Az olvasás dilemmája
Avagy a fejezet, amelyben rádöbbenek, milyen nehéz mások helyzete, ha Szeretnének Tudni Dolgokat (emígy, micimackósan). Ugyanis a minap betévedtem egy életmód könyvesboltba.
Ez olyan, mint a könyvesáruházak életmód tematikus polcai, csak egy önmagában álló mini üzlethelyiség. Sokkal több könyv sincs benne így első blikkre, de akkor is van egy fílingje, na.
A bloggerinalét dacára ugyanis szeretem a könyveket, mármint az igaziakat, lapozhatósokat, képekkel, kicsinyíthetetlen/ nagyíthatatlan betűméretekkel és állíthatatlan margókkal. Annyira, hogy folyton veszem őket, aztán várnak a sorukra, mert ahhoz keveset tartózkodom polcközelben, hogy levegyem és oldalról oldalra végigolvassam őket. (Kivétel, ha muszáj írnom róluk, mint erről meg erről.) Be merem vallani, hogy jobban boldogulok a különböző méretű kijelzőkkel, mert azok bármikor kéznél vannak, én meg kütyümán is vagyok.
No de ott tartottam, hogy elkapott az ingerencia, hogy valami új infót fogadjak be, és elkezdtem tallózni a könyveket. Diéták: két csillió. Ezotéria: na ne vicceljünk. Néhány érdekes című könyv: jobban megnézve gyanúsan bestselleres és hanyag ajánlószöveggel. Még mindig dívnak a jóga/pilates/edzések könyvből tanulási trendek, az eszem megáll. Ha lesz Zumba for Dummies, remélem, elérjük a mélypontot*. Aztán még voltak különböző típusú betegségekkel foglalkozó könyvek (éppenséggel nem volt indíttatásom kötetnyi szinten művelődni a lisztérzékenységről, ekcémáról, szülés utáni depresszióról), és néhány olyan anatómiai gyűjtemény, amire meg semmi szükségem. Kibúslakodtam az ajtón, és eszembe jutott, mekkora szívás, hogy én itt mindenkit izzítok, hogy éljen ésszel, okuljon a sporttal és a testével kapcsolatos dolgokról, és közben értelmes - és laikusnak is érthető - könyvet találni oly nehéz.
Edzőként ugyanis könnyen beszélek: létezik egy rakat szakmai jegyzet, továbbképzések és tanfolyamok, na meg örök barátom, a Google Tudós (http://scholar.google.com/), a gugli szakmai cikk és publikáció keresőmotorja. Az ezekben fellelhető információk egzaktak és hitelesek (már amennyire bármely tudomány egzakt és hiteles lehet), de messze állnak a könnyen emészthetőségtől.
A remek női és életmód és egyéb magazinok iránti szkepticizmusból sosem elég. Sajnos. Akár nyomtatott, akár online: fordítások, félrefordítások, véletlenszerű gugli találatból megírt tartalomkitöltő cikkek a szakmai lektorálás leghalványabb jele nélkül... nem véletlen hát, hogy bárki elveszhet a tutidiéták, tutimódszerek, egészséges-nem egészséges, tedd-ne tedd erdejében. Ezekre elsődleges szűrőként csak azt tudom javasolni, hogy a Kedves Olvasó nézze meg, hogy a cikk írója adja-e hozzá a nevét, netalán ott szerepel-e mellette valamiféle szakmaiságot jelző titulus. Mérget azokra se vennék minden esetben, de egyfajta filternek jó lehet. És soha ne higgyünk a "biztos módszer!" feliratoknak, inkább lapozzunk.
Ami a nemzetközi internetes pókhálót illeti: a google a barátunk, de ne higgy el mindent, amit olvasol. Nem feltétlenül azért, mert hülyeség (lásd fent), de lehet, hogy pontatlan, kontextusból kiragadott, vagy éppen nem veszed észre, de a Júdea Népe Front vagy épp a Júdeai Népfront oldalát olvasgatod - akik szerint egy üdvözítő út van, és az az övék. (Nota bene: NINCS egy üdvözítő út. Olvasd el, mit mondanak, aztán keresd meg az érem másik oldalát is.)
Tudom, ebből a cikkből szívfájdítón hiányzik a jófajta konklúzió - inkább csak elkalandoztak a gondolataim. Ha valamiben, hát a tudás megosztásában sose legyünk irigyek: akinek van jó könyv vagy többé-kevésbé színvonalas tartalmat szállító magazin/weboldal javaslata, ne legyen rest beledobni a kommentdobozba, a köz épülésére. Vagy éppenséggel bármikor beküldeni a facebookos üzenőfalra.
* Az eddigi mélypont pedig ez, és ez egyben easter egg is, csak mondom.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
