Nem mumus a fitneszterem
Az edzőterem az a hely, ahova a testünket edzeni járunk. Illetve, még többen nem járnak - különböző okokból és kifogásokból kifolyólag. Szegény pedig méltatlanul kapta ezt a mumusszerepet. Mivel manapság viszonylag kevesen cipeljük haza a lenyilazott antilopot, emelgetjük a frissen fejt tejjel teli sajtárt, vagy kúszunk húsz ujjon a bozótban, hogy kiszabadítsuk a totemoszlophoz kötözött barátunkat, az önként vállalt testedzésnek kell felváltania ezeket.
Más is túl sokszor látta anno az Ezüst-tó kincsét?
Ráadásul télen fűtik, nyáron klimatizálják, teljes összkomfort. Miért utálják sokan mégis?
Azok, akik egyébként valamit sportolnak, leggyakrabban azzal jönnek, hogy unalmas és mechanikus. Bezzeg az ő sportáguk. Nos, ez a tipikus buta hozzáállás. Nagyon kevés olyan sport van, ami a teljes testet megmozgatja, és téved, aki azt hiszi, ez elég. Aki igazán komolyan gondolja választott sportját, az tudja, mi jelentősége van a kiegészítő edzésnek erőnléti szempontból. Esztétikailag meg... erm, nézzük meg egy futó hasát például.
Aki nem sportol (vagy éppcsak), kábé a következőkkel jön. Vigyázat, kifogáskezelés a láthatáron!
"Úristen, az a sok kínzóeszköz. Azt sem tudom, mit kell velük csinálni." - Hahó. Úszni sem magadtól tudsz, teniszezni sem, egykét aerobiklépést sem (megfelelő aláhúzandó...) Minden teremben találsz edzőt, aki segít, megmutatja, elmagyarázza. Ha kéred, a tennivalóidat is megtervezi.
"Barátságtalan, személytelen, ijesztő." - A Margitsziget budai oldala az óraátállításig nem ijesztő? Otthon a fotel belógó karfája nem frusztrál? A feltámadó szél nem barátságtalan? Szerintem ezek a kifogásgyárosok csúcsra járatott termékei. Vagy azé, aki még nem látott termet élőben. Mert abból is van kicsi, zsúfolt, otthonos; nagy, szellős, tágas; egylégterű, több kis részre szabdalt, ki milyet szeretne.
"A fitneszmacák és a gyúrós állatok majd jól kinéznek maguk közül." - Na, ha valami hülye sztereotípia. Ahány terem, annyi közönség, és megintcsak: azt választod, ami illik hozzád. A pályakezdő kisfruskák, a lakótelepi leharcolt anyukák, az irodából tíz óra munka után kiszabaduló aktakukac srácok nagyon messze vannak a topbodybuilder, megvető pillantásokkal méregető imaginárius közönségtől.
"Unalmas." - Hah! A kedvenc szövegem. A testünkre figyelni hogy lenne már unalmas? Ha az edzőteremben unatkozol, akkor valószínűleg a taposógép egyes fokozatán pucsító csajok, vagy a többet pihegő és törülközőt gyűrögető, mint súlyzót megemelő bárók közé tartozol. Bocs. A testedzés során munka folyik. Ha vannak rutinból nyomott monoton szakaszok, nézz rá a tévére vagy a kardiogép dvd-tv-kijelzőjére (a legtöbbnek van), hallgass zenét, vagy örülj, hogy épp nem küzdesz az életedért. De ne bámuld a többieket (legalábbis nem feltűnően, nem illik), és ha a tartóból kivett magazint sétáltatod fel s alá, az is magáért beszél.
Scifirajongóknak még a hídon az irányítóközpont is felderenghet.
Szóval, az edzőterem nem ellenség. Hasznos, a maga nemében szórakoztató, jó érzés utána a bőrödben lenni, ne add fel. Tedd félre az ellenérzéseidet, tévhiteidet, és nézz meg bátran egyet. Vagy kettőt, esetleg hármat. Melyik illik hozzád, melyikben szimpatikusak az odajárók, segítőkész a személyzet? És meglátod, hogy nem is rettenetes.
(Hogy megkönnyítsem a választást, jövök hamarosan egy edzőterem-típusok körképpel. Stay tuned.)
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
