nak is van kétmillió ágazata, kommentben kisegíthettek, de ez a cikk most nem erről szól...)

Nálunk a nyulak általában arról ismeretesek, hogy legalább annyira félősek mint amilyen szaporák (és akár 72 km/h-val is megiramodnak, aztán elbújnak és meglapulnak). Meg tojásokkal művelnek mindenfélét. (Szerintem a húsvét tipikus példája annak, hogy valakik valamikor addig-addig kavartak mindenféle jelképeket, hogy a végén már semmi értelmes nem sült ki belőle, de úgy maradt, mint a gyerekmondókák.)

Afrikában viszont a gyerekmesék (tanmesék) nagy részében Kalulu, a nyúl mindig kitrükközi a többieket - nem szándékosan ravaszkodik, csak folyton csávába kerül, és okosan megpróbálja kivágni magát belőle. És persze így mindig ő jár jól. A végén pedig a többiek annyira megelégelik a trükkjeit, hogy az oroszlánkirály száműzi a holdra. (Külön érdekesség, hogy a kínaiak, japánok, koreaiak szerint is él egy nyúl a holdon. Ő gyógynövényeket kotyvaszt, más források szerint pedig sütöget. Sütit.) Nekem valahogy az élelmes nyuszik szimpatikusabbak, szóval inkább Kaluluval kívánok kellemes tavaszi ünnepet mindenkinek.

The Long Grass Whispers, Geraldine Elliot 1949

A legszörnyűbb gyúrós sztereotípiák keltek életre a szemem láttára, amikor olyasvalakiről, akit másfél évtized gyúrás után ennel okosabbnak gondoltam, kiderült, hogy nem nyújt; és ugyanő, az un-troll-ish értelmiségi egzakt magyarázatként hozzátette, hogy mert az olyan buzis. Kész voltam. (És nem, nincs A8-asa.)

Azon testépítőknél (a professzionálistól a kocagyúróig), akik egészséges módon szeretnének izomtömeget növelni, illetve a súlyzós edzések segítségével "csupán" egy jól funkcionáló testet építeni (a szó pejoratívmentes értelmében), a nyújtás már rég szerepel a palettán. Kevesen tudják, de Arnold Schwarzenegger - a kormányzói és a színészi karrierje előtt - olyan testépítő pályafutást tett le a ferdepadra, mint kevesen a történelemben. Nem csupán pumpált, de olyan korát megelőző edzésterveket dolgozott ki, melyek máig iránymutatásul szolgálnak a testépítőknek, és bizony ebben már szerepelt a kötelező nyújtás is. 10 alap nyújtást sorol fel Encyclopedia of Modern Bodybuilding c. könyvében, mindegyikre 1-1 percet javasol rászánni, a napi penzum előtt és után.

Sőt, bizonyíték, nem ígéret: Schwarzi 1982-ben. 

Azt hiszem, a nyújtás kihagyásának két fő indoka van. Az egyik az alulpriorizálás, azaz: tudja a delikvens, hogy kéne, de véleménye szerint "hasznosabb" lesz inkább még tolni-húzni-nyomni egy sorozatot helyette. A másik az a tévhit, miszerint a nyújtás eltünteti a szépen gyarapodó muszklikat. Kár, hogy az a muszkli attól dagad olyan látványosan, hogy lobbal égnek az izomrostok, és tele van tejsavval... Ja, meg persze hajolgatni meg terpeszben ülni hogy néz már ki... (Pláne, ha a kisujj hegye a térdkalácsot veri, vagy a terpeszülésben kiderül, hogy az izmos dalia voltaképp Quasimodo, végülis érthető, senki nem szereti égetni magát.)

Kedves felelőtlenül gyúrós olvasóink kedvéért végigfutok rajta, miért is érdemes túltenni magukat a szodómia-parán. Először is, a súlyzós terhelés hatására az izmok izomkontrakciót visznek végbe (voltaképp minden terhelés hatására ez történik, de a súlyokkal aztán pláne), azaz összehúzódnak. Tudjuk, mi történik, ha valami sokat húzódik össze, és nem nyújtjuk ki eredeti állapotába? Megrövidül, és elveszíti rugalmasságát. (Én már láttam rétestésztaresztlit. Nem szép látvány.) Azonban ha a súlyzós edzés után lenyújtjuk az izmot, mind maga az izom, mind az izompólya (fascia), amiben található, hosszában megnyúlik: így az izmok szebben fognak kinézni, sőt, még keresztmetszetre is könnyebben növekednek, hiszen bőven lesz helyük az izompólyában teret foglalni.

A súlyzókat ügyesen forgatók azt is tudják, hogy a mozdulatok íve, illetve alapjaiban a végtagok mozgatásának a képessége növeli a gyakorlat minőségét. Nyújtással az ízületek is egészségesebbek és flexibilisek lesznek, azaz nem utolsósorban nő a mozgásszög, hatékonyabbak lesznek a megtett mozdulatok. Ezzel együtt az ízületi sérülésveszély is csökken, hiszen maga az ízület erősödik, a végpontra kivitt mozdulatok pedig könnyebben megtarthatók.

Vigyázat, hercegnek látszó tárgy. 

Ahogy a nyújtással az izmok rugalmassága növekszik, könnyebben elkerülhetők a húzódásból, merevségből eredő izomsérülések. Persze tudjuk, hogy sokan azt hiszik, attól jó, ha fáj - de aki nem ettől szeretné faszacsávónak érezni magát, az csökkentheti az izomrostok gyulladását, azaz az izomláz szimptómáit.

Ha még ez sem győzte meg az utolsó kétkedőket, bedobom az aduászt: az IGF-1 anabolikus hormon a növekedési hormonnal egyidőben termelődik a szervezetünkben, és mint ilyen, kulcsszerepet játszik az izomzat és izomerő fejlesztésében. Vannak, akik szintetikus formában küldik be (ehhem), nos, igazolt tény, hogy az IGF-1 iránti érzékenység nagyban megnő az izomsejtekben - a nyújtás hatására. Hoppá. (Mi menőbb, a szintetikus, vagy a naturális, Uraim?)

Szóval, ha engem kérdeztek, szép egészséges izomzatot építeni menő, tudatosan edzést tervezni is menő, lenyújtani is menő; buzievagyozni viszont nem csupán ciki, de meglehetősen buta dolog is. Aki szerint meg a duzzadó erezetű mókus izzadtságcseppes nyögése elegánsabb, mint pár percre igénybe venni a bordásfalat, az jobb, ha felkeres egy jó drága szakembert. (És a következő poszt nyújtástémában gyakorlati útmutatással lesz tele, ígérem.) Update: itt a fotókkal illusztrált stretching-cikk.

A múltkori posztban már írtam, hogy edzőterem is annyiféle fajta, közönségű és árszintű van, mint vendéglátóhelyek a talponállótól a kifőzdén át a kisvendéglőig és luxusétteremig. Az, hogy hol helyezkedik el, milyen stílusú és kik látogatják, mind-mind egyedi légkört teremt. Kicsit viccesen és karikírozva megpróbálom felvázolni nagyvárosaink tipikus felhozatalát.

Az olcsó. Egyetemi városrészben pincehelyiség. Second-hand vagy kissé elhasznált gépek, egyetemista és pályakezdő közeg, esetleg kései útkereső harmincasok. Fiatalos és vidám hangulat, csekély természetes fény, nem tökéletes szellőzés. Kinézni garantáltan nem fognak innen, csak ne zavarjon, ha belelógnak az aurádba. A recepciósok általában TF-es hallgatók, de inkább kérdezz proaktívan, mint rájuk várj.

Irodapatkány lelőhely. Általában irodaházakban vagy azok közelében elhelyezkedő, jól felszerelt, tágas edzőterem. Nem a legolcsóbb, de ha cafeteriából fizetheted, szerencséd van. A közönség nem a fittség csúcsa, így frusztrálva se kell érezd magad. Kivéve, ha mackóban és reklámpólóban nyomnád, mert az cseppet kirí a Nike-Adidas-Rebook közegből. Négytől-öttől tumultus van, de ha ez nem zavar, ár-érték arányban jól választasz, ha erre teszel.

Fitneszterem csak nőknek. Lakótelepek közepén, szerényen felszerelt termek magaslati kilátással. Fény van, kardiogépek sorbanállással, erősítő gépek inkább lábra, max súlyzó 2 kg. Semmi pucc és nem is drága. Ha élettörténeteket és aktuális pletykákat szeretnél hallgatni, ideális választás. Kinézni inne sem fognak, csak akkor, ha komolyan gondolod az edzést, ha 10 percnél tovább foglalsz egy gépet, vagy ha feltűnően vékony vagy a többiekhez képest. De ha lelkiismereted megnyugtatására vagy egy kis otthonról elszabadulásra használnád az edzést, válaszd nyugodtan.

Gyúrda. Ha már a bejáratnál furcsa szagok terjengenek, és fitt hölgyek-urak képei helyett táplálékkiegészítős poszterekbe botlasz, kezdhetsz gyanakodni. Ha bent két futógépet és egy taposót látsz na meg erőgépek tömkelegét, biztos lehetsz benne, hogy rátaláltál. Ha pasi vagy, és tesztoszteronlöketre van szükséged, bemehetsz. Ha nő - és nem épp az elkószált pasidat keresed -, szerintem tegyél úgy, mint aki elvétette az éjjelnappali bejáratát.

Menőterem. A 24 órán át nyitva tartó, minden jóval felszerelt terembe járó férfiak és nők edzenek. Igaziból. Sehol nem látsz annyi pulzusmérőt, kesztyűt, törölközőt. Se tükröt. Abban ellenőrzik, hogyan edzenek. Ha biztos vagy a dolgodban és az edzéstechnikádban, csatlakozhatsz. A kutya sem fog rád nézni. (Kivéve ha feltűnően dekoratív vagy és látványosan szemkontaktust keresel másokkal.) Ha viszont kisebbségérzeted van attól, hogy a veled együtt érkező még mindig a futógépen van, mire te már végeztél a napi adagoddal, jobb, ha keresel mást.

Luxusterem. Nagyon drága, zártkörű, és nagyon felszerelt. Annyi pénzt fizetsz, hogy azért már azt csinálsz a személyi edződdel, amit akarsz, de senki nem vet meg érte, ha inkább letelepedsz a kávézóban az iPadeddel. Arany élet. Ha megfizeted. Vagy valakid megfizeti.

Hát kábé ezek jutnak eszembe. (Kimaradt valami? Mondjátok...) A valósággal történő hasonlatosság nem a véletlen műve. Ha meg, kedves Olvasó, jársz már edzeni és a termedre ismersz, nyugodtan vedd elő a humorosabbik énedet, és ismerd el magadnak is, miért pont azt választottad, amelyiket.

Na és ha már humor, a vicc kedvéért a tipikus fitneszmaca sztereotípia egyik emlékezetes alakítása, íme: 

Az edzőterem az a hely, ahova a testünket edzeni járunk. Illetve, még többen nem járnak - különböző okokból és kifogásokból kifolyólag. Szegény pedig méltatlanul kapta ezt a mumusszerepet. Mivel manapság viszonylag kevesen cipeljük haza a lenyilazott antilopot, emelgetjük a frissen fejt tejjel teli sajtárt, vagy kúszunk húsz ujjon a bozótban, hogy kiszabadítsuk a totemoszlophoz kötözött barátunkat, az önként vállalt testedzésnek kell felváltania ezeket. 

 Más is túl sokszor látta anno az Ezüst-tó kincsét?

Ráadásul télen fűtik, nyáron klimatizálják, teljes összkomfort. Miért utálják sokan mégis?

Azok, akik egyébként valamit sportolnak, leggyakrabban azzal jönnek, hogy unalmas és mechanikus. Bezzeg az ő sportáguk. Nos, ez a tipikus buta hozzáállás. Nagyon kevés olyan sport van, ami a teljes testet megmozgatja, és téved, aki azt hiszi, ez elég. Aki igazán komolyan gondolja választott sportját, az tudja, mi jelentősége van a kiegészítő edzésnek erőnléti szempontból. Esztétikailag meg... erm, nézzük meg egy futó hasát például.

Aki nem sportol (vagy éppcsak), kábé a következőkkel jön. Vigyázat, kifogáskezelés a láthatáron!

"Úristen, az a sok kínzóeszköz. Azt sem tudom, mit kell velük csinálni." - Hahó. Úszni sem magadtól tudsz, teniszezni sem, egykét aerobiklépést sem (megfelelő aláhúzandó...) Minden teremben találsz edzőt, aki segít, megmutatja, elmagyarázza. Ha kéred, a tennivalóidat is megtervezi.

"Barátságtalan, személytelen, ijesztő." -  A Margitsziget budai oldala az óraátállításig nem ijesztő? Otthon a fotel belógó karfája nem frusztrál? A feltámadó szél nem barátságtalan? Szerintem ezek a kifogásgyárosok csúcsra járatott termékei. Vagy azé, aki még nem látott termet élőben. Mert abból is van kicsi, zsúfolt, otthonos; nagy, szellős, tágas; egylégterű, több kis részre szabdalt, ki milyet szeretne.

"A fitneszmacák és a gyúrós állatok majd jól kinéznek maguk közül." -  Na, ha valami hülye sztereotípia. Ahány terem, annyi közönség, és megintcsak: azt választod, ami illik hozzád. A pályakezdő kisfruskák, a lakótelepi leharcolt anyukák, az irodából tíz óra munka után kiszabaduló aktakukac srácok nagyon messze vannak a topbodybuilder, megvető pillantásokkal méregető imaginárius közönségtől.

"Unalmas." - Hah! A kedvenc szövegem. A testünkre figyelni hogy lenne már unalmas? Ha az edzőteremben unatkozol, akkor valószínűleg a taposógép egyes fokozatán pucsító csajok, vagy a többet pihegő és törülközőt gyűrögető, mint súlyzót megemelő bárók közé tartozol. Bocs. A testedzés során munka folyik. Ha vannak rutinból nyomott monoton szakaszok, nézz rá a tévére vagy a kardiogép  dvd-tv-kijelzőjére (a legtöbbnek van), hallgass zenét, vagy örülj, hogy épp nem küzdesz az életedért. De ne bámuld a többieket (legalábbis nem feltűnően, nem illik), és ha a tartóból kivett magazint sétáltatod fel s alá, az is magáért beszél.

Scifirajongóknak még a hídon az irányítóközpont is felderenghet.

Szóval, az edzőterem nem ellenség. Hasznos, a maga nemében szórakoztató, jó érzés utána a bőrödben lenni, ne add fel. Tedd félre az ellenérzéseidet, tévhiteidet, és nézz meg bátran egyet. Vagy kettőt, esetleg hármat. Melyik illik hozzád, melyikben szimpatikusak az odajárók, segítőkész a személyzet? És meglátod, hogy nem is rettenetes.

(Hogy megkönnyítsem a választást, jövök hamarosan egy edzőterem-típusok körképpel. Stay tuned.)

Posztokban, kommentekben, beszélgetésekben sorra visszaköszön a megállapítás, hogy a családnak, a családi környezetnek mekkora szerepe van az egyén sportkultúrájának kialakulásában, vagy éppen annak hiányában. Míg nem győzöm hangsúlyozni, mennyire nem késő sosem elkezdeni, fogós kérdés, hogy mennyire lehet korán elkezdeni? (Persze, még mielőtt a tesiórák elrontják kölyök szája ízét.)

Azt hiszem, a legfontosabb szem előtt tartani azt, hogy egy néhány éves gyereknek ugyanúgy a fizikai és lelki adottságait kell mérlegelni a választásnál, mint egy felnőttnek. A könnyítés a dologban az, hogy mozogni minden kisgyerek szeret - még nincsenek megrontva, elkényelmesedve, így  aztán (ijesztő mértékben) a szülőkön múlik, hogy ezt mennyire sikerül egyrészt kiaknázniuk, másrészt rendszerként bevinniük a gyerkőc életébe. Márpedig ez utóbbira szükség van ahhoz, hogy aztán szemléletként épüljön bele a formálódó elmébe.

A csapda az, ha a fölnőttek (mert ők már csak ilyenek) elfeledkezdnek arról, hogy ez bizony nem róluk szól. A gyereket nem tarthatja vissza a sportfoglalkozástól az, ha a szülőnek úgymond nincs ideje őt elvinni ide-oda. (Megkockáztatom, ez ugyanaz a problémakör, mint a "nincs időm sportolni"...arra van idő, amire teremtünk. Maximum kis logisztikát kíván.) Vagy előfordulhat a másik véglet, amikor a gyermek örömét leli valamiben, de a szülőt elkapja a hév, a gyermek helyett is felbuzog benne a versenyszellem, és a hobbimozgásból teljesítménypresszió válik. Holott a kulcs: figyeljünk a gyermekre, az igényeire, és azok maximális figyelembe vételével terelgessük a számára vonzó, és kiteljesedést nyújtó mozgás felé.

Bár személyesen nem találkozom a problémával, de tudom, hogy a legnagyobb gond ezzel még mindig az, hogy az egyesületek, utánpótlásnevelés klubok tömegével nyitva állnak a kis aspiránsok előtt, és nehéz olyan foglalkozást találni, ami "just for fun" jelleggel működik. Szerencsére a kínálat folyamatosan nő e téren is. (És természetesen nincs bajom alapvetően a gyerekek versenyeztetésével sem, egy egészséges lelkű, nyitott kisgyerek jellemfejlődéséhez ez hozzátartozik. Ha ő erre attitűdben alkalmas és szeretné - ennyi  a kitétel.)

A legjobb alapokat természetesen nem az "intézményi" sportkultúra adhatja a gyereknek, hanem - ideális esetben - az a családi minőségi együtt töltött idő, ami nem a vasárnapi ebédek formájában, hanem az aktív közös időtöltésben valósul meg. A túrázás, a közösen biciklire pattanás, vagy görkori - akármilyen gejlül is mutatnak mondjuk egy pipacsos rét szélén a gyógyszerreklámban - a valóságban meghatározó élménnyé tudnak válni a gyerekfejben. Esetleg telente a lécek vagy deszka csatolása. Észrevétlenül rögzül, hogy a mozgás a mindennapok része, pozitív asszociációkat kelt: ezek hiányában pedig évtizedekkel később az ilyen pilatesblogszerű meggyőző misszióknak sokkal nehezebb a dolga.

Hogy a poszt ne nyúljon túl hosszúra, a gyakorlati sportjavaslatokat egy következő bejegyzésben olvashatjátok majd - és gondolom nem lesz meglepő, hogy nem a klasszik atlétika fog állni a középpontban. De addig is érdekelne a véleményetek: manapság, mikor "trendi" mozogni, tudatosabbak a mai friss kisgyerekes szülők? Vagy jobb volt ez régen, míg elfoglalt apu-anyu helyett a Mókus Őrs intézte a feladatokat? Azt tudjuk, hogy utáljuk a tesiórákat - de megoldás vajon már azok előtt, vagy épp azok mellett/helyett bebiztosítani a sport szeretetét? Egyáltalán: van ennek a későbbiekre nézve jelentősége, vagy ez a poszttéma csak sok hűhó semmiért?

Azt kérték, hogy írjak valami kirohanósat, mégpedig pont arra a témára, ami régóta cseszi az én csőrömet is. Hát ez történt. Ja, ez most elég csajos, csak szólok.

Itt a tavasz, ennek apropójából a női magazinok címoldalán nemsoká megjelennek a "Hozd magad formába napi 10 perc alatt a bikiniszezonra!" jellegű felhívások. (Illetve: 5 tuti gyakorlat a feszes fenékért. Naponta 15 perc az esküvői ruhapróbáig. És még folytathatnám.)

Egyrészt személy szerint azért utálom ezeket a cikkeket, mert azt sugallják, hogy márpedig sportolni fáj, örülj, ha megúszod ezt az időpocsékolást, amúgy meg a Szent Cél az elfogadható méretű és formájú (szabadon választott) testrész, és ha azt letudtad, megszabadultál az invizíciótól. Holott mindenkire ott vár egy sport, amit szerethet! Ami túlmutat a centiken és a kilókon. Ha csak fizikai vetületeit tekintjük: a jobb "egyben levő" test érzete. Kiegyensúlyozottabb keringés, kevesebb fáradtságérzet, megszűnő kisebb-nagyobb fájdalmak, kíméletesebb piros napok. Szellemileg: frissesség, jó közérzet, jó adag levezetett stresszmennyiség.

Ez a bullshit.

Na de ha minderre nem tartasz igényt, akkor lelkiismereted megnyugtatásaképp nagy sóhajjal elpakolod a székeket a nappaliból arra a 15 percre. (Csoki bekészítve a későbbiekre, mert megérdemled...) Hogy mi történik a következő negyed órában? Jó eséllyel kihagyod a bemelegítést, mert nem írja az újság. Az izmok kis véredényei nem nyílnak meg a keringés felé, kevesebb oxigént vesznek fel, így fáradtabbak lesznek és erőtlenek, nem utolsósorban pedig rugalmatlanok és sérülékenyek. Elég egy merészebb rossz mozdulat, és kész a baj. Aztán írod a facebookra, hogy sportolni veszélyes, és 1 hétig fájlalod a meghúzott izmot. A maradék kedved is elmegy az egésztől.

Tegyük fel, hogy bemelegítesz. (Vagy nem történik nagyobb baleset.) Megpróbálod kisilabizálni a képről és a csatolt 3 mondatból, hogy mit csinálj. Esetleg valami rémlik még tornaóráról és pár fitneszvideóról, hogyan is kell helyesen kivitelezni az adott mozdulatot. A tested épp megörül, hogy valami történik. Elkezdi mozgósítani az energiákat: első körben a gyorsan bevethető szénhidrátokból, amit mostanság magadhoz vettél. Majd egyre bátrabban nyúl a zsírokhoz is. Néhol nem érti, mi történik, mert megállsz pihegni, ilyenkor az energiagyártás folyamatai megszakadnak és összezavarodnak: nem lesz benne rendszer. A keringésed azért egyre inkább felveszi az ütemet, kezdi kapisgálni, hogy itt valamit produkálni kell.
Majd egyszercsak pár gyakorlat után az egész véget ér. Az izmaid épp csak belejöttek, a szíved felkészült a teljesítményre, az energiatemelési folyamatok beindultak. Míg te elégedetten lerogysz a kanapéra, a szervezeted, ha tudna beszélni, egy hatalmas kérdőjelet kiáltana feléd: mégis most mi van?! A fő izomcsoportjaidból elkezdtél munkára fogni vagy kettőt, a többi meg hiába várta a sorát. Az egymást ellentételező izmaidból talán megmozgattad az egyiket, de annyiban hagytad a másikat, az egyenletes terhelés sehol nincs.

Hogy lenyújtottál-e? Hmm, írta az újság? Vagy az már túllép a rászánt negyed órán?

Ez még nem is a legrosszabb forgatókönyv.

Összegezve, hogy mi történik a napi időspórolós csodamódszerek révén: jórészt semmi. A tested kap egy kis ízelítőt, de nem indulnak be az általad annyira várt alakformáló folyamatok, nem lesz benne egységes rendszer, bemelegítés és nyújtás híján pedig akár többet is árthat, mint használ. Inkább gyűjtsd össze a napi negyed órákat mondjuk heti 2 egésszé, és látogass meg valahol két órát. Többet érsz vele, na meg hátha rátalálsz arra, amit nem nagy lelki fájdalmak közepette fogsz beiktatni az életedbe, sőt. A végén még a bikini is úgy fog állni, ahogy azt szeretnéd. De ha nem - végülis, nők vagyunk, hogy állna már tökéletesen -, a tested akkor is jobban fog szeretni téged. És viszont. Esetleg még azt is felismered, hogy az életmódváltoztatás nem ördöngösség: és gondolatban majd együtt nevetsz velem a bugyuta két oldalas, lapzártára gyorsan leadott csodacikkeken.

A helyes testtartás azzal kezdődik, hogy a gerincstabilizáló izmaink, avagy mélyizmaink kellőképpen edzettek ahhoz, hogy a gerincoszlop terhein könnyítsenek. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyire fontos ennek a nem épp szem előtt levő izomcsoportnak az erősítése, hiszen a fejekben és közvélekedésben a vágy tárgyaként a kockahas (unisex), fenék (nők), bicepsz (pasik) szerepel (ha szerepel...), és még senkit nem hallottam felsóhajtani, hogy olyan jó lenne egy stabil gerinctartó izomzat. Pedig. (Ha te is elfelejtetted, mi is ez, itt megírtam.)

Ha a gerincre túl nagy terhelés nehezedik, és a satnya stabilizálóizmok képtelenek már tartani, szerencsétlen (ülő)munkásember mi mást tenne, minthogy a kisebb ellenállást választja és elkezd görnyedezni. Ekkor már a gerinccsigolyák közti porckorongok - amelyek kvázi szivacsos elven működve próbálnak távtartóként szolgálni, és egyben elnyelni a nyomást -, feladják a harcot, és elkezdenek kifelé türemkedni a helyükről. Mivel a gerincoszlopban végigfut egy nem jelentéktelen ideg, és minden csigolyánál van egy telepített jeladója (ideggyök), a kitüremkedő porckorong ezt az ideggyököt találja el és kezdi ingerelni, zsigeri fájdalmak kíséretében.

Ha még ez a fájdalom sem kattan be emberünknek, és folyamatosan görnyed, nem kezdi el erősíteni a mélyizmokat, a porckorong külső védőrétege ki is szakadhat, a belső mag eltűntével pedig megszűnik ennek a távtartó, védelmező funkciója, és két szomszédos csigolya egyszer csak egymáson találja magát. Ha még nem esett volna le: a porckorongsérv (közkeletű nevén gerincsérv) kialakulását követtük épp végig. Nem kell hozzá más, csak egy adag hanyag testtartás.

Ellenben, ha az izmok megfelelően el tudják látni a feladatukat, tovább tudjuk szépen egyenesen tartani magunkat, a porckorong-párnácskák is képesek távtartani a csigolyákat, megvédve a sérülésektől, na meg a rendeltetésszerű helyükön tartani magukat. Bennünket meg megóvnak a fájdalmaktól, orvoslátogatás gyötrelmeitől... Ugye, milyen fontosak ezek a láthatatlan izmok?

Gondoltam egy nagyot... szám szerint ezret :) És ehhez még játszhatunk is. 

Egy fitness-wellness páros belépőt és vele együtt páros személyi edzést nyerhet valaki... ha elérjük a kerek három nullást. Ha még nem dedikáltad lájkolásodat felém a Facebookon, itt az ideje. Ha igen, akkor pláne több esélyed lesz megnyerni a Fit/Well csomit: hívj meg a Pilates blog FB oldalra sportolni szerető vagy "megtérítendő" barátodat/barátaidat. Ha te nyered meg az edzést+lazítást, örülhetsz... Ha a barátod nyeri meg, hajtsd be rajta a másik felét. Win-win. (Ha többeket meghívsz, több esélyed van - de csak olyanoknak küldd az ötletet, akivel szívesen edzenél együtt... vagy nézegetnéd a szaunában ;) )

Egyébként Azért Gyere Facebookra, mert:

• Ha olvasnád a blogot, de folyton elfelejted (és nem tudod, eszik vagy isszák az RSS readert...), akkor az új posztok megjelennek az üzenőfaladon
• Mert érdekes cikkeket vagy gondolatokat ott osztok meg röviden
• Mert oda tudok gépelni mostanában
• Mert oda tudsz kommentálni Indapass nélkül is
• Meg ott kicsit jobban önmagam vagyok, ember a blog mögött, tudod. (Már ha érdekel persze.)

Ha valamelyik érvelés betalált, ide katt.

Mivel a facebook egyre kevésbé felhasználóbarát, a többiek meghívásához itt egy kis guide: 

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=200265850004311&set=a.178502055514024.40435.173156402715256&theater