A sportoló gyerek okosabb?
A ScienceDaily beszámolt arról, hogy egy kutatónő - felettébb kényelmes módon - nem saját szemével leste a tesztalanyokat és öntötte magába a koffeint, hanem átnézett 111 eddigi kutatást, és minden eddiginél alaposabb konklúzóval jött elő sportolásügyileg. Nevezetesen, amit eddig is sejtettünk: hogy a sport és az agyműködés kapcsolata sokkal mélyrehatóbb, mint első olvasatra látszik.
Mert ugye tudjuk, hogy sportolni egészséges. Ismerjük a közérzetre gyakorolt pozitív hatásait, köszönhetően a mozgás közbeni hormonfolyamatoknak. Most viszont száznál is több kutatás támasztja alá (kicsiken, nagyokon, egereken, satöbbi), hogy neurológiai szempontból a sportolás milyen jótékonyan hat a kognitív képességeink alakulására. Az aktívan mozgó gyerekek eleve fórral indulnak: az aerob mozgások ugyanis fejlesztik a memóriát, az összpontosítási és döntéshozatali képességeket. Ugyanez folytatódik felnőttkorban: a multitasking (hogy hívjuk ezt magyarul...? párhuzamos cselekvés?) képesség javulásán túl a tervezési- és memóriafunkciók is egyre pengébbek lesznek. Mindez természetesen nem csak afféle éterben zajló hókuszpókusz, hanem leképződik anatómiai szinten is: állatokban ugyanis világosan megfigyelhető az agysejtek képződése, átrendeződése, az idegsejtek szinapszisaiban ható hormonok termelődésének változásai, miközben mondjuk futtatják azt a patkányt a keréken.
Egyelőre valószínűsíthető, hogy az aerob gyakorlatok és az erőfejlesztési sportok egyaránt jó hatással vannak az agyműködésre, de sajnos olyan szintű kutatásokról még nincs hír, amelyek mozgástípusok szerint állapítanak meg bizonyos fejlesztési irányelveket. Reméljük, ami késik, nem múlik. Igen, tudom, rá vagyok kattanva a neurofolyamatokra, de szerintem csodálatos és lenyűgöző, amit az agyunk és a testünk művel.
Az ilyen híreket azért szeretem egyébként, mert adja alám a lovat, hogy bezzegeljek a sok idióta csodamódszer és csodakütyü ellen, amik továbbra is úgy tesznek, mintha a mozgás csak egyetlenegy vetületből állna - az alakformálásból -, és ha ezt Megoldjuk Máshogy, akkor mennyire királyság már az élet, és nem kell stresszelni magunkat ezen az egész Fárasztó és Nyűglődős sportkérdésen. Holott többtucat, fizikai és lelki kihatása is van a mozgásnak, és nem kell sportbuznyáknak lenni ahhoz, hogy már heti 1-2 alkalomtól sokkal jobban érezze magát valaki a bőrében - minden értelemben.
Másrészt remélem, hogy az ilyen híradások előbb-utóbb beeszik magukat a pedagógiai folyamatokba is, és nem lesz az a kasztosodás, ami szerintem tipikusan megfigyelhető, hogy a gizda kis szemüveges gyerek okostojás lesz (nem utolsósorban a tesitraumák miatt), a leköthetetlen, tanulni türelmetlen kölök meg rúgja csak a bőrt. A jól tanuló ÉS sportoló gyerek utópiáját szeretném látni a valóságban is - persze, mint tudjuk, ehhez elengedhetetlen a nyitottan gondolkodó és támogató szülői háttér is, na de ezért terjesztem itt az igét folyton, nemdebár.
Disclaimer: és ne hagyjuk a gyereket blogolni, mert túl korán függőséget okoz. Ráér vele később.
Szerintetek ez a cuki kiscsaj kapjon még esélyt, hogy ne csak "okoska", de még okosabb és sportos leányzó legyen? :)
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
