Pilates blog

Az előző bejegyzés kapcsán felvetődött a kérdés, mi számít drágának a sportok világában. Bár személyes véleményem menthetetlenül szubjektív, a rálátásom a témára edzőként ennél objektívebb. Igyekszem a kettő elegyét nyújtani, mint általában...

Azt szokták mondani, az egészség megfizethetetlen: mégis sokan első legyintéssel rávágják, hogy luxus, mennyi pénz, könnyen beszélsz... Népi megfigyeléseim szerint mindenki, aki nem akar költeni a sportra, rávágja, hogy nem tud költeni a sportra. És akkor sem mozdul meg, ha ingyen van. (Ekkor jön az egyes számú kifogás híján a kettes számú, miszerint emberünknek ideje nincsen. Hjja, mentegetőzésben világelsők vagyunk.) Persze, pénzből sosincs elég (sőt, akinek lenne, pláne nem érzi úgy...) és az emberek többségének sír a szája, mert a pénzen panaszkodni menő. Aztán meg körbe lehet tekinteni: a napi/kétnapi doboz cigi, a két akciós ruhadarab, a huszadik felesleges játék a gyereknek vagy a heti két mozijegy büfézéssel mégiscsak belefér a legpanaszosabbaknál is. Ezek kiragadott példák, mindenki kicsit mélyen a lelkébe nézhet, biztos tud hasonló sajátélménnyel szolgálni. Összegezve: nem drága az, amit az ember az adott cél érdekében nem érez annak. Na de mennyi is az annyi?

A belépő fokozat ingyen van. (Nem számítva a netelőfizetést, rezsiköltséget, de ezt most hagyjuk...) Internetről letöltött fitneszvideók, youtube-ról összevadászott gyakorlatok. Amit nem kapunk az ingyencsomaghoz: szakértelem, koncepció, interaktivitás, változatosság, személyre szabott terhelés és a motiváció fenntartása. Mindaz, ami hozzáadott érték egy jó oktató közreműködésében. (Igen, antidvd vagyok, tudjuk.) Aki kicsit szánna a program készítőjének is, az 990 Ft-os akciós vagy 2-3000 Ft-os kevéssé akciós dvd-ket tehet a kosarába online, vagy az offline hipermarketekben.

Gyakori hit (tévhit), hogy a nem intézményes formában művelt sportok ingyen vannak. Néhány kommentmágnes bejegyzés beszólásait végignézve megállapítható, hogy az emberi naivitás (gondatlanság?) határtalan. A futás, biciklizés, és a kültéri sportok általában arról szólnak, hogy egy egyszer jól elsajátított alaptechnikával, saját időbeosztás szerint hasítunk: ám ha spórolni is akarunk magán a tevékenységen, az egészségünk érdekében nem spórolhatunk a szükséges felszerelésen. És az nem olcsó. A futáshoz egy jó futócipő, túrázáshoz a jó túracipő, mászáshoz a jó mászócipő a minimum. A bringa, a görkori, és általában a jófajta eszköz tízezres nagyságrendekben mérhető - igaz, jobb esetben hosszútávú befektetés és évekre szól. De nem fizethető ki részletekben :) Aki azt gondolja, hogy a kínai cipő és a teszkós bicaj ugyanúgy megteszi, nagyot téved, és az egészségével játszik: így ez a fajta spórolás erősen ellenjavallt. Az outdoor ruházatok árszintje a sportáruházak saját márkáitól (kevésezer forint per rongy) a technikai ruházatok (több)tízezer forintos szintjéig pénztárcára szabható.

A fitnesztermek és csoportos órák belépői a következő fokozat. A hely országon belüli elhelyezkedésétől és kínálati színvonalától nagyban függ az árazás: a napijegy tekintetében párszáz forinttól 3-4000 Ft-ig tart a skála, utóbbi áráért vidéken már havibérlet is kapható. A budapesti havi bérletek korrekt ára 10-12.000 Ft körül mozog, menőbb helyek és zárt klubok néhány tízezer forintig nyújtózkodnak per hó. Persze ezen a skálán akár a tekintetben is választhatunk, hogy egyáltalán legyen-e melegvíz, avagy legyen egy-két jó szauna. (A ruházati bekerülés - lásd mint fent - pénztárca- és ízlésfüggő, jelentősebb tétel lehet a lábbeli. Amin_ne_spóroljunk_jó?)

A személyi edzés és magánórák szükséglete és költségei erősen változók. Általában ha valaki elkezd egy általa még nem végzett sportot, vagy felépít egy életmódprogramot, érdemes személyre szabott felkészítésen részt venni. Ez testileg-lelkileg megalapozhatja a következő hónapokat: elsajátítjuk a biztonságos mozgás alapjait, kitűzzük a honnan indulunk és hova tartunk út mérföldköveit és menetét. A ráfordított összegek a néhány ezer forintos órától indulnak, és általában az együttműködés hossza/intenzitása szerint változnak. Például fitneszteremben személyi edzés bérletek válthatók hosszútávra, 10-30.000 Ft/10 alkalom (vidéktől Budapestig skálán), amiből a vendég, amikor elkezd járni, "lehív", 3-4-et, majd a többit a megállapított programnak megfelelően néhány hetente. A nem teremedzés jellegű magánórák árazása gyakoriság és mozgásforma szerint változhat, no meg persze az adott edző kapacitásának és hírnevének függvényében. (Egyedi alkalom 2-5.000 Ft, havi szinten tízezertől sokszor tízezer forintig.) Ekkor a maximálisan személyre szabott programon, változatosságon, ébren tartott motiváción túl alapvetően a rugalmas beosztást és a rendelkezésre állást is megfizeti a vendég.

A kültéri, ám intézményesítettebb formában (egyesületek, egyéb társulások) végzett szabadidős tevékenységek esetében az egyesületi díjakon kívül általában az eszközigény is komolyabb. A vízisportok, légi mutatványok százezres nagyságrendű kiadásokkal is indulhatnak. A legdrágábbak a szezonális sportok és az extrém sportok, amelyek hódolóinak körében viszont már alig merül fel a pénzkérdés: nem azért, mert kizárólag csilliárdosok űzik, hanem mivel olyan szintű az addikció, hogy a forintos bekerülés nem, vagy ritkán tartja vissza a rajongókat. Az eszközigény, ruházkodás, esetleges utazás költsége a racionalizált büdzsétől kezdve a csillagos égig repülhet - itt már kifejezetten igaz az, hogy nem drága, amit az ember nem érez annak.

Tehát, a skála rendkívül széles. A szülinapra kapott futócipőben futni kvázi ingyen van, Overdose vérvonalát Swarowskival kirakott szerszámmal lovagolni felmérhetetlenül sokba kerül. Egy biztos: aki sportra szán, az az egészségre és a minőségi életre szán - az pedig, hogy ki mennyire nyújtózik a takaró alatt, elsősorban egyedi belátásának, és csak másodsorban bankszámlájának függvénye.