Pilates blog

A múltkori ősasszony tapasztalatok után valami ütősebbre vágytam, és jó tippet kaptam a Velvetről, ahol is a csajok meg akartak pusztulni a Strike Zone órán. Ha kihívás, hát lássuk, cél: a Strike Zone.

Mint már megszokhattuk, teljesen felkészületlenül mentem az órára (leszámítva a velvetes szakirodalmat), így nem állítom, hogy nem ijedtem meg kettő percre, amikor mellettem megjelent az edzőre várakozva egy pasi, első blikkre 50 kiló színizommal a testrészein: mint aki egy anatómiai atlaszból lépett elő. Pillanatok alatt mérlegeltem, hogy ez az a fajta kigyúrt srác, aki simán lehúzza bicepsszel a saját testsúlyával megegyező kilogrammot, én meg mondjuk a harmadát. A sajátomnak. Hendikepp a javából, ha ez az óra az, aminek látszik. Nem az volt, sokkal jobb volt.

A strike zone hozzávalója 2 darab tenyérbe fogható fakorong, akik MoMa (movement manager) névre hallgatnak. Mivel én imádom az egyszerű, ámde nagyszerű ötleteket, ez is bejött: a korongok egyik fele ugyanis csúszik, a másik fele tapad - amikor kell, nehezíti a gyakorlatot, amikor kell, könnyíti. (p.c.: az "amikor kell" nem feltétlenül egyezik meg az egyszeri vendég "amikor kell" érzetével: főleg, amikor nagyon nem kellene, hogy nehezítse...) Ezen kívül, mint minden más kézbe fogható eszköz, sokat segít a mozgáskoordinációban.

In medias res, nekem bejövős a strike zone, mivel bár dinamikusabb és keményebb, mint a Pilates órák, mégsem annyira dinamikus, mint a kalimpálós-ugrálós fitness órák többsége. Én megszoktam (és szívem mélyén megkövetelem minden mozgásformától), hogy a szép mozgáshoz és megfelelő izommunkához igenis idő kell (itt most alapvetően másodpercek viszonylatában beszélünk), és a strike zone ezt teljesíti is. A másik pirospont: mivel rossz a monotóniatűrésem, változatosság nélkül elunom magam - nos, ez az óra változatos.

Alapvetően 4 részből áll össze egy edzés: az első negyedóra bemelegítésből és kickbox-elemekből építkezik. Megemeli a pulzusszámot, segíti az izmok bemelegítését és vérrel való ellátását. A második negyedóra háton fekvésben kőkeményen hasizom. A harmadik fázis ülésben töltött hasizom, a negyedik rész pedig egy jó alapos kellemes nyújtás. Bár a hasizmot emeltem ki, de alapvetően mindegyik szakaszról elmondható, hogy ugyanúgy a stabilizáló izmok erőközpontjából indul ki (mint a Pilates), és hasonlóképpen komplex izomcsoportokat von be a melóba.

Az óra után (és másnap is) azt érzem, hogy kellemesen átmozgattam minden izmomat; bár leizzadni a légkondi teljes hiányától sikerült, semmint az erőfeszítésektől. Azért ha objektív akarok lenni: a strike zone nem a kezdők/újrakezdők műfaja, mert ők az óra bizonyos pontjain már csak a megváltó ájulásért könyörögnének. Állóképesség-feljesztésre és alakformálásra közepesen edzetteknek és haladóknak viszont abszolút ajánlom: élvezetes és változatos mozgás; és kifejezetten érzem benne az előremutató potenciált. Öt csillag.