Diéták és mítoszok
A legelterjedtebb fitneszmítoszok megcáfolása után folytassuk azzal a három, étkezéssel kapcsolatos tévedéssel, amely szinte kiirthatatlan a fejekből. Hátha majd most... Az eredeti cikk itt.
“Este 6 után nem szabad enni”
Ezt az egyszerűnek tűnő szabályt a fogyókúrázók előszeretettel emlegetik, hiszen nem kell hozzá kalóriákat számolgatni, sem a leghalványabb érdeklődést mutatni az ételek összetevői iránt. Csak annyit mondok: a cél az, hogy alvásidőre (mire az anyagcsere lelassul), ne adjunk már túl sok feldolgoznivalót a szervezetünknek.
Ebből rögtön kiderül, hogy a történet legalább kéttényezős: a köpött-a-maci időpont és az anyagcsere sebessége is befolyásolő erővel bír. Ha valaki éjfélkor fekszik, miért ne ehetne 6 után? Aki edzés után ér haza, és pörög az anyagcseréje, miért ne pótolhatná az energiát? Nem mindegy persze, hogy mi a célunk – például aki izmot szeretne felszedni, jobban teszi, ha nem koplal este -, mint ahogy az sem, hogy mit viszünk be. Ne pacal legyen, inkább valami könnyű joghurt. Ideálisan alvás előtt körülbelül 2-3 órával – de ez is csak hozzávetőleges, hiszen embere válogatja. Ezen túlegyszerűsített szabálynak persze lehet az a célja, hogy megelőzze a rendszertelenül étkezős nap utáni ötfogásos vacsora falásrohamát, de jobban járunk, ha tudatos étkezéssel, és nem buta instrukciókkal próbáljuk fenntartani a napi energiabevitel optimális eloszlását.
“A szüleim kövérek, én is az leszek”
A kuta
tók szorgalmasan dolgoznak annak megállapításán, hogy vajon a genetika mennyire meghatározó az elhízás tekintetében. A valóság az, hogy bizonyos hajlamosító géneket magunkban hordozhatunk ugyan, de minden jel arra mutat, hogy a környezeti faktorok – azaz az életmód, étkezési szokások, sportolási hajlandóság – legalább annyira “öröklődnek”, és sokkal meghatározóbbak. A kifogáskeresőknek szomorú hír, hogy bizony ezek tudatosan változtathatók, és nem foghatjuk önnön kinézetünket mindenféle predesztinált DNS-láncokra; ráadásul még azt is bebizonyították, hogy a ténylegesen öröklött esetekben is a kiegyensúlyozott étkezés és a rendszeres testmozgás jelentősen segít a túlsúly legyőzésében és távol tartásában. Azaz, ha a szüleink ducik, minden este családilag tévét néznek, és a hús mellé tálalt zöldségköretre csak megvető pillantást vetnek, jó eséllyel nem genetikáról beszélünk. A saját életmódunkért pedig egy bizonyos életkoron túl mi vagyunk a felelősek – ne fogjuk hát az ősökre.
“Előbb szálkásítok...”
Lefordítom: “Tudom, hogy el kellene kezdeni mozogni, de rettentő lusta vagyok, és kényelmesebb egy nyolcadik csodadiétát kipróbálni.” A sport nem csak a többé-kevésbé megfelelő testtömeg-indexűek kiváltságos úri mulatsága. A jelentősebb túlsúllyal rendelkezőknek oda kell figyelniük néhány kritériumra (például a saját egészségük érdekében az ízületek kímélése), de számtalan típusú mozgásból választhat magának mindenki megfelelőt. A testmozgással kiegészített racionális étkezés – vagy szükség esetén diéta – mindenkinek meghozza a kívánt eredményt, a pluszkilók számától függetlenül. Az meg egyszerű matek, hogy az egyes edzésformák mennyi kalóriát égetnek (=energiafelhasználás), miként turbózzák fel az anyagcserét (=még több energiafelhasználás), és miként építenek izmot, amit aztán a szervezetünknek meg kell tartania (=még az eddiginél is több energiafelhasználás). Összességében - ha nincs semmi orvosi kitétel - egyáltalán nem indokolt a diéta és a sport szétválasztása, sőt, együtt igazán hatékonyak.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
