A világ legutálatosabb hangja
Szerintem az, amikor valami ízületünk kattog. (Még a fogorvosi piszkáló fémeknél is rosszabb.) És minden ízület közül a csípő és a váll tud lenni a legszörnyűbb. A vállat ráadásul még gyakrabban is halljuk, a csípőt inkább az, aki olyan, a hétköznapi életben nem gyakran végzett mozgásra vetemedik, mint a csípőkörzések, például lábkörzéskor.
De mitől kattog? És mit tehetünk ellene?
Nagyon minimális anatómiával kell kezdenem a magyarázatot. Az ízületeink bizonyos csontok találkozásánál helyezkednek el - ezáltal tudnak testrészeink hajló, forgó stb. mozgást végezni. Nagyon leegyszerűsítve az ízület így néz ki:
Azaz adott a találkozó csontok vége, ezeken üvegporcszerű felület van, kicsit olyasmi, mintha megkeményedett cukormáz lenne. Persze a csontok nem érnek össze - ideális esetben -, hanem van köztük egy kis ízületi rés, benne pedig ízületi nedv, ami mintegy kenőolajként szolgál a két porcfelület között, lehetővé téve, hogy az egymáshoz képest elmozdulás flottul történjen. Az ízületet szalagok és izmok fogják össze fizikai valójában.
Az, hogy az ízületeinkből egy vagy több tropára van, már elég korán (mondjuk húszas éveinkben) előfordulhat sajnos: a mozgás hiánya, a rossz terhelés (féloldalasan cipelt táska, gyerek, satöbbi) hamar megbosszulja magát, nem beszélve akár konkrét sérülésekről, balesetekről. A "tropára van" leggyakrabban azt jelentheti, hogy a csontok végei nem a megfelelő helyen vannak, a szalagok és az izmok nem jól tartják, vagy az üvegporc felület sérült, kicsit összecsúsznak és akadnak a fejek, avagy az ízületi nedv mennyisége nem megfelelő.
Az esetek többségében - hacsak nagyobb baj nincs - átalában ez utóbbi szokott lenni a "kattogás" jelenség fő oka. Olyan ez, mintha egy masina olajozás nélkül meg-megakadna működés közben. A szervezetünk jó gazda, mindenből annyit termel, amennyire szükség van, így az átlagember esetében elmondható, hogy ha nem mozgatjuk át az ízületünket megfelelően, és a szervezet úgy érzi, hogy nincs szükség az ízületi nedvre: nem fog elegendőt termelni. (A másik véglet az élsportolók, akiknél pedig már nem tudja kielégíteni az igényt a szervezet, ezért előfordulhat, hogy nincs nekik elegendő.)
Ha a környező izmok, amelyek szép "feszesen" tartanák az ízületet, satnyák; vagy éppen a szalagok rövidültek meg, és ezért nem helyezkednek el egymáshoz képest ideálisan az ízesülő csontfejek, szintén "gyenge" ízületet eredményeznek - sejtjük már, hogy nem fogok egyszerű tüneti kezelést javasolni? :)
Az általános megoldás ezért az, hogy akármennyire is ijesztő a hangja, meg gusztustalan, meg zavaró, hogy nem tudjuk rendesen használni azt az ízületet: bizony tornáztatni kell. Ez azt jelenti, hogy nem a szokásos beszűkült mozgásterét figyelembe véve használjuk (mint a mindennapokban), hanem olyan gyakorlatokat végzünk, amikkel törekszünk a valaha volt teljes ízületi mozgástér felidézésére. Számos ilyen torna van: Pilates, gerinctréningek, amelyek szép lassan újra működésbe hozzák ezt a kis szerkezetet, és persze a gyakorlatok során nem csak az ízületi nedv termelése áll helyre, hanem - mivel minden mindennel összefügg - az esetlegesen rövidült szalagok normalizálódnak, a környező izmok megerősödnek, az ízületben a csontok végei lassan a helyükre kerülnek. Lehet, hogy soha nem lesz már olyan, mint újkorában, de azért szépen rendbehozható. Egy biztos: ha meg sem próbáljuk, csak romlani fog a helyzet.
Plusz gondolat még, hogy a nedvtermelés mesterségesen is kiegészíthető glükozamin segítségével (gyógyszertárakban kapható). Két hátulütője van, az egyik, hogy a mozgás fent említett rehabilitáló hatásait nem tartalmazza, azaz csak látszati kezelést nyújt. A másik, hogy a glükozamint nem szabad szedni, ha valakinek ízületi gyulladása van, és az átlagemberek (főleg az idősebbek) nem feltétlenül tudják megállapítani maguktól, "miért fáj". Sportolók viszont általában ezzel élnek.
A kattogásügyet félretéve a fentiekből az is következik, hogy ha valakinek valamely ízületével mozgásszervileg komolyabb gond van, az általában nem egy-egy okra vezethető vissza. Ezért tartsuk észben, hogy ez a kompex rendszer, amit a testünk alkot, úgy működik, hogy ha valamivel rossz történik, az kihat másra is, ezért az ilyen aggasztóbb panaszokat nem érdemes megoldatlanul hagyni. Cserébe ha jót teszünk vele egy aspektusból, az meghálálja magát más területeken is.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
