Pilates blog

A fejezet, amelyben bemutatkozik egy nem létező mozgásforma, a nemkardiolates:) na meg az Anonim KoreoAnalfabéták Klubja, a továbbiakban AKAK, ami viszont bizonyítottan él és virul. Néha az életéért küzd. Új tagok welcome.

Na szóval az egész onnan indult, hogy egy merész órámban elkezdtem kísérletezni, milyen az, amikor a Pilates jól bevált és rettentő hatékony mozdulatait ötvözöm mondjuk egy Leslie Sansone-hoz hasonlatos gyaloglós, szigorúan nem ugrabugrás pulzusemeléssel. Így kezdett kialakulni a fejemben (na meg az egyéb testrészeimben) az a kísérleti mozgásforma, amit eredetileg csak - a félreértések elkerülése végett - nemkardiolates néven emlegettem, aztán a neve úgymaradt.

Azt hiszem, a közhiedelemben még mindig az gyökerezik, hogy állóképesség-fejlesztő dinamikus óra egyenlő aerobik (sőt stepaerobik), amin ugrálni kell, meg Fred Astaire nyomdokaiba lépve ördöngös lépéskombinációkat követni; és mindaz a mozgásforma, amiben ezek nincsenek, az csak móka és kacagás. Holott a valóságban a "zsírégetés" nem akkor hatékony, ha felrobbanásközeli gőzkazán állapotba kerülünk, hanem amikor alacsony vagy közepes intenzitásra emeljük a pulzust; az állóképességet felépíteni meg pláne az alapoktól (alacsony pulzusszámról) lehet. A tévhit másik felét eloszlatva pedig újfent kihangsúlyozom, hogy a pulzust nem (csak) ugrálós, ízületgyilkos (impact) mozdulatokkal tornászhatjuk fel, hanem élénk végtagmozgással is (térdhúzás, karemelések). Így történhetett az eset, hogy a nemkardiolates első kísérleti óráján helybenjárással és néhány egyszerűbb lépéssel sikerült kipurcantani az egyébként Pilatesen megedződött résztvevőket.

Az alaphelyzet rögtön trükkös: a semleges gerinctartás, enyhén bebillentett medence nyugalmi álló helyzetben könnyen kivitelezhető - na de mi történik járás közben? Akaratlanul is belehomorítunk derékból, és kacsamód még jobban kitoljuk a hátsót. Egy módon tudjuk visszaállítani az alaphelyzetet: behúzzuk a hasat, és magasabbra húzzuk a térdet járás közben. Ez az utcán persze hülyén nézne ki, de egy fitneszórán meg mitadisten, ez a plusz törekvés épp jól jön. Hát nem remekül összepasszol minden?

A karmunka számos Pilates gyakorlatban adott: a vállmobilizáló gyakorlatok, a háti felső szakasz átmozgatására na meg nyújtására szolgáló mozdulatok gond nélkül hozzáilleszthetők az alaplépésekhez. Már csak arra kell figyelni, hogy ne csapkodás-rángatás-rongybabázás legyen belőle, hanem az ütemes helyben-előre-hátra lépésekhez szépen kivitelezett, pontos mozdulatok párosuljanak. És ennyi. Nem rocket science. (De!) Összekötöttük az állóképességi edzést egy tetőtől-talpig végigdolgoztató (mély)izomedzéssel, és olyan fenék-combformálással, hogy Pippa is megirigyelhetné.

A kísérleti nyulaim vállalkozó szellemű haladó Pilateseseim, na meg a szinte mindenbe belerángatható Noémi voltak (aki már meg is írta a maga beszámolóját, itt). A társaság hősiesen bírta a kiképzést, bár voltak kaotikus pillanatok: ezek egy része abból adódott, hogy néha számomra is meglepő módon bonyolultnak tűnt nekik egy-egy karmozdulat erre plussz lépés amarra összekötése: Noémit idézve, megalakíthatták volna az Anonim KoreoAnalfabéták Klubját (AKAK). Persze az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy soha az életben nem tanultam/csináltam ütemre történő koreográfia betanítást (hello, Pilates oktatói, helló, fitness-testépítés szakirány), a fene sem gondolta volna, hogy telepátiával nem működnek a vendégek (MOST akartam kilépni jobbra, banyek!). És persze a Halálos Fegyver óta kérdés, hogy egy-kettő-háromra, vagy aztán.

- Háromra, ugye?
- Mehet? Egy... kettő...
- Várj! Akkor most háromra, vagy... "egy, kettő, három" ... és azután?
- A te életed. Döntsd el te!
- Az én életem, igaz. Háromra!
- Háromra rögtön?
- "Egy, kettő" aztán háromra! 

Szóval az órán alapvetően jól szórakoztunk (merem kijelenteni, persze definíció kérdése, a többiek ezt annak hívják-e), de amiért továbbra is béta (sőt gamma) stádiumban marad a dolog egyelőre, az két konzekvencia, amit eddig is sejtettem, de most le is vontam: az egyik, hogy baromi diszkriminatív az egész, mert tényleg csak azok tudják jól csinálni a gyakorlatokat, akiknek a Pilates gyakorlatok és testtudat már alapfelszereltség; a másik pedig, hogy az órát akkor lehet hatékonyan kihasználni, ha egy intésemre és egy félszavamra mindenki tudja, milyen mozdulatra készülök. (Jó, arra meg idővel rájövök, hogy szóljak nekik, hogy lépni viszont most "háromra és azután" fogok, mégpedig előre... Mindenkinek van mit tanulnia.) Szóval hozzám járók előnyben.

A matek:
00:59 percben 531 kcal - átlag pulzus 165, max 186
(...ami durván magas a magányos próbák értékeihez képest: 321 kcal, átlag 126, max 151; majd 392 kcal, átlag 136, max 163; és hasonlók.) Stresszes nap volt, rengeteget dumáltam közben és igyekeztem túlkiabálni a zenét, ilyenek.

A végére kis infomorzsák a zenerajongóknak: a bemelegítés Darude: Sandstorm, belelendülés David Guetta ft Kid Cudi: Memories, a vége felé megkönnyebbülést nyújtó - bár állásban történő - hasizom gyakorlatok a Billie Jean-re, a fő küzdelem maga pedig 123-128 bmp között, mint a Dynamite: