Pilates blog

A Balatonon hajózók fejében a tó egy térkép. Nekem, akárhogy nézem, csak egy víztükör, és képtelen vagyok belelátni azokat a képzeletbeli vonalakat, amelynek mentén a vitorlások szerelmesei elnavigálnak. Így eshet meg, hogy hiába ülök egy motoros hajóban a Balaton közepén az F18 katamarán világbajnokság futamán, várva a rajtot, nem látom az imaginárius rajtvonalat, ami állítólag egy bója és a zsűrihajó között húzódik.

Továbbra is tartom, hogy DVD-re otthon tornázni unalmas, egysíkú, esetenként veszélyes, de Noéminél olvastam Leslie Sansone gyaloglós videóiról, és gondoltam, a helybenjárást annyira nem lehet elrontani rossz technikával, így kipróbáltam az Ötmérföldes Zsírégető Sétát.

5 Mile Fat Burning Walk.

Hallottunk már istenhívők gospelzenére történő rúdtáncáról, és most újabb ékes bizonyíték látott napvilágot, miszerint vannak keresztény közösségek, ahol komolyan veszik az intést, hogy testünk nem a miénk, hanem használatra kaptuk és vigyázzunk rá. Újfent az Államok délebbi tájékaira látogatunk.

Bár a fogyókúra-fellángolások után csak második helyre szorulnak a sportolni-kezdek-fellángolások, azért így is Dunát lehet rekeszteni azokkal, akik nagy nehezen ráveszik magukat arra, hogy valamit mozogjanak, aztán egy-két próbálkozás után elkedvetlenedve visszakucorodnak a fotelbe, és meg sem mozdulnak többet. Vagy épp hónapokba telik, míg kiheverik a megrázkódtatást, és újra nekivágnak, majd - borítékolható - hamarosan újra a fotelben kötnek ki.

Kaptam kölcsönbe Wii Fit Plus-t, mert igen, helló, Szöszkeboszi vagyok, kütyümániás, és a reptéren is  Wired-et veszek Oprah magazin helyett. In medias res kezdem azzal, hogy a tesztmenetben egy óra után elfogyott a cérna, és úgy felhúztam magam, hogy a fitneszóra kellős közepén megettem egy adag mozartkugeles-sztracsatellás jégkrémet.

A következő posztot főleg azoknak ajánlom, akik érzik a teljes káoszt a kardio - aerob - anaerob fogalomkörben. Megpróbálom közérthetően, de nem lesz könnyű olvasmány. (Ha ez vigasztal bárkit, a fejemben értelmesen összeszedni sem könnyű.)

Zsuzsi olyan levelet küldött nekem, amely egy, az edzésére kicsit is odafigyelni akaró leányzó minden alapproblémáját tartalmazza:

"Eddig mindig úgy edzettem intézményes keretek között, hogy bemelegítettem, kardioztam valami okos gépen (futópad, ellipszis akármi...), aztán meg jöhetett a combfeszítő, combhajlító blablabla a combjaimra, meg a popsira való gépek...végén ismét egy kis futópad, majd nyújtás.

A ScienceDaily beszámolt arról, hogy egy kutatónő  - felettébb kényelmes módon - nem saját szemével leste a tesztalanyokat és öntötte magába a koffeint, hanem átnézett 111 eddigi kutatást, és minden eddiginél alaposabb konklúzóval jött elő sportolásügyileg. Nevezetesen, amit eddig is sejtettünk: hogy a sport és az agyműködés kapcsolata sokkal mélyrehatóbb, mint első olvasatra látszik.

Avagy a fejezet, amelyben rádöbbenek, milyen nehéz mások helyzete, ha Szeretnének Tudni Dolgokat (emígy, micimackósan). Ugyanis a minap betévedtem egy életmód könyvesboltba.
Ez olyan, mint a könyvesáruházak életmód tematikus polcai, csak egy önmagában álló mini üzlethelyiség. Sokkal több könyv sincs benne így első blikkre, de akkor is van egy fílingje, na.

Hehh, eredetileg a címbe ha nem ott fáj-t akartam írni, de gyorsan átfogalmaztam, hiszen milyen perverzió lenne már, hogy kívánjuk, hogy fájjon. Szóval, arról a jelenségről szeretnék beszélni kicsit, ami az izommunkánk eredménye, csak nem úgy, ahogy várjuk: nevezetesen, ha egyszeri mozgásmókus eljut arra a szintre, hogy kapisgálja, mely testrészében kellene éreznie azt, amit csinál - és meglepetésre felfedezi, hogy nem is ott érzi. Hogy is van ez? Elmondom.