Pilates blog

Úgy döntöttem, hogy rettenetesen le vagyok maradva az új mozgástrendekből, így ideje bepótolni a hiányosságaimat. Első blikkre meg kell állapítanom, hogy a cifrábbnál cifrább nevek jöttek divatba. (Jó, a callanetics, pilates, thaibo és capoeira sem voltak anyanyelvünkhöz közel álló entitások, de... hm, nem is tudom, megszoktuk...? Vagy öregszem, és máris jön a "bezzeg az én időmben"?)

Szóval, az első furcsa nevű meglátogatott óra a Port de bras. A marketingduma szerint: "Tánc, balett, erő, hajlékonyság ötvözete egy kondicionáló tréning keretében. A Port De Bras egy olyan óratípus, amely hidat képez táncosok, balettosok és a fitnesz kedvelői között. Olyan mozgásanyag, ami ötvözi a táncot, balettot, stretchinget és erősítő edzést." Okosabbak lettünk ezzel, mi? No sebaj, gondoltam, megnézem.

Port de bras, avagy: éld meg a nőiességed

Hosszú naciban, Reebok edzőfelsőben, copfba kötött hajjal bekocogtam az órára kedvenc Nike edzőcipőmben, rózsaszín kis zokni volt rajtam, megjegyzem. (Csajos, or what.) Kezdetnek kipattantottak a cipőből és kis rózsaszín zoknimból azzal, hogy mezítláb fogunk mozogni. Előttünk spinning óra volt a teremben, és élénken emlékszem, milyen tócsák szoktak ott gyülekezni. Ehhem. Egy életem, egy halálom. Én voltam egyébként Míz E.T., aki becsöppent a péntek esti összeszokott kis csoport zárt világába: a legtöbb lány térdek-között-a-punci nadrágban, színes laza kis nyári felsőben nyomta, és az első néhány nagy ívű karmozdulatnál már éreztem, hogy minden testrésznél jobban fogunk gyúrni a feminin hormonokra. Nem viccelek, öt perc után kényszeresen a hajgumimat kivéve leengedtem a hajamat, mert a differencia köztem és az integető-hajlítozó ősasszonyok között már akkora volt, hogy akaratlanul is tompítani próbáltam. 

Az oktató kifejezetten nem koptatta a hangszálait: kövesd a mozdulataimat, mosolygott oda kedvesen az elején. A kelleténél később esett le, hogy az óra minden bizonnyal koreográfiára épül - ami híresen gyenge pontom, a sajátomat is alig tudom megjegyezni az óráimon. Magamhoz képest mégis egészen időben, a negyvenedik perc táján sikerült elsajátítanom a mozdulatsor vezérfonalát. Integetünk erre, integetünk arra, lábat emelünk, kart emelünk, ugrunk jobbra, ugrunk balra, rogyasztott térdekkel kaszálunk az auránk felhőjén keresztül, én próbálom nemlétező balett-tudásomat megalapozni, míg a többiek szabadjára engedik magukban lelkük asszonyállati mivoltát. Az oktató gyönyörűen mozog, látszik rajta némi profi táncos múlt. A többiek részeges karatemester stílusban igyekeznek követni őt, majd a végén az utolsó ismétlést már kifulladtan leszavazzák. Részemről, ha összegeznem kellene: el nem fáradtam, nyújtásnak nem volt elég, aki meg táncolni akar, miért nem megy el tánciskolába.

Mindettől függetlenül, ha valaki nálam egy fokkal érzékenyebb női lélek, és szeretné magát táncszerű ámde nem túl megerőltető mozgással önkifejezni és nőiségét turbózni, nyugodtan látogasson el erre az órára. Néhány alkalom után az elemek már bizonyára egészen megszokhatók (annyira nem bonyolult), és az oktató állandó szemlélése helyett nárcisztikus asszonyénünk a tükörben gyönyörködhet az élményben.

Kis színes: utánaolvasva kiderült, hogy ezt a mozgásformát két exbalettos pasi (egy orosz és egy spanyol) találta ki, és oktatja szerte a világon. A spanyol, Julio, port de bras-val önkifejez épp a képen. Elnézést a gonosz nyelvemért, de van valami morbid a balettos pasikban időnként, nem? 

Egyszer tanúja voltam két jógaoktató beszélgetésének. Az idősebbik azt kérdezte a fiatalabbtól pár rutin kör után: "Na és a nőiességed hogy van?" A hangsúly kábé megegyezett a "na és a vérnyomásoddal miújság, kedveském?" mondatéval. A kérdező hölgy eltéveszthetetlenül az a bizonyos száraz kóró kategória volt, akit a saját lelki trenírozásán kívül már épphogy csak a tamponja emlékeztet a nőiességre. A fiatalabbik csinos, harmincas nő, csupán elveszve kicsit a világban, bánatosan csóválta a fejét: nincs jól a vérnyomásom, vissza kell majd mennem kontrollra.

Hát ez a bajom ezekkel az "éld meg a nőiességedet" pótcselekvésekkel. Akinek van, az nem fogja keringetni magában az allest, legfeljebb élvezi a táncot. Akinek nincs, az meg nem veszi észre, hogy hiába generálja görcsösen, az illúziót a tükörbe zárva fogja otthagyni a teremben.

Ezek persze szubjektumok, vannak nálam finomabb lelkű hölgyek is, nekik lájtos mozgásnak abszolút ajánlom a port de bras-t.