Pilates blog

Már egészen biztos, hogy a Zuniverzum jeleket küld felém időnként, csak én hülye nem figyelek. Pedig visszatekintve sejthettem volna, hogy ha izzasztó órára készülve szorosan felkötöm a hajamat és még jól el is csatolom, szűk nacit veszek és Reebok edzőfelsőt, akkor csípődobálós asszonyállat üzemmód következik. (Emlékszünk? Ha nem, itt felelevenítheted... basszus, most olvasom vissza én is, szerintem még a rózsaszín zokni is ugyanaz...) Sőt, a kocsiban odafelé AC/DC-t hallgattam, hangolódjunk:

Szóval nem is tudom, mit gondoltam, amikor hirtelen felindulásból elindultam dance aerobikra. Leginkább azt, hogy nincs kedvem azt csinálni, amit nagyon kéne, meg különben is jöttem magamnak egy edzéssel, és mivel félig gyógyult csuklómat sikerült előző nap lestrapálni, a gyógytornász meg jól lecseszett érte, próbáltam olyat keresni, ahol nem jövök kísértésbe, és nem teszem a testsúlyomat az éppnemgipszelt kezemre. Plusz, fenék-comb programot rendeltem el mostanra, szóval minden összeállt, hogy a rég beígért dance aerobikot - ami állítólag nem olyan koreográfiás, mint a step aerobik - megnézzem magamnak.

Hát egy nagy frászkarikát nem az.

Ha azt hiszed, hogy nincs logika abban, ahogy egy szép kiszámított térdhúzás vagy sarokhúzás vagy mellézárás után mi fog történni melyik lábaddal, jövök neked egy újdonsággal. Egy pörgés, siklás és csípődobás után még annyira sem lesz meg a hogyantovább. Nekem legalábbis nem volt  meg (pedig már kezdtem a múltkor azt hinni, hogy nem a koreográfiás skilljeimmel, csak a középtávú memóriámmal vannak gondok). Amúgy az én szögletes fitneszagyamnak kicsit túl bohónak tűnt az egész, ez a pörgés közben kaszálj a kezeddel, pucsíts bele, sima lépésben meg rázd kicsit a kitennivalódat amolyan riói karnevál módra - de ettől függetlenül egész jól elvoltam. Nagyon, nagyon ügyesen tanította be a koreográfiát a kollegina, végtelen türelemmel, jóformán fél lépésenként, de tényleg, riszpekt... a szokásos szintidőmmel, az ötvenedik percre össze is állt a fejemben a húzom-csúszok-népitáncugrálok (tényleg!)-pörgök (na jó, néha helyette lelépem az ütemet)-fejdobálok (not!) menete.

Konkrét számokat nem tudok mondani, mert a Polar órám kölcsiben van, de egy nagyon könnyed aerob óra volt, olyannyira nem fáradtam el, hogy szerintem teljesen kezdők is maximum pihegni fognak utána, ha kipróbálják. Mert amúgy rávezető órának abszolút érdemes kiszemelni, főleg, ha tartunk az "órafegyelemtől" meg a "jajmitszólnak a többiek"-től. Az egésznek teljesen laza hangulata van. Ami elgondolkodtató, hogy eléggé megfájdult mindkét térdem a végére - anno ez történt stepen is, akkor abban maradtunk Kameoval, hogy valószínűleg annyira az eseményekre koncentráltam, hogy túl nagy lendülettel érkeztem a steppadra. De most impact nem volt, steppad meg mégúgysem, úgyhogy a tippem az, hogy mivel a lépéseket próbálom őrültmód lekövetni, egyáltalán nem koordinálom a térdízületemet. Költői kérdés: mi történik vajon azzal a többezer friss zumbaőrülttel, akik közel nulla testtudattal rázzák magukat az órákon hétről-hétre?

Ergo, úgy távoztam a teremből, hogy ha akarnék sem tudnék térdelni vagy egy hétig. (Se hajdobálni, ha már itt tartunk.)

De annyira kielégületlenek maradtak a comb-popsi vágyaim, na meg bennem ragadt az edzhetnék, hogy nem tudtam ellenállni végül, és negyedórában legyilkoltam az említett izmaimat egy jó kis strike zone-os kickboxszal és klasszik kondigyakorlatokkal Igen, tudom, nem az a jó, ha fáj (én írtam...), de egyébként meg az izomról is tudjuk, hogy terhelés nélkül nem formálódik, és lenyújtani meg jóval alaposabban lenyújtottam, mint a végét lecsapó aerobikoktatók.

Szummázva: Tánc? Igen. Aerob? Igen. Aerobik? Ííííík... Nőiességcsí-keringetős? Yes. Mondjuk inkább ez, mint a zumba, bár a tombolás elmarad, de a hajat szorosan felkötni itt sem érdemes.