A kenyai futók témája, avagy mizu a génekkel

Amikor sportteljesítményről van szó, a büszke szülő könnyen dobálózik a gyerek tehetséges jellegű dicsekvésekkel, a kudarcok könnyű magyarázata pedig a nincs ehhez igazán érzékem. Anélkül, hogy a képességek-készségek kérdésébe belemennék, érdekes lehet megvizsgálni, hogy is állunk ezzel a "génekben hordozza" dologgal, mennyire eleve elrendelt valakinek a sorsa a sport szempontjából? (Oké, nyilván nem huszonévesen elkezdett sportolásról beszélünk. Gondoljunk inkább egy úgynevezett "sporttehetség" gyerekre: na de "született", vagy valami más...?)

Mivel az USA egy hatalmas olvasztótégely a rasszok szempontjából (is), természetes, hogy a figyelem középpontjában van náluk a kérdés, főleg az emberi géntérkép megalkotása óta. Itt olvasható egy érdekes interjú az Államok Olimpiai Bizottságának egyik fejesével, aki nagyon határozottan kijelenti: bár a velünk született alkati tényezők alkalmasint fontosak lehetnek, de a sikeres sportolót mégiscsak a gyakorlat teszi (tíz év és tízezer óra gyakorlás az élsport ára, persze ez inkább afféle leegyszerűsített "ökölszabály"). Természetesen mondjuk Shaq O'Neillből nehezen lehetett volna zsoké, de jelentős számú két métert meghaladó szép szál legény mégsem lesz NBA sztár, hiába a testi adottságok. És hány meg hány olyan sikeres sportoló van, akiért lyukas garast sem adtak volna a gladiátorpiacon... Ha pedig közelebbről megnézzük az úgynevezett ifjú tehetségeket, nem lehet vitathatatlanul kimondani, hogy szimplán "adottsággal" jöttek-e a világra, vagy éppen olyan szociális környezetbe, példaképekkel teli és/vagy támogató családi közegbe pottyantak, amely nagyban segítette a kibontakozást. És persze szinte pusztán személyiség kérdése az, hogy - egyéb adottságokban ha  párját ritkítja is - fejben a wannabe sztársportoló alkalmas-e arra a több évtizednyi kemény munkára, összpontosításra, önfegyelemre, ami a sikerhez elengedhetetlen. Mert érdekes módon, a sportban nincsenek rocksztárok: vagy pedantéria van, vagy bukta. (Jó, bukott rocksztárok vannak, de onnan szinte lehetetlen a visszaút.)

Kételkedünk? Oké. Nem kell hinni egy bizottságban ülő sportdiplomata fejtegetésében. Csak hogy a brittudósok is előkerüljenek, van egy Glasgow-i illetőségű kutató (ilyentén skót, de egyébként görög, Jannis Pitsiladisnak hívják), aki éveket töltött azzal, hogy összeszedjen magának egy különleges gyűjteményt. Nevezetesen, a világ élenjáró atlétáinak DNS mintáiból. Végigjárta Kenyát, Etiópiát, Jamaicát, vizsgálta a helyi lakosságot és az olimpikonokat, és nem talált döntő érvet arra nézve, hogy az "afrikai" génektől gyorsabbak lennének. Ez nem Afrika, hanem Jamaica.Azt viszont megfigyelte, hogy Afrikában kevésbé dívik kocsival suliba vinni a gyereket, ergo, a gyerekek sokkal többet futnak, és jobb a kondíciójuk, mint mondjuk némely kaukázusi típusú (ez vagyunk mi) felnőtt sportolónak. Azaz, a környezeti tényezők, a hozzáállás, az edzésmódszerek spártaisága lenne az a bizonyos hozzáadott érték? Természetesen tegyük hozzá (megint), a hosszú láb és a nagy lépésnagyság mondjuk a sprinthez elengedhetetlen feltétel, egy madárcsontozatú RSG-s lányt hiába tennének kiskorától fogva etióp edzőtáborba. De túlmisztifikálni sem érdemes a genetika szerepét.

Egy gondolat erejéig vissza a géntérképhez: már 2003-ban beazonosítottak egy olyan gént (ACTN3 néven fut), amelynek bizonyos variánsának a hiánya* (követitek?) statisztikailag bizonyítottan nagyobb arányban fordul elő például állóképességi sportolókban, mint a populáció egészében. Élelmes cégek máris olyan teszteket dobtak a piacra, amelyek ezen elv alapján úgymond segítenek orientálni a reményteli szülőket, hogy mely sport felé irányítgassák hátha-majd-egyszer-olimpikon gyermekeiket. Mindezt potom 150-200 dollárért persze. Mindeközben maga a génvariáns egyik legelső (fel)kutatója bevallja, hogy mintegy pár milliárd ember rendelkezik ezzel a különleges kombinációval a földkerekén, és ebből csupán egy a csodafutó Usain Bolt. Szóval, az igazság tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, esetleg genetikai szakértőjét. Mi lesz itt, ha egyszer értelmet  is nyer a már kirakott géntérkép-puzzle...

*Ha perverz módon valaki jobban szeretné megérteni az ACTN3 témát, itt belemélyedhet.

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2011.07.11. 08:00 - Szöszkeboszi

Címkék: vélemény genetika gyerekdolgok sajtótermés

18 komment



süti beállítások módosítása