Kattant diétaötletek a történelemből
Azt gondolnánk, hogy a fogyókúraipar jeles és kevésbé jeles képviselői fejéből kipattanó ötleteknél nincs elképesztőbb? Márpedig van. Napjainkat legalább némi tudományos fejlődés segítségével tengetjük, de az ezt megelőző évszázadokban az emberi butaságra a tudományos butaság is rátett egy lapáttal.
Bár a középkorban inkább a jól megtermett dalia számított jó partinak (lásd: volt mit aprítania a lakomákon a levesbe), az elmúlt századokban már akadtak szép számmal, akik ilyen-olyan okból a fogyókúrához fordultak. Na de milyen fogyókúrához...! A mai brittudósok és kuruzslók is megirigyelhetnék a felhozatalt.
Lord Byron és az ecet
A romantika korában az igazi férfi nádszálkarcsú, elegánsan sápadt, és persze egész lényét áthatja a spleen. Különösen nehéz ezt (főleg az első pontot) hoznia egy alapvetően hízásra hajlamos embernek, így Lord Byron fogyózó időszakaiban gyakorlatilag az ecetre építette a napi betevőjét. A tea-víz-sör-ecet-nyers tojás kombó, hogyisfogalmazzam, biztosította, hogy semmi nem maradt meg a szervezetében, amiből véletlenül is energia halmozódhatott volna fel. (Őrült 1820-as évek.)
Csak a szex...
Sylvester Graham derék tisztelendő szerint a hús fokozza a vágyat: a bujaság pedig gerincbetegségeket, tuberkolózist, epilepsziát, és más rettenetes kórságot okoz, bizony. Na ezért ő lett a vegetarianizmus korabeli úttörője (az 1830-as években járunk). Remek szónoki képességekkel megáldva érvelt amellett, hogy miért kell mindenáron megakadályozni a tisztátalan gondolatokat a megfelelő diétával, és mivel a húsfogyasztás aztán a "húshoz" vonzódást erősíti fel, feltétlenül a zöldségekre és a Graham kekszre (igen, az ő terméke, mitadisten) építve javasolta az egyszeri embernek a tudatos étkezést.
Elvis és a Csipkerózsika
A Csipkerózsika-diéta (eredetiben "Sleeping Beauty") lényege: ha alszol, addig sem eszel. Elvis Presley is erre esküdött (és hova jutott vele szegény), a módszer pedig elég drasztikus. Napokra benyugtatózta magát, gondolván, hogy ha nem visz be táplálékot, akkor alvás közben a test elkezi felélni az elraktározott zsírokat. Mi viszont tudjuk, hogy a túl sok és túl kevés alvás sem jó, ugye?
Persze ezek csak kiragadott esetek, az emberi leleményesség határtalan, ha a kilóktól való megszabadulás a tét: volt divatban a galandféreg-kapszula (igen, lenyelve a gyomorba juttatni), az alkoholdiéta (első regisztrált felhasználója Hódító Vilmos, ezer évvel ezelőttről), na meg a mindent folyós állagig megrágó diéta. De a kedvencem:
A mocsárelkerülő diéta
1727-ben Thomas Short megfigyelte, hogy a mocsarak környékén általában túlsúlyosabb emberek élnek. Tanulmányában levonta az egyetlen logikus következtetést: a fogyni vágyók költözzenek távolabb a mocsaraktól, valami szárazabb vidékre.
Hiába, a tuti fogyókúrás receptre mindig is fogékony volt a közönség... Pedig. (És pedig, második rész.)
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést: