Gyaloggalopp DVD teszt
Továbbra is tartom, hogy DVD-re otthon tornázni unalmas, egysíkú, esetenként veszélyes, de Noéminél olvastam Leslie Sansone gyaloglós videóiról, és gondoltam, a helybenjárást annyira nem lehet elrontani rossz technikával, így kipróbáltam az Ötmérföldes Zsírégető Sétát.
Mivel szerintem kevés bénább dolog van, mint a TV képernyőjét bambulva utánozni valamit, olyan időpontot választottam, amikor még félig alszom és a monotóniatűrésem jobb az átlagnál: a szombat délelőttöt. Reményeim szerint ezzel tudtam reprodukálni a "végre letettem a gyereket, dehogy megyek én még bárhová, csak hadd nézzek ki a fejemből" rezignált élethelyzetet, amikor a bátrabbaknak még egy kis gyaloglás belefér.
Az óra persze nem csak gyaloglásból áll, feldobja néhány aerobik alaplépés is (nem koreográfia, és nem ugrálós, csak térdhúzás, sarokemelés, keresztlépés, ilyesmi) és egy kis helybenkocogás-féleség. Aktív karmunkával kiegészítve (mely a pulzust viszi felfelé plusz ugrálás nélkül) egy alacsony intenzitású aerob cucc jön össze belőle. Helyigénye: oldalra 2 lépés, előre-hátra 2 lépés, szóval igazán kis kompakt, ez sem lehet kifogás. Egy óra néhány perc időtartam, hogy rögtön számszerűsítsem is: 402 felhasznált kcal, 134-es átlagpulzus, legmagasabb pulzus 158.
Mielőtt megkérditek, nem, fogalmam sincs, hogy a "megtett" öt mérföld (durván hét kilométer) van-e annyi, szerintem nincsen. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy így szakaszokra osztva a körülményekhez képest színesebb az egész program, és - ezt tanúsíthatom, bár nem az én szempontomból tervezték így, de mindjárt megértitek - könnyebb kitartani az egyes szakaszokon, ha látja az ember, hogy ebből az etapból még fél mérföld van hátra, vagy épp váó, megcsináltam újabb mérföldet. Egyáltalán nem megfekvős, mégis jó kis átmozgató program ez, szerintem óvatosan mozgás felé kacsintgatóknak vagy túlsúlyosoknak igazán ajánlható: ízületkímélő, könnyen követhető, és ha valaki nem bírja egy óra hosszat, akkor kiszáll valamelyik mérföld végén.
A hátulütője: szerintem bazi unalmas. Húsz percnél sajnos felébredtem annyira, hogy már elfogyott a spulni cérna, de Rátok Gondoltam És Kitartottam. 35 percnél annyiban feladtam, hogy Leslie és a háttérzenéje - vagy inkább metronómja - helyett bedugtam a fülembe a saját mp3-válogatásomat (akinek egy kicsit is van ritmusérzéke, ezt a csalást könnyen megjátszhatja, az összteljesítményen nem ront) és táncikálósabbra cifráztam kicsit a lépéseket (szintén nem egy nagy kihívás, még az én koreográfia-skilljeimmel sem). Annak, aki egyébként sportol valamit, csak akkor ajánlanám, ha a) annyira kiütötte magát előző éjszaka, hogy a másnaposságtól képtelen a napi rutinjára b) annyira elhivatott állóképesség-alapozás ügyben, hogy képes öt mérföldet (whatever...) letaposni négy fal között.
Amúgy maga a videó egészen elviselhető, legalábbis Leslie messze nem annyira irritáló és művi, mint a többi hasonló dévédélédi. A közreműködők híven tükrözik egy átlagos aerobikóra résztvevőinek széles palettáját: van itt félénk duci ötvenes, vékony önbizalomhiányos harmincas, aki csak kifejezett felszólításra mosolyog, meg a frissen ötven kilót ledobott nőci, aki szerint most övé a világ, és olyan idenekemazoroszlántis művigyorral tolja végig, hogy kedvem lenne inkább sikolyos farsangi maszkot adni rá. Egyébként van belemelegítő szakasz, meg levezető szakasz, ez mind szép és jó, de az, hogy a lenyújtás (bár még ő is elmondja, hogy ne sajnáljuk az időt a stretchingtől) egy sápadt két percben és egy támadóállásban kimerül, az annyira nem örvendetes. Szóval: ha végigtapostad, ne sajnáld az időt egy jó nyújtástól, pl. ezekkel.
(Megelőzendő a "micsoda marhaság, miért nem megy bárki a zöldbe sétálni" kommenteket: tessék elképzelni, hogy Csepelen a gyerek végre elalszik este fél 10-kor és szemerkélni kezd az eső. Ki küldené le az asszonyt gyorsgyalogolni egy órára, főleg, ha közben elfárad, és érte kell menni autóval, vagy éjfélre vánszorog haza...?)
Összegezve, magam is meglepődöm, hogy nem húzom le teljesen ezt a videót. Semmi pénzért nem lehetne rávenni, hogy csináljam meg újra, de ha őszintén magadba nézel, és az alábbi jelzőkből legalább egyet beismersz, próbáld ki a gyaloglóst, már csak a lelkiismereted kedvéért is:
Ha mindig van egy remek kifogásod, miszerint:
- estére én már olyan fáradt vagyok
- nincs időm
- tuti kinéznének bármilyen óráról
- béna vagyok, lassú vagyok, összekeverem kezem-lábam
- 1990-ben láttam a lábujjaimat utoljára (állásban legalábbis)
- negyed óra után meghalok, ha sétálni kell bárhova
... Na? Mi lészen? Kis ízelítő itt.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
