Baj ha fáj, vagy jó ha fáj?

Rögtön lelövöm a poént, mint a sorozatok elején szokás*: mindkettő tévhit.

* "Yeah... that went well."

(Nathan Fillion as Malcolm Reynolds, Firefly 1x14)

 

 

 

 

 

Seventy-two hours earlier...

A régóta/soha nem mozgó emberfajta ugyanúgy gondol a sportra, mint a fogorvosra: úristen, mit csinálnának ott velem, ha egyszer véletlenül odavetődnék... és biztos fájna is. (Ráadásul rosszabb esetben tuti megaláznának, hogy nem sikáltam eleget, legrosszabb esetben talán meg is halnék.) Az, hogy enélkül fájni később fog, de akkor irgalmatlanul, kevesekben vetődik fel. És próbálja megmagyarázni az egyszeri oktató, hogy nem fog fájni. De tényleg. Nem kell a legmasszívabb izomtépő edzésre menni, a legállóképességkövetelőbb (hmm, szép szó) órát kinézni, sőt... te vagy a fizető vendég, végigcsinálni sem kötelező mindent, ha nem bírod. Ciki? Szerinted talán igen, de a többiek között nincs olyan, aki valaha anno ne rosált volna be egy órán. Úgyhogy nem ciki.

Sőt, az egész csak pszichológia. Semmin nem fogod annyira lemérni a saját sikeredet és fejlődésedet, mint a mileszhanembírom-mileszhafáj-úúúúdeciki és a jaaaaezmegy között. Lehet, hogy ez az időintervallum öt perc. Lehet, hogy 2 edzés, lehet, hogy 5. De eljön ez a pillanat, és számodra meggyőzőbb lesz, mint bármilyen dicséret valaki mástól, ezt elhiheted.

Pszichológiai szempontból másik kedvencem a fittladyk és fittlordok gyülekezetének "úúúúdejótedzettem, fáj mint az állat" szakköre. A jó ég megáldjon benneteket, kedves feleim - hát tényleg ez az érzés kell a sikerélményhez? Nektek, akik amúgy mozogtok, két dologtól fájhat. Az egyik a "hagyományos" tejsavas izomláz, ami előtt Pisti bá kergetett körbe anno a tornateremben. A rossz hír az, hogy ha aerob mozgást végeztél (nagyon leegyszerűsítve: állóképességi edzést) akkor annak a tejsavnak a testedben semmi keresnivalója, mert az a másik testvér, az anaerob (megintcsak nagyon leegyszerűsítve: erőfejlesztési) edzés kémiai velejárója. Ekkor oxigén hajtóanyag - nesze nektek hibrid autók - híján a glükóz, azaz az izmok energiáját szolgáltató szénhidrát bomlik le. Magyarán, túlerőltetted magad. Brittudósok Újabb kutatások bebizonyították, hogy a tejsav képződésen túl valószínűleg a terheléstől sérült és gyulladásban levő izomrostok fájhatnak még. Amire - a közhiedelemmel ellentétben - a lehető legrosszabb, ha ráedz az ember.

A súlyzós edzés (populárisabb megközelítéssel: testépítés) alapvetése az, hogy az izmok terhelése felzabálja a tápanyagraktárakat (megeszi a cukrot/glükózt, lásd fent) és az izomrostok szerkezetében mikrosérülések keletkeznek. A szervezetünk mint legszuperebb empatikus menedzser, regenerálódáskor ezeket a raktárakat feltölti - az eredetinél magasabb szintre -, és fehérjéből újraépíti a rostszálakat: ezt a folyamatot hívjuk szuperkompenzációnak. (Azaz: legközelebb több cukrot lehet lejmolni, a fehérje beépítéséből meg nagyobb muszklik lesznek.) Az izom ezen folyamat során azonban - normális mértékig - nem fáj, hanem fárad, szóval ezt a két jelenséget nem kellene összemosni, én szóltam.

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2010.06.20. 20:50 - Szöszkeboszi

Címkék: vélemény fitness anatómia light

8 komment



süti beállítások módosítása