Pilates blog

Az utóbbi hetekben idő híján nem jártam egzotikus fitnessvidéken, de most eljutottam újra egy kiszemelt furcsa nevű órára: ez lenne a zenthaigeri.

Kezdem ismertetésképp a hivatalos szöveggel: A zenthaigeri egy olyan óratípus, amely a kiokushin karate és a thai-bo ötvözeteként jött létre. Lényegét a küzdősport elemek (ütések, rúgások) kombinációi alkotják. Az aerobik órákhoz hasonlóan zenére történő mozgás, azzal ellentétben azonban nem koerográfiára épít. A zenthaigeri óra legfontosabb célkitűzése az állóképesség fejlesztése, valamint a kitartás fokozása. Fontos, hogy egészséges, a porcokat, izületeket nem terhelő mozdulatokból áll. Ideális mindenki számára, aki egy kis küzdelemre, keménységre, vagy csupán a mindennapi stressz levezetésére vágyik.

Kaptam már kritikát ennek a postnak a kapcsán arra nézvést, hogy edzőként nem vagyok épp a megfelelően autentikus szintjelző, már ami az igénybevételt illeti. Márpedig egyrészt azt gondolom, hogy épphogy az edző fel kell hogy tudja mérni az erőszinteket, mindenekelőtt a saját bőréből kilépve; másrészt, az edző sem Terminátor: mindenkinek megvannak a gyenge pontjai. Ezeket a lentiekben készséggel el is fogom ismerni, tessék... :)

Szóval, maga az óra ötven perc ütés+rúgás+derékból belefordulás, térdemelésekkel megspékelve. Meglepő módon valóban a körülményekhez képest gerinckímélő, legalábbis egyáltalán semmilyen gerinc diszkomfortérzet nem jelentkezett utána, ellentétben a port de bras-val. Masszívan átmozgat, izomerő helyett az állóképességen van a hangsúly - ha valakinek ez a tempó sok, és megáll egy kicsit pihenni, hamar újra be tud csatlakozni a menetbe, nem marad kiterülve a saját tócsájában.

Bár az előzetes információk helytállók, azaz az óra nem koreografált, de gyakran előfordulnak 3-4 elemes mozdulatsorok, és ezek kapcsán erősen megingott a hitem a saját koordinációs készségemben. A lassú tempónál ez a mini-koreográfia még követhethető, a végtagok pedig kontrollálhatók - a gyorsításnál azonban kétségbeesetten próbáltam összehangolni a jobb és bal kezemet a jobb és bal lábammal. Kész mázli, hogy nincsen belőlük több, kezdem tisztelni a mutatványos lovakat.

Mentségemre szóljon, hogy jól felismerhetően a box fordulatait sorakoztattuk fel feminin köntösbe csomagolva, és a boxolók kissé talán precíziósabb műszerként használják a testüket mint mi, és még a Terminátor Edzőknél is különb mikrogesztikulációs érzékük van. (Nem beszélve rólam...) Ami nekem fáj ezekben a pörgettyű típusú órákban, az az, hogy az egyszeri vendég a turbulencia hatására rongybábut leköröző mozdulatokat képes megtenni az Ügy érdekében, kábé pont annyi izomhasználattal, mint amit egy rongybábun is tapasztalunk. Szóval, amit nyerünk az állóképesség-réven, azt elveszítjük az izommunka-vámon.

És hát legnagyobb szívfájdalmam itt is beigazolódott: a matek az matek. Ötven perc ugra és fordul és üt és rúg után öt és hat perc közötti idő marad a hasizom megedzésére. Ló*sípszó*esti fény. Persze, öt percben lehet brutálkodni úgy, hogy egyszerre jajdul fel minden hasizomrost, ami a teremben jelen van. De ez mégsem tizenöt perc, vagy huszonöt. No mindegy, ez műfaji sajátosság.

Összességében jó állóképesség-fejlesztő és átmozgató óra, intenzív pulzusszámon. A tényleges izommunkát hiányolom belőle, de ha nem vagyunk telhetetlenek e tekintetben, jó móka lehet.

Mai kisszínes: a zenthaigeri-t a google mindösszesen 6 db találattal honorálja. Ha valakinek van infója, hogy miként lehet ez a mozgásforma Fitness Company-s képzés eredménye úgy, hogy sehol másutt kerek e világon nem található meg, mint a Goldban, ne hagyjon engem tudatlanul légyszi :) Bár már az is eszembe jutott, hogy kiderítem, ki az az Zenthai Geri!