Pilates blog

Még mielőtt az idei olimpia véget ér, gyorsan csokorba gyűjtöttem néhányat azon olimpikonok közül, akik - félretéve az edzéstervek körüli nagy titkolózást - nyíltan rajonganak a Pilatesért, és vallják, hogy ez a mozgásforma nagyban hozzásegíti őket ahhoz, hogy kihozzák magukból a maximumot, testileg és lelkileg egyaránt. Nézzük, kik is ők!

Folytatódnak kalandjaim a szépségszalon alakformáló kezelésein. Ebből a fejezetből végképp kiderül, hogy fájdalommentes alakformálás nem létezik, és a címben szereplő ősi bölcsesség nagyon is igaznak bizonyul.

Vigyázat, rinyaposzt jön. De én blogom, én rinyám :)

Akkor mostantól némi változás történik a blog életében. Egyik barátnőm szokta mondani, hogy a blogunk olyan hely, ahol otthon kell éreznünk magunkat - és ez mostanában egyre kevéssé jellemző a Pilates blogra, és ha az ember nem érzi jól magát a blogján, a posztolhatnék is nehezebben jön.

Ahogy az lenni szokott négyévente, a csapból is az olimpia folyik. Percről-percre frissülő hírek mindenütt, a Facebook üzenőfal elárasztva a magyar vonatkozású aktualitásokkal. Lehet kövezni: engem meg oly kevéssé érdekel.

Avagy szkepticizmusommal kézenfogva egy hete alakformáló kezelésekre járunk. Én, a mozgás mindenhatóságának elkötelezett hirdetője. Meg a vitriolba mártott billentyűzetem. De kezdem az elején.

Szerintem az, amikor valami ízületünk kattog. (Még a fogorvosi piszkáló fémeknél is rosszabb.) És minden ízület közül a csípő és a váll tud lenni a legszörnyűbb. A vállat ráadásul még gyakrabban is halljuk, a csípőt inkább az, aki olyan, a hétköznapi életben nem gyakran végzett mozgásra vetemedik, mint a csípőkörzések, például lábkörzéskor.

De mitől kattog? És mit tehetünk ellene?

Official megvolt a két és feledik jóérzésű jógaórám a vinyasa flow formájában, amit Rita húszperces bemutató órája után (ha emlékeztek, a Flow-nyitón próbáltam ki) hatvan percben is megnéztem magamnak. Ez az óra attól flow, hogy az első mozdulattól az utolsóig összekötöttünk mindent egy nagy áramlásba.

Amikor hirtelen elhatározásból úgy döntöttem, hogy bemegyek Lívia stresszoldó jógájára, udvariasan felhívtam előtte és megkérdeztem, zavarja-e, ha véletlenül pofákat vágok közben.

Abban maradtunk, hogy mindketten megpróbálunk professzionálisan viselkedni adott helyzetben, és ha frusztráció marad utána, átmegyünk a kondis kisterembe, és lerendezzük a kérdést egymás között, mint edző az edzővel, meg a ventilálásra alkalmas eszközökkel. Nos, nem lett szükség a vésztervre, szinte végig széles mosoly ült az arcomon.

Talán furcsa, de edző létemre még nem ért el a TRX-bűvölet. Ennek leginkább történelmi okai vannak, aztán meg csak úgy elmaradt. De mostanában terveztem már, hogy a Flow teremben kipróbálom, és tegnap eljött az alkalom a kollegina képében.

Bevallom, Scarlett Johansson eddig nem volt épp a szívem csücske. Idegesített a kis malacfejével és a színészi eszköztára szegénységével is. Viszont most olyat nyilatkozott, hogy váó.

Szó szerint idézek a The Huffington Postból. Ha ezeket nem ő írta, hanem a PR-ese, akkor is váó.