Fitneszmítosz-vadászat
Mostanában mítoszvadászatba kezdtem a life-style.hu-n, kezdjük az edzésekhez kapcsolódó, leggyakrabban emlegetett konyhabölcsességekkel, aztán folytatjuk majd az étkezéssel is.
Egyvalami közös lehet azokban, akik hetente látogatják a sportközpontot, és azokban, akik csak félévente egyszer elóvakodnak egy tornára: valószínűleg hasonló félinformációkkal és tévhitekkel rendelkeznek a testmozgásról. Nézzük meg alaposabban a három legismertebb fitneszmítoszt, és felejtsük el, amit az olvasóhajhász női magazinok “szakértő” összeállításaiban eddig olvastunk az izomlázról, a zsírégető kardioedzésről és a hasizomgyakorlatokról!
Ha nincs izomlázam, nem edzettem elég keményen
A tudatosan kivitelezett edzésprogram célja és ismérve nem az, hogy “fáj”. Ha a testünket, izmainkat az állapotuknak megfelelő módon terheljük sportolás közben, helyesen bemelegítve és utána lenyújtva, szinte semmi nem indokolja, hogy izomlázunk legyen másnap, avagy harmadnap. Az izomláznak egyébként – a fejekben berögzült ismeretekkel ellentétben – nincs sok köze a tejsav-termelődéshez, hanem izomrostjaink mikroméretű sérülései, gyulladása okozzák azt. Természetesen ez nem a hétköznapi értelemben ismert izomsérülés, húzódás, hanem az izmok igénybevétele eredményeként jelentkező tünet, melyet szervezetünk gyorsan rehabilitál.
Erősítő edzések esetén többé-kevésbé természetes, hogy izomláz jelentkezik, hiszen az izomrostok újraépülése az izom erősödésének kulcsa, azoban ettől még nem minden esetben az edzésünk hatásfokának mértéke is.
A leghatékonyabb fogyasztás a “zsírégető edzés”
Az egyszeri fitneszező, aki olvasott már néhány cikket a témában, rögtön rávágja, hogy 20 perc után a kardiózás több zsírt fog égetni, mint szénhidrátot, különösképp, ha pulzusunk 60-80%-án edzünk. Ez abban a formában igaz, hogy a könnyen elérhető energiaforrások addigra kimerülnek, és a szervezetünk valóban a zsírraktárokhoz nyúl. Azonban az, hogy arányaiban ekkor több zsírt égetünk, az nem azt jelenti, hogy ez kalóriamennyiségben is mindennél több energiafelhasználást jelent! Számos erősítő edzésforma sokkal nagyobb energiamennyiséget emészt fel, mint a kardioedzés – arról nem is beszélve, hogy ha petyhüdt bőr-zsír kombináció helyett izommennyiséget kell fenntartania a szervezetünknek, az már a napi alapanyagcserében (azaz energiafelhasználásban) is jelentkezni fog. Apropó, anyagcsere: ennek sebessége alapvetően meghatározza, mennyi kalóriát is “égetünk el”, és a fizikai aktivitás felgyorsítja az anyagcserét, azaz fokozza a “kalóriaégetést”. Ám míg a kardioedzés után a felgyorsult anyagcsere mintegy fél óra alatt visszaáll az eredeti szintre, erősítő edzés után – az intenzitás függvényében – akár 24-48 óra hosszat is fennmarad, zsargonban ezt hívjuk “utánégető hatásnak”.
Ha sok felülést csinálok, lefogyok hasról
A hasizomgyakorlatok több szempontból is nagyon hasznosak: erősítik a gerincstabilizáló izomzatot, segítenek a jobb tartás kialakításában, szépen formálják a has izmait, elősegítik a helyes bélműködést, egyvalamit nem csinálnak: nem tüntetik el az “úszógumit”. Nem létezik ugyanis helyi, lokális zsírégetés: a testünk, mint egy nagy gépezet, komplexen kezeli az energiaháztartásunkat. Ahogy egyéni adottság kérdése az is, hogy hova hízunk, ugyanúgy egyénileg változó, hogy ha a felhasznált kalóriánk száma meghaladja a bevitt kalóriák számát, akkor melyik raktárkészlethez nyúl előbb a központi vezérlőrendszer. Lehet, hogy deréktájra, lehet, hogy máshová.
Nem véletlen, hogy az igazi “kockahasat” csak elképesztően szigorú étrenddel lehet elérni (ami a celebeknek is max egy-két fotózás erejéig megy...): a hasizmok állapota ugyanis – legyenek bármily erősek – nem befolyásolja a rajta nyugvó zsírréteget. (Természetesen ha a szükségtelen zsírtartaléktól már megszabadultunk, szépen előbukkanhat a rajzolat, de előbbi nem a hasizomgyakorlatoktól fog megtörténni...)És Jillian is keményen megdolgozik ezért a hasért az tuti... nem csupán fizikailag.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
