Pilates blog

Most nem fogom verni a billentyűzetet, és nem fejtegetek hosszan válogatás CD-kről és tracklistekről sem. Simán csak hallgassuk meg az egyik kedvenc felvezető számomat:

Ivy - Edge of the ocean.

Kedves Olvasó, ha egyszer megérik benned az elhatározás, hogy meglátogatnál egy Pilates órát, majd felfedezed, hogy minden teremben tartanak már, a bőség zavarától talán elbizonytalanodsz. Ha nincs ismerősöd, akitől "bevált" oktatót kölcsönözhetnél, hadd segítsek a döntésben.

Nem meglepő módon, az órák mibenlétét szinte kizárólag az oktató személye és attitűdje határozza meg. Mivel a Pilatesből többféle stílus és iskola létezik (ez majd másik bejegyzés témája lesz), a tapasztalatok merőben eltérőek lehetnek, gyakorlatilag ahány ház, annyi óra.

A legmeghatározóbb mégis talán az oktató szakmai háttere: a Pilates oktatók nagy része nem Pilates oktatónak tanult, hanem eredetileg valamely másik mozgásforma képviselője volt. Íme egy kis skicc róluk. [Csak szólok: általánosítok. A rutin meg az évek, de a lentiektől való eltérés azért nem kizárt.]

• Aerobik oktató: Az az aerobik oktató, aki még nem tette végleg tönkre az ízületeit, és nem vonult vissza az aerobik óráktól, jellemzően az eredeti Pilatesnél dinamikusabb órát tart. Kevéssé figyel a légzéstechnikára, és az órán az áramló mozdulatok helyett aerobikás dinamikával szelitek a percek habjait. Ha félsz, hogy lelazulás helyett bealszol egy órán, inkább kezdjél nála. De vigyázz: a már csak ex-aerobik oktatók lelkiismeretesen visszatérhetnek a Pilates alapokhoz.
• (Ex)táncos, (ex)balettos, gyógytornász: az oktatók krémje. Ha szeretnéd a plebsnél különlegesebbnek érezni magadat, átélni, hogy igazán nívós órán vehetsz részt, és szereted, ha mindezt folyamatosan éreztetik is veled, ott a helyed. Ha ügyetlen vagy, garantáltan elnéző mosollyal nyugtázzák, hisz te nem szocializálódtál rúd mellett, tükrös teremben, te nem tudhatod. Ha az egészségesnél kevesebb öntudattal vagy ellátva, tetszeni fog.
• Jógaoktató: Ahogy az aerobikos a túlreprezentált ütemet hajlamos képviselni, a jógaoktató ennek épp ellenkezője. Általában alapos, különös figyelmet fordít a belső utakra, a meditációt gyakran becsempészi az óra végére. Ha szereted a jógát, nyugodtan kezdjél nála; azonban ha becsavarodsz a reikibe, nézz körül másutt.
• Mindenki más: callanetics, testnevelő, masszőr múlttal/jelennel, vagy épp "csak" Pilates oktató. Leginkább nála fogod megtalálni az "eredeti" Pilates módszer jellemzőit, miután nincsenek domináns beidegződései. Ha bizonytalan vagy abban, hogy mely attitűd illik hozzád, egy viszonyítási pontként választhatod őt mint középutat.

A legtöbb teremnek van honlapja, rajta oktatóink, bemutatkozás: és máris többet elárulnak magukról, mint gondolnák!

Mit vegyél még figyelembe? Ha teljesen kezdő vagy, pirospont, ha a teremben találsz külön kezdő és haladó csoportot. Egy jó oktató persze megoldja a többszintű órát is, de ha egy mód van rá, neked is kevésbé frusztráló, ha nem hozzád lassulnak be a gyakorlottabb vendégek. Ha a terem tükrös, könnyebben tudsz figyelni a testtartásodra. Ha körbenézve látsz szalagokat, labdákat, az jelentheti azt, hogy a későbbiekben színesebb gyakorlatokra is van kilátás. De a legfontosabb, hogy az oktató csíje úgy áramoljon, ahogy az neked a legjobban bejön - és ha zavart érzel az erőben, ne add fel, csak nézzél ki másik alkalmat, másutt, másnál!

Matrac. Mosoly. Fitlabda. Súly. Go.

Rengeteg karaktert szántam már a Pilates módszer megismertetésére az előző bejegyzésekben, ám érzem én, hogy valami még hiányzik. A gyakorlati ízelítőre gondolok, amit eddig húztam-halasztottam, de most belecsaphatunk a lecsóba, mert azt hiszem, sikerült két olyan, egymáshoz kapcsolódó gyakorlatot kiszemelnem, amely a mindennapokban önmagában is megállja a helyét, könnyen követhető, és nem áll ellentétben a fitness-dvd-ellenes elveimmel sem.

A videón szereplő első gyakorlat egy ellentétes kar-láb emelés. Ahhoz, hogy jól csináljuk, nem dongába kell hajolnunk az ég felé, hanem két irányba eltolva nyújtani a kart és lábat, haránt nyújtva a hátizmot. Elgyötört ülőmunkásoknak ideális.

Ennek a "nagytestvére", az úszás ugyanezt a mozdulatot végzi, csak levegőbe emelt végtagokkal. Kedvencem, mert az "egyszerű de nagyszerű" gyakorlatok kategóriájába tartozik, ami ránézésre ahh, aztán a gyakorlatban meg ahhha, vagy uhhh. (Megjegyzés: az emberek egészen jelentős hányadának nincs olyan testkoordinációja, hogy az ellentétes kart és lábat tudja egyszerre emelni. Teszteld magad nyugodtan.) Remekül erősíti a hátizmot, ezáltal segíti a jobb tartást.

Íme. Nyári feeling, zöld, Kopaszi-gát, varjak és kajakedzők. Enjoy.

Szinte mindenki, akivel társalgás közben a Pilates szóba kerül, előbb-utóbb megkérdi: milyen DVD-t javaslok. Kedvesen de rendületlenül azt válaszolom erre, hogy nem javaslok DVD-t. Ezúton is elnézést kérek a DVD-kiadó fitnesscelebektől meg mindenki mástól, aki sportprogramok kereskedelmi forgalmából él. Ellenkampányolok, ez van. 

Kérjük, már most készítsenek elő egy törölközőt! Köszönjük.

Nem oktatói sznobizmusból mondom, hanem a józan ész és a lelkiismeretem ezt diktálja. Van egy adu ászom: a TV nem interaktív! Ha már csinálod, csináld jól, ez az elv - szerintem. Lehet a program kidolgozója a világ legjobb edzője, a TV képernyőjén ő is csak néhány pixel. Nem látja, milyen az erőnléted. Nem látja, mit csinálsz pontatlanul. Nem látja, mihez lenne kedved és mihez nem. Nem látja, mivel színesíthetné a show-t számodra. Nem tud hozzátenni értéket fizikailag, sem lelkileg. Holott, nem erről szólna a dolog?!

Továbbá: próbálok nem bezzegelni a Pilatesszel, de hogy is fejezzem ki magam p.c. ... itt nem azon múlik a siker, hogy milyen magasra emeled a térded, és nem az a kritikus pont, hogy elcsúszol-e a nappaliban a szőnyegen. A feladatok jó része komplex: testtartás, mozdulat, ütem, légzés kompozíciója. Táncolni sem lehet megtanulni DVD-ről. (És akkor másik kedvencemről, a könyvről már ne is beszéljünk...) A forgalomban levő Pilates DVD-k nagy része az ultralájtkönnyű program kategória: nem nagyon lehet elrontani, ez tény, de fejlődni sem lehet, és kiemelkedő monotóniatűrőnek kell lenni ahhoz, hogy egy tucat megtekintés után is élvezetes legyen. Igen, ha jártál már Pilates órán, oktatónál, ismered az alapokat, tudod a gyakorlatok mibenlétét, létezik testkontrollod, akkor tornázz otthon néha a képernyő előtt, vagy böngéssz érdekességeket a youtube-on. A változatosság gyönyörködtet. De ha kezdő vagy: a google a barátod. Pilates+óra, szörcs.

Apjuk, kicsit legyél már közreműködőbb, ha kérhetem...

A kedvenc érv, amit hallok a DVD mellett: "nincs időm elmenni sehova". A mindennapi életritmust meg- vagy átszervezni melós, valóban. Heti 168 órából bruttó 2-3-4 óra elfoglaltságról beszélünk utazással együtt, ami 1.5-2%-a a teljes időnek az egészség és a kikapcsolódás jegyében. Valóban annyira lehetetlen? Mennyi mindennel jártunk már úgy, hogy csak elkezdeni nehéz, és aztán ha megvan a rutin, minden megy magától? Gondolj erre légy szíves, ha legközelebb az akciós pult előtt állsz, és kínálja magát a lemez kilencszázkilencvenért.

[spoiler alert: a bejegyzés végén gyerek születik]

Minden Pilates órámat imádom, és bármily csöpögősen hangzik is, a Pilates oktató fő jutalma a sok mosolygó arc az óra végén, de a szívem legcsücske a várandós kismamák. Elmondom, miért.

Egy áldatlan állapotban levő, többé-kevésbé egészséges felnőtt számára ma már a lehetőségek tárháza végtelen, ha mozgásról van szó. Még a leglustább, legspagettibb állóképességű egyén is találni fog magának megfelelő mozgásformát maximum három sarok távolságra, ha rájön az ingerencia. Lehet, hogy csak a nyaka lesz másnap izomlázas a pingpongtól, de már úgy érezheti, tett valamit a fitt létért.

Az áldott állapotú hölgy ezzel szemben ki van szolgáltatva az elemeknek. Ha épp nem a reggeli kering még délután is a környéken, akkor fáj a hát, apjuk örömére samantha fox-i idomokat vett magára a felsőtest, és még egy jót step-aerobikozni sem lehet, mert leszakadhat a placenta... és még kétezer jelben mutatkozik meg, hogy milyen mellékhatásai vannak az örömteli állapotnak. A várandós kismamák a leghálásabb közönség, akikhez valaha szerencsém volt, mert triplán örülnek: egyáltalán a várandós torna lehetőségének, a fizikai tünetek enyhítésének, és a lelki wellnessnek.

Sokan ódzkodnak a hasizom és általában a törzs izmainak használatától a várandósság alatt. Namármost, kettő dologba kérnék belegondolni. Egy. Melyek azok az izmok, amelyekkel melózni kell azon, hogy a kis alien a világunkra jöjjön? Naugye. Kettő. Mely izmok helyén levő zsírréteget utálják magukon a frissen szült anyukák*? Újfent naugye. Bónusz kérdés: mekkora szerepe van a jól kontrollált légzésnek a szülés során? (Képzeljük ide a naugyé-t.)

HA az orvos mindent rendben levőnek talál, és HA szakképzett várandós Pilates oktatót talál a leendő anyuka, akkor bátran belevághat abba a mozgásba, amely gyakorlatilag a szülőszobáig végigkíséri - és lehetőleg az áldásos hatásait ott is, és a későbbi regenerálódási időszakban is tapasztalni fogja. Babára fel!

Sarah Michelle Gellar Pilates órára tart, 2009

* Beugratós kérdés. Minden válasz helyes.

Arra gondoltam, megközelítem komplementer módon a kérdést, és aztán a kedves Olvasó eldöntheti, hogy ezeknek a tényeknek örül vagy nem örül. Szóval, mi nem a Pilates? 

Először is, semmi ugrabugra. Semmi aerobik jellege nincsen, nem kell ugrálni, izzadva levegő után kapkodni. A tüdőt nem így edzzük, nem lépkedünk step padra fel/padról le. Az adrenalin jelentősége nulla. Ha ezt keresnéd, "mehetsz a balettbe ugrálni".

Nem kell hozzá állóképesség, legalábbis nem annyi, mint egy végigugrabugra órához. Ami nem azt jelenti, hogy nem igényel ugyanannyi izomerőt, sőt, megkockáztatom, esetenként több kell ehhez a tornához, mint egy félig lendületből végigpörgött órához.

Nem kell koreográfiabajnoknak lenni ahhoz, hogy a mozdulatokat követni tudjad. Egy-egy gyakorlat esetében gyakran sok mindenre kell odafigyelni, hogy minden klappoljon, de a mozdulatsorok bonyolultsága nem fogható egy versenytánc-koreográfiához...

Nem kell kifacsart természetellenes tartásokba csomagolni magadat, mint a jógában. Nem árt az egyensúlyérzék, sőt, fejlesztjük is alkalomadtán, de a nyakbalábat formációt kihagyjuk.

Nem kell relaxációs mélységekbe ásnunk, sőt, az agy folyamatosan dolgozik és kontrollál. A zenén nem alszunk el (legalábbis én nem teszek be olyan zenét, ami elaltat) - a lényeg az összpontosítás és egyidejű kikapcsol(ód)ás.

Nem tartjuk ki hosszú percekig a mozdulatokat, és nem emelgetünk kétszázat semmiből. Fő a természetesség és a mértékletesség.

"These days, pilates makes me happy and I do five or six workouts a week. I love a basic workout and do it in the mornings to get it over with..."
(Jennifer Garner)

A hiteles tájékoztatáshoz persze hozzátartozik annak az ősi bölcsességnek a felemlegetése is, miszerint kinek a pap, kinek a papné... de ki mondta, hogy itt választani kell? Járhatsz egyszerre aerobikra és Pilatesre, súlyzós edzésre és Pilatesre, maratonfutni és Pilatesre, jógára és Pilatesre, sőt, ha kombinálod a mozgásformákat, az a legtutibb. Hiszen mindazt, amit a Pilates NEM ad, keresheted másutt - ki mondta, hogy ez egy monogám sport? És ami fontos: ne mondj le semmi olyan mozgásról, amit egyébként szeretsz!

Joe bácsi 43 éves volt, amikor a vén kontinenst elhagyva kihajózott az Újvilágba. A hajón találkozott egy csendes, visszahúzódó óvónővel, aki ízületi gyulladással küszködött: Josephünk igazi gentlemanként azonnal felajánlotta szolgálatait, minek következtében Clara köszvénye hamar megszűnt, és egy életre szóló szövetség kezdődött.

Clara (eredeti német írásmódban: Anna Klara) Joseph-fel egyidős volt, mondhatni nem épp friss hús, és 35 dollárral a zsebében érkezett meg New York-ba. Hogy mi történt ezek után, jórészt ködbe vész, mindenesetre Joseph és Clara New York-ban már együtt nyitotta meg első mozgásstúdióját. Bár szinte mindenütt evidenciaként kezelik házasságukat, valószínűleg nem házasodtak össze - erre utal legalábbis, hogy 7 illetve 12 évvel találkozásuk után hivatalos dokumentumokon nem házasnak jelentik be magukat, sőt, Joseph második felesége még élt (bár Németországban) évekkel az ominózus hajóutat követően. Papírral vagy anélkül, felettébb valószínűtlen pár voltak: Joe küzdősportokon edzett karizmatikus férfi, excentrikus és domináns fellépéssel, míg az exóvónő és exápolónő Clara igazi finom, háttérben maradó személyiség. A következő negyven évet kéz a kézben a Contrology-nak szentelték, Clara maga is jelentősen kivette a részét a módszer kifejlesztéséből. Ha lehet hinni a korabeli véleményeknek, Joe volt kettőjük közül a kiképzőtiszt stílusú instruktor, és Clara a jobb tanár, aki hihetetlen tehetséggel megáldva, a gyakorlatokat kifejező képzelettársításokkal hozta közelebb a vendégekhez (a Pilates gyakorlatainak színes elnevezéseit is többségében neki köszönhetjük). 

Bár a közérthetőre higított újságcikkek javarészt Joseph Pilatest jelölik meg a módszer atyjaként, a szakma szinte kivétel nélkül Joseph és Clara Pilates munkássága eredményeként tartja számon ezt a mozgásformát. Mi többet kívánhat egy nő, aki szívvel-lélekkel támogatja választottja céljait, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, rejtélyes módon papírral vagy anélkül. Ami számít, az ez:

Mai kis színes: a "Pilates" szó megjegyezhetetlen mindazoknak, akik nem csinálják. Sőt, a hozzátartozók, barátok, ismerősök, kollégák végtelen lehetőséget megragadnak arra, hogy elfelejthessék.... leggyakoribb szinonimája a Pilátus, de a humorharoldok nem járnak messze a valóságtól, ugyanis Joe bácsi görög felmenőkkel rendelkezett, szóval. Hogy az Amerikai szépségből idézzek: "this is not a coincidence".

Dobogós még a Pilaszex. A Pilat-ass. Valamint az epilátesz. Illetve, egyik barátnőm szavajárása: "menjünk, kössünk csomót magunkra" (Hiába mondtam én kezdettől, hogy ez nem jóga, az elszólás így maradt.)

Annyian viccelődtek már a Pilates / pirates (=kalózok) szóviccel, hogy íme, just for fun:  Avagy, a teaser "pirates" módra... ha túl nehéz a falábad, csatold le.

Amikor felemlegetik a Pilates "mélyizomtorna" jellegét, nem keveseknek kis képzavarral - illetve jobb híján - az intimtorna ugrik be, mint szinonima, pedig túl sok köze nincs hozzá (azaz: nem azért "mély"... ;) )

Valószínűleg bárki, akit kiragadunk az arctalan tömegből (és 150 centinél magasabb) fel tud sorolni mondjuk 5 izmot az emberi testen: ha más nem, magára néz, és sorolja, amit lát.

Nos, amit lát, azok a mozgató izmok, melyek a testfelszín közelében helyezkednek el, és fő feladatuk a végtagok mozgatása. Nagy általánosságban az is elmondható, hogy fitness és súlyzós és egyéb edzésekkel ezt az izomzatot fejlesztjük - ami persze bizonyos egészséges mértékig nem baj, sőt, kifejezetten javallt.
Azonban befelé haladva találunk olyan izmokat is, melyeket az ún. aktív sportok nagy része elhanyagol (nem is beszélve a megrögzötten nem aktív antisportoló emberekről): ezek a mélyizmok, melyekből a legizgalmasabbak egyébként a gerincstabilizáló izomcsoportok, ezek fő funkciója a törzs stabilan tartása. (Sőt: ha ezek elsatnyulnak, vagy nem működnek megfelelő erőbedobással, a mozgató izmok sem fogják kihozni magukból a maximumot, hiszen az idegrendszer elsődlegesen a test stabilizálását ellenőrzi, és ha úgy találja, hogy a mozgató izmok kapacitásának egy részét is készenlétben kell tartani ehhez, nem fogja hagyni, hogy azok "képességeiknek" megfelelően végezzék saját dolgukat.)

A Pilates gyakorlatok a test "egyensúlyának" érdekében a mélyizmok mozgatására nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen egészséges, szép, és jól működő izomzat csak akkor fejleszthető, ha mindkét izomcsoportra odafigyelünk. Ha ha a mélyizomtorna eredményeképp a stabilizáló izmok újra felveszik eredeti szerepüket, nem csupán hogy jobban tudjuk használni mozgató funkcióikra a felületi izmokat, de egy halom kellemetlen fájdalom is megszűnik, ami eddig abból eredt, hogy hozzá nem értő mozgatóizmok próbálják ellátni a többiek funkcióit, tartósan rosszul terhelve a testet.

Ilyen vidám séta után pedig szemléltetésként íme egy kép arról, hol kell keresni a gerincstabilizáló mélyizmokat: