Pilates blog

Azt kérték, hogy írjak valami kirohanósat, mégpedig pont arra a témára, ami régóta cseszi az én csőrömet is. Hát ez történt. Ja, ez most elég csajos, csak szólok.

Itt a tavasz, ennek apropójából a női magazinok címoldalán nemsoká megjelennek a "Hozd magad formába napi 10 perc alatt a bikiniszezonra!" jellegű felhívások. (Illetve: 5 tuti gyakorlat a feszes fenékért. Naponta 15 perc az esküvői ruhapróbáig. És még folytathatnám.)

Egyrészt személy szerint azért utálom ezeket a cikkeket, mert azt sugallják, hogy márpedig sportolni fáj, örülj, ha megúszod ezt az időpocsékolást, amúgy meg a Szent Cél az elfogadható méretű és formájú (szabadon választott) testrész, és ha azt letudtad, megszabadultál az invizíciótól. Holott mindenkire ott vár egy sport, amit szerethet! Ami túlmutat a centiken és a kilókon. Ha csak fizikai vetületeit tekintjük: a jobb "egyben levő" test érzete. Kiegyensúlyozottabb keringés, kevesebb fáradtságérzet, megszűnő kisebb-nagyobb fájdalmak, kíméletesebb piros napok. Szellemileg: frissesség, jó közérzet, jó adag levezetett stresszmennyiség.

Ez a bullshit.

Na de ha minderre nem tartasz igényt, akkor lelkiismereted megnyugtatásaképp nagy sóhajjal elpakolod a székeket a nappaliból arra a 15 percre. (Csoki bekészítve a későbbiekre, mert megérdemled...) Hogy mi történik a következő negyed órában? Jó eséllyel kihagyod a bemelegítést, mert nem írja az újság. Az izmok kis véredényei nem nyílnak meg a keringés felé, kevesebb oxigént vesznek fel, így fáradtabbak lesznek és erőtlenek, nem utolsósorban pedig rugalmatlanok és sérülékenyek. Elég egy merészebb rossz mozdulat, és kész a baj. Aztán írod a facebookra, hogy sportolni veszélyes, és 1 hétig fájlalod a meghúzott izmot. A maradék kedved is elmegy az egésztől.

Tegyük fel, hogy bemelegítesz. (Vagy nem történik nagyobb baleset.) Megpróbálod kisilabizálni a képről és a csatolt 3 mondatból, hogy mit csinálj. Esetleg valami rémlik még tornaóráról és pár fitneszvideóról, hogyan is kell helyesen kivitelezni az adott mozdulatot. A tested épp megörül, hogy valami történik. Elkezdi mozgósítani az energiákat: első körben a gyorsan bevethető szénhidrátokból, amit mostanság magadhoz vettél. Majd egyre bátrabban nyúl a zsírokhoz is. Néhol nem érti, mi történik, mert megállsz pihegni, ilyenkor az energiagyártás folyamatai megszakadnak és összezavarodnak: nem lesz benne rendszer. A keringésed azért egyre inkább felveszi az ütemet, kezdi kapisgálni, hogy itt valamit produkálni kell.
Majd egyszercsak pár gyakorlat után az egész véget ér. Az izmaid épp csak belejöttek, a szíved felkészült a teljesítményre, az energiatemelési folyamatok beindultak. Míg te elégedetten lerogysz a kanapéra, a szervezeted, ha tudna beszélni, egy hatalmas kérdőjelet kiáltana feléd: mégis most mi van?! A fő izomcsoportjaidból elkezdtél munkára fogni vagy kettőt, a többi meg hiába várta a sorát. Az egymást ellentételező izmaidból talán megmozgattad az egyiket, de annyiban hagytad a másikat, az egyenletes terhelés sehol nincs.

Hogy lenyújtottál-e? Hmm, írta az újság? Vagy az már túllép a rászánt negyed órán?

Ez még nem is a legrosszabb forgatókönyv.

Összegezve, hogy mi történik a napi időspórolós csodamódszerek révén: jórészt semmi. A tested kap egy kis ízelítőt, de nem indulnak be az általad annyira várt alakformáló folyamatok, nem lesz benne egységes rendszer, bemelegítés és nyújtás híján pedig akár többet is árthat, mint használ. Inkább gyűjtsd össze a napi negyed órákat mondjuk heti 2 egésszé, és látogass meg valahol két órát. Többet érsz vele, na meg hátha rátalálsz arra, amit nem nagy lelki fájdalmak közepette fogsz beiktatni az életedbe, sőt. A végén még a bikini is úgy fog állni, ahogy azt szeretnéd. De ha nem - végülis, nők vagyunk, hogy állna már tökéletesen -, a tested akkor is jobban fog szeretni téged. És viszont. Esetleg még azt is felismered, hogy az életmódváltoztatás nem ördöngösség: és gondolatban majd együtt nevetsz velem a bugyuta két oldalas, lapzártára gyorsan leadott csodacikkeken.