Pilates blog

Nem, nem asztalost játszom. Hanem így a tél elmúltával (pláne, hogy a szezonnak részemről már lőttek...) gyorsan még megemlékeznék a két favorit téli sportról. Ha nem bánjátok, ugrom az evidenciákat - úgyis mindenki tudja, hogy az egyik két léces, a másik egy deszkás, nem árt hozzá hó és hegyoldal -, inkább azon töprengenék el, hogy vajon ki miért választja egyiket vagy másikat? Egyébként is, mik a kisebb-nagyobb különbségek?

Az hiszem, a sí kapja a default szerepét, azaz általában a léceket próbálja ki előbb a népek javarésze. (Nekem is volt, műanyag, kanárisárga, egy méter húsz, és csak jóindulattal hívhatnám lejtőnek a behavazott kukoricaföldet. Nem is érdekelt a tél élvezeti értéke további évtizedig - próbáltam túlélni.) Velem ellentétben a gyakorlati síelők jó része elvből ellenérzéssel viseltetik a lekötözött lábak iránt - pedig cserébe mennyivel kényelmesebb a boardos cipő -, egyébként is, ki az a hülye, aki ücsörögni akar a hóban, amikor két botra támaszkodva is lehet csodálni az alpesi tájat. Ráadásul a kezdő boardosok "lehordják a havat". Lehet. Cserébe a boardosok nem alkotnak sísuli címén a pályán keresztben S alakú riadóláncot, lehetőleg egy kanyart követően. Szóval egyezzünk ki fifty-fiftyben.  

A síelők azon része, aki felcsatolja aztán a deszkát, a továbbiakban rajta is marad. Személy szerint senkit nem ismerek, aki megtanult volna boardozni (az egyszer próbából leevickélek a lejtőn-fajta demó nem ér!), majd visszaugrott a csatos cipőkbe. Talán az elmúlt években - amikor a snowboard a punk életérzésből, majd a sznob trendizésből végre populárisan létjogosultságot nyert - már gyakrabban indulnak neki a pályaszüzek is a deszkával. És maradnak rajta.

Az okosok azt mondják, hogy a síelők gyorsabban megtanulják az alapokat, majd nehezebben fejlődnek. Cserébe a boardosok többet szívnak az elején (esés, kelés, esés, kelés, kék foltok garmadája, hóban ücsörgés, és nem tudom, említettem-e a húzós felvonókat... jaj), és gyorsabban haladnak aztán. Apropó, gyorsabban haladnak: állítólag fizikai törvényszerűségekből kifolyólag ugyanolyan kvalitású síelő és boardos közül a síelő a gyorsabb. (A rekordok mindenesetre ezt támasztják alá: kb. 250 km/óra a sí, és 202 km/óra a snowboard per pillanat.)

Hogy melyik a veszélyesebb? Először is, mivel csúszik minden, védelem nélkül mindegyik veszélyes. Sisakok, protektorok és tisztánlátást elősegítő szemüvegek ajánlottak, a saját és a közbiztonság érdekében is. A konkrét veszélyfaktorról nehéz objektív számokat találni, de Skóciában a síelők között 1000 napra jut átlagosan 2,38 baleset; míg a boardos ráta 1000 napra 5,31. Mielőtt elhűlnénk a dupla rizikón, számoljuk ki gyorsan, hogy 188 saját napunkra jut 1 baleset statisztikailag - az mondjuk 15-20 szezon alatt egy. A síelőknek meg kábé egész pályafutásra zsákolható be egy affér. Lécekkel a balesetek harmada térdsérülés, deszkásoknál 25%-kal vezet a csukló. Ez is lehet egy döntési pont, hogy melyikkel kezdjünk.

Ha a pályán múlóban is van a síelő-boardos ellentét, van olyan hely, ahol tuti nem is volt. (Nem, nem a hütte.) A disztingvált, lecsúszok-felhúzatom magam-lecsúszok-felhúzatom magam síelésnek ugyanis épp a snowboardosok vagánykodása adott löketet: és a freestyle mint olyan teret hódított a síelők között is. A technikai ügyességet próbára tevő kiépített mesterséges parkokat az új generációk közösen és lelkesen látogatják.

Ettől függetlenül a pályákon a super cool szerintem mégiscsak a boarddal való ledöngetés marad. Kivéve persze sík terepen: fél lábbal becsatolva rollerezni annyira nem kúl. Na jó, nincs meggyőző érvem se pro, se kontra: mindenki eldöntheti, léc vagy deszka a szimpatikusabb, és a fő úgyis az, hogy a jó hegyi levegő, a lejtők és a hó mindenkit szeretettel várnak. Egy teajäger, valaki?