A sport és a stressz

Akik rendszeresen sportolnak, tudják, hogy a mozgás a mindennapokban sokat segít a stresszhatások kiküszöbölésében, a tájékozottabbak azt is rávágják, hogy a boldogsághormon-termelés miatt. Alapvetően így van, ám a kép jóval árnyaltabb ennél. A hormonok, ezek az x-aktás kis kemikáliák a szervezetünkben számos folyamatot irányítanak suttyomban - és működési mechanizmusuk még ma is tudósok munkaóráinak ezreit köti le, annyira nem ismerjük őket.

A csavar máris a történet elején felbukkan: a sportolás (már persze amelyik teljesítményorientált, azaz az elkövetkezőkben nem a jógáról beszélünk...) elsősorban stresszhelyzetet jelent a szervezetünk számára. Hasonlatost ahhoz, amit anno a kardfogú tigris felbukkanása jelentett: kiváltja az ún. "harcolj vagy menekülj" (fight-or-flight) reakciót a szervezetünkben, természetesen hormonok kibocsátása által. A kortizol, valamint a katekolaminok családja (legismertebb tagja az adrenalin) játsszák ebben a főszerepet. Ezek azok a vegyületek, amelyek emelik a vérnyomást,  szabályozzák az anyagcsere-folyamatokat (azaz az energiatartalékok mozgósítását), fokozzák az izomösszehúzódást, befolyásolják az inzulin működését (a cukoráramlást a vérkeringésbe), megdobják a tüdő teljesítményét: ha jobban megnézzük, rövidtávon gyors energialöketet, kiélezett érzékeket produkálnak és növelik a fájdalomküszöböt. Pontosan, mintha a bozótban rohannánk az életünkért. 

Nyilván hosszútávon fenntartva ezek a fizikai folyamatok erőteljesen károsítják a szervezetet - ezek a civilizációs stresszbetegségek megnyilvánulásai is (azaz, amikor sem kardfogú tigris, sem sportolás nem játszik be, hanem mondjuk a közlekedési dugó, felfokozott munkahelyi nyomás, stb.) Illetve, tegyük hozzá, az élsport (versenysport) még az az élethelyzet, amikor az edzésmennyiség által kiváltott kortizol- és katekolamin-szintek hát nem épp vitamin a szervezetnek.

Érdekességként megemlíteném, hogy ezek a hormonok a mozgásforma és az intenzitás függvényében hatnak. Az adrenalin - mint azt az adrenalinlöket kifejezés elárulja - gyors lefolyású hullámokban keletkezik, a kortizolszint pedig lassan folyamatosan növekvő. A közepes intenzitású aerob sportok még csökkentik is a kortizolszintet. Az intenzív aerob mozgásokban az adrenaliné a főszerep, a kortizolkiválasztás lassan megy végbe. A kortizol sokkal erőteljesebben termelődik anaerob edzések esetén, mint pl. a sprintelés, a maraton végehajrája, vagy a súlylökés (más kérdés, hogy utóbbi olyan gyorsan zajlik le, hogy a hormon már csak utólag a pihenőszakaszra érkezik meg). Amit ebből ki akartam hozni, az az, hogy az edzésintenzitás és a gyakoriság hangolása mennyire befolyásolja a teljesítményt.

Az eddigiekből persze nyilvánvaló, hogy nem ez a pár indulatos hormon felel a jóérzésért. Azonban a szervezetnek arra is van megoldása, hogy a  stresszhelyzetben megjelenő fájdalom vagy sérülés (lásd: szétszednek a tüskék a bozótban rohanás közben)  tüneteit enyhítse a túlélés érdekében. Az endorfin nevezetű hormon a fájdalomingerek továbbítását blokkolja az idegsejtekben, valamint szabad utat enged a dopaminnak. Ő egy csuda izgalmas vegyület  - amúgy az adrenalin tesója, szintén katekolamin -, és egy csomó mindenért felelős az agyban, pl. vele hozható összefüggésbe a kondicionálás, legalapvetőbben a valaminek megszerzése feletti örömérzet, illetve ennek újra és újra megkísérlése, magyarul a motiváció.

Legalapvetőbb örömérzetünk: enyém, enyém, enyém!

Az is következik ebből, hogy a függőség kialakulása is az ő hatásköre - nagyon leegyszerűsítve tehát mondhatni, hatásában a sport hasonló a kokainhoz. Szóval, az igazi "boldogsághormon" a dopamin, bár annak vérbe engedését az endorfin teszi lehetővé.

Mint láthatjuk, sportoláskor a (szervezet szempontjából vett) teljesítménynyomás hatását kompenzálandó kapjuk az "örömérzetet". Szerencsénkre nem utolsósorban az endorfin hatása jóval tovább tart, mint a "stresszhormonoké", eképp lehetséges, hogy a stressz és antistressz hatásokból voltaképp hosszútávon ez utóbbi érvényesül. Persze endorfin önmagában, stresszhatás nélkül is képződhet: meditáció, nyugtató hatású tornák, masszázs, szex révén például. (Tévhit viszont, hogy a csokoládé is tartalmazza. Legalábbis nem olyan mértékben, hogy abból érezhetnénk bármit. Tipikus placebó.)

Ha úgy érzed, kedves Olvasó, hogy a fentiek túl töményre sikerültek, gondolj bele, hogy még így is rengeteg folyamatot leegyszerűsítettem az emészthetőség kedvéért. Fantasztikus biokémiai rendszer a szervezetünk, talán sosem fejtjük meg a működését teljesen... és minden mindennel összefügg.

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2011.03.15. 15:07 - Szöszkeboszi

Címkék: anatómia light neuroizé

15 komment



süti beállítások módosítása