Pilates blog

Hova lett a sport szeretete? Volt valaha? Eltűnt rohanó világunkban? Visszajön majd valamikor...? Igen, a tegnapi után még mindig törpölős-filozofálós hangulatban vagyok.

Miután évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a karmámnak plusszos, ha teszek az emberek testi-lelki jólétéért, akár egyenként is hajlandó vagyok foglalkozni a bárányokkal és terelni a nyájba. És hát nem egy nagy kihívás megérteni az elkeseredett báránynyelvet. Béna vagyok, kicsi vagyok, kövér vagyok, nincs időm, nincs akaratom, nincs pénzem, utálom a termeket, utálom a szúnyogokat és megesz a farkas. Ezek a leggyakoribb kifogások. Meg persze az úgyis fáj.

Bezzeg akik szeretik. Ők mondhatnák, hogy annyira jó érzés nem elfáradni a harmadik emeletig (nehezítve a szatyrokkal!). Annyira jó érzés, ha a napi stressz kimegy a fejünkből. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, és a testünk nem egy börtön, hanem egy komfortos burok. Ha energiával telik vagyunk, és nem összezuhanunk egy vacak nap után, mint az elcseszett palacsinta.

Mert igen, it's a cruel cruel world. Van benne stressz. Meg hormonok (a csajok tudják, miről beszélek...) Meg egy rakat kényelmetlen szék, mert spórolnak a munkáltatók. Időhiány. Általában egy valami nincsen benne: rendszer. A többivel nem sokat tudsz kezdeni. A rendszer hiányával igen: kezdd mondjuk a sporttal. Aztán utána már jöhetnek a nehezített pályák a Real Life c. játékban - minden könnyebb lesz.

Hogy valami konkrétumot is javasoljak a sok Zen(-ish) bölcselet mellé: ha még nem találtad meg az Igazit (vagy több Igazit) - ne add fel. Kétcsillió-hatszázezer mozgásforma vár, és valamelyikbe bele fogsz esni előbb-utóbb. Ne tántorítsanak el a tornaórák emlékei (én sem hagytam magam), se a kisbüdös termek tesztoszterongőzös benyomásai (van másmilyen is), és bátran próbáld ki magad ebben-abban, ami az utadba kerül. Ha nem tetszik, nem kell kínos szakítós beszélgetéseket eszközölni: csak állj tovább, és nézz másikat. Valami bizton vár rád odakint. Go!