Jonny, a nagy varázsló

Újabb vendégírást kaptam, Luca (aki amúgy Pilates oktató is) az USÁ-ba költözve belezúgott a vinyasa flow-ba. Láttunk már ilyet. Ott azonban a rajongás könnyebben ölt kultikus méreteket, mint nálunk...

Találkozásomat Jonny Kest-tel majdnem ugyanannyi várakozás előzte meg a részemről, mint amennyivel Dorothy készült Ózhoz.

Vezető szakmai és nem szakmai, de flancos lapok (pl. New York Times) szerint a ma élő legnagyobb guruk leggurubbika, így nem csoda, hogy izgatottan vágtam magam a texasi Austin-felsőn kocsiba, hogy Austin-alsóba érjek a csúcsforgalom közepére időzített „master vinyasa jógára”. A dugóval legalább olyan hősiesen megküzdöttem, amint az északi boszorkánnyal, mert a nyílt és ingyenes szeánszon érdemes időben megjelenni – hívták fel a szervezők a figyelmet, ugyanis érkezési sorrendben nyertünk bebocsátást „first come, first serve”-alapon. Húsz perccel a kezdés előtt már majdnem tele volt a tisztességes méretű, több ezer ledes műmécsessel megvilágított tornacsarnok.
Szerénytelenül az elsőbb sorokban lévő szabad területre dobtam le a matracomat, és hamarosan ismerős arcokat, a jógaoktatóimat fedeztem fel a tömegben. Ők valamennyien Jonny módszerét, a Lifepower Yoga-t tanulták, tanítják (www.lifepoweryoga.com) és egyöntetűen párás szemmel méltatták a mestert – már azok, akik személyesen ismerték.

A módszer viszonylag új, idén januárban vált egy Amerika-szerte népszerű fitneszhálózat névjegyévé. A szakmát megosztja atlétikussága, én pedig már az első alkalommal végleg és feltétel nélkül beleszerettem. Sérülékeny ízületeim miatt a kardiózás nekem ellenjavallt, a pilates Amerikában egyenlő a kilencvenes évek elejét idéző sportgépes vagy aerobik tornával. Jonny módszere azonban a melegnek és a vinyasa (=flow=áramlás) mozdulatsornak köszönhetően kőkemény kardió edzésnek számít.
A meleg ezúttal elmaradt a nagyteremben, de pótolta az izgalom heve, ami tapintható volt. A mellém telepedő lány bemutatkozott, és a pólója elárulta, hogy ő is oktató. Rákérdeztem, találkozott-e már Vele. „Aznap először, igen” – hangzott a válasz. „És milyen?” kérdésemre annyit mondott, hogy a „legkevésbé úriember, akivel valaha is találkozott”.

Pár perc múlva magam is meggyőződhettem róla, hogy tökéletesen pontos volt a jellemzés. Nem káromkodott vagy sercintett a padlóra, de amikor megláttam ezt az ülepig tolt farmeres, kopasz, ámde borostás fickót, akinek még a szeme sem állt jól, úgy foszlott el minden áhítatom, ahogyan Dorothynak, mikor fellibben Óz fülkéje előtt a fátyol.
Mindenesetre próbáltam megfeledkezni a tisztán manifesztálódott csíkos boxeréről és az amatőrmód recsegő mikrofonról, és elkezdeni a bemelegítést. Amiben nem volt semmi extra, csupán annyi, hogy nem akart véget érni. Már a harmadik vinyasa flow sorozatnál tartottunk, de még mindig „melegített” csak bennünket.
Majd elszabadult a pokol. Egy nagyteremnyi felnőtt embert vett rá, hogy ovis módon tomboljon, kiabáljon, ugráljon – saját magával az élen.
Ezután leültetett és szigorú, figyelmes meditációt kért. Az is kiderült, Neil Diamond vagy a Pearl Jam is tökéletes meditatív zene lehet.
Több kutatási eredményt is megosztott velünk Jonny, de ezek mindegyikét úgy tette, hogy a lehető legkényelmetlenebb, ámde legjobb izomépítő asszanákban (pózokban) „felejtett” minket.
Megtudtuk, hogy a hosszú élet titka az erős kar és has, és hogy a halott póz vagy a felfelé néző kutya póz mennyire alkalmas a szerelmeskedésre (ha valaki magától nem jött volna rá) és azt is, hogy ez utóbbi elfoglaltság Jonny-nak legalább annyira fontos, mint a jóga.
Azt nem tudtam meg, hogy hány éves lehet a mester, mert néha évszázados bölcsesség, máskor gyermekded féktelenség áradt belőle. Mindenhol ott volt, ahol segíteni kellett egy kézenállást vagy azt, hogy egy king-pigeon összejöjjön, mintha egyszerre több Jonny lett volna a teremben.

Azt sem tudtam meg, hogy mitől korunk legnagyobb jógija, igaz ennek a megállapításnak már az empirikus módszereiben is kételkedem. Honnan is tudhatnánk, hogy ő tud a legjobban meditálni, vagy neki a legszebb a hőstartása…
De akkor igazán varázslóvá vált, amikor edzés végén megkért, hogy mutatkozzunk be a szomszédjainknak, írjunk neki mailt, amiben a zenékről érdeklődünk és kérte, hogy csatlakozzunk hozzá: amint letelepedett és olyan intimitással kezdett énekelni, mintha a legjobb barátaival ülne a tábortűz körül.
Kiderült, hogy jó üzletember is. Az ingyenes szeánsz csak ízelítő a jövő havi négynapos jógakonferenciából, amiknek – idézem: „ha csak a programját elolvassuk, már tanulunk belőle”. Csak megjegyzésképp a rendezvény címe: Jóga, Szex és Feminizmus…

Interneten egyébként ennél jobban nem érdemes rákeresni Jonnyra, igazi anti-médiaszemélyiség. A Lifepower Yoga hivatalos interjúját leszámítva nem érhető el (ingyen) értékelhető megnyilvánulása.
Ebben a beszélgetésben kifejti, hogy mekkora potenciál van ebben a sportágban, és hogy Amerikában is még csak minden tizedik ember próbálta ki, egyre népszerűbb és például már a Clinton-érában a Fehér Házban minden reggel közös jógával kezdődött.

Jólesően égő izomzattal, élénk élményekkel és némiképp ellentmondásos benyomással szálltam be azon az este a kocsiba. Nem tudtam meg Jonnyról csaló-e vagy mágus - amit tud, az nehezen mérhető. A módszer sikere azonban őt igazolja. Ahogy Dorothy Totóval Kansasbe, úgy én is hazatértem hűséges matracommal Austin-felsőre és ahogy ő, én is azt a megállapítást tehetem, hogy nagy varázslók nincsenek, nagy hatású emberek viszont vannak.