Nem, nem találtam fel a kardiolatest
De összeállítottam és lenyomtam egy olyan alacsony intenzitású kardio órát, amelyben a helybenjáráson és egy kis nyit-záron kívül kizárólag Pilates órán is alkalmazott mozdulatok vannak. Célzóna: 118-134 bpm, átlagpulzus 126, max 151 - elhasznált 321 kcal (55% zsír).
Saját szórakoztatásra kezdtem neki, mert annyira vágytam egy kis átmozgató kardióra, termet látogatni nem volt időm épp, így nekiveselkedtem - továbbra is fura nekem a négy fal között ugrabugra egymagamban dolog -, de a huszadik percnél már elkapott a lelkesedés, hogy megy ez. Negyvenöt percnél kicsit sajnáltam, hogy ideje lemenni már a talajra adni a hasizomnak is, 56 percnél pedig leállítottam az órát, hogy a nyújtás ne torzítsa a fenti értékeket. Életem legrövidebb hasizomblokkja, az órában lett volna még vagy 15 perc bőven.
És nem, nem hívnám kardiolatesnak. Se endurance Pilatesnek, se semmi hasonló csodának. Ez nem Pilates volt: hívjuk inkább gerincstabilizáló erősítéssel kombinált zsírégetőnek. Nulla értelme lenne Pilates-szüzeknek bedobni - akinek "nincs meg", hogy mondjuk egy tetszőleges irányú nyújtott karból tarkóra húzásnál mi történik a háta valamelyik izmával, nem tudná kamatoztatni az erősítő rész előnyeit. Ellenben izgalmas színesítés lehet egyszer-egyszer egy rutinosabb csoportnak; a zene üteme ugyanis (125 bpm körüli aerobik mix) nem von le a dolog élvezeti értékéből, sőt.
Ezen az egy darab kísérleti órán - mert ne feledjük, most nem észosztok, hanem lelkendezem :) - nekem úgy tűnt, szépen ki lehet használni a helyenként amúgy is aktív karmozdulatokat a pulzus feltornázására, majd utána belefér egy hagyományosabb nyújtó gyakorlat, és még bőven zónában maradunk, bár közelítjük az alját, majd indulhatunk újra felfelé. (Aki edzetlenebb, annak pláne lassabban áll helyre a pulzus, még több idő van nyújtani, teljesen praktikus.) 
Élveztem ezt a játszadozást a Polar órával, kivételesen bekapcsoltam a pityegést is, és egész órán próbáltam kicselezni. Mint az a kukacos játék a régi Nokiákon, ahol nem szabad nekimenni a falnak, na valami ilyesmi gyerekesség volt a pityogáselkerülős, zónában maradós kihívásban is.
Hogy mire jó a nemkardiolates? Vicces, szórakoztató, zsírégető, és jól végezve tetőtől-talpig átmozgat, mélyen és még mélyebben is. És mire nem? Testtudat-fejlesztésre és rehabilitációra. Mert a véleményem kőkeményen változatlan: gyors ütemben nem lehet megismerni a testünket, a mozdulataink hatását, az izmaink reakcióját, és képtelenség megtanulni, hogyan tudjuk a mozgásrendszerünket optimálisan terhelni a fejlődés érdekében. Napról-napra látom, hogy átlagemberek "átlagproblémákkal" (értsd: napi hát-, derékfájás, kikopott ízületek, rövidült szalagok, satnya izmok) mennyi erőfeszítés árán "lépnek szintet", szűnnek meg a panaszaik, tudatosodik bennük a testük működése. Nem hiszem, hogy bármely innovatív oktató egy hiperőrületes Pilates-öszvérrel ebben feltalálná a spanyolviaszt. Szóval, aki szerint létezik - és hatékony, az átlagos széles közönség számára átadható - a kardiopilates, arra vár egy bugyor odalent.
Én meg legalább elszórakoztatom magam egy jópofa kis dinamikus órával, valamire csak jó lesz. Ja, a hátizmaimat pedig máris jobban érzem, mint mostanában bármikor.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
