Pilates blog

Folyamatosan kampányolok amellett, milyen fontos, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a saját testünkkel. A szervezetünktől való elidegenedés a legszofisztikáltabb személyi kompjútert kapcsolja le, ami valaha a rendelkezésünkre állt - sőt,  mondhatni  egyénre szabottan kaptuk. Nem kell orvosnak vagy edzőnek lenni hozzá, elég belelapozni egy kisenciklopédiába (wikipédiába), hogy felderengjen, milyen precízen lett kialakítva ez a rendszer, ahol minden mindennel összefügg.

Elég baj már az is, hogy sokan nem adják meg azt a szükséges mozgásadagot a testüknek, amelyre teremtetett: ebből következnek aztán a fájdalmak, mozgásszervi betegségek, keringési rendellenességek, meg még sok minden búbánat, legfőképp persze az, hogy idővel idegenek lesznek a saját bőrükben. (Tudnék regélni a testtudat teljes hiányáról, Pilates órán sok mindenre fény derül...) Nem kevésbé  elhanyagolható azonban, hogy az étkezésünk terén sem figyelünk a jószándékú jelekre. Az állatvilágban a mai napig működik ez a "kapocs": a tetszőleges vadon élő állat akkor eszik, amikor éhes; nem zabál fel mindent, ami elékerül, és ha beteg, kiválogatja a füveket, amiket rágcsálni hajlandó. Az ember a civilizációban már felrúgott szinte mindent, amit a természet egyensúlyi céllal alkotott, és ez bizony igaz az étkezési szokásokra is.

Nem vagyok híve a new age-szövegeknek, és nem gondolom, hogy vissza kellene térnünk a barlangba - de néhány alapvetéssel nem ártana tisztában lennünk (illetve maradnunk). A napi étrend beosztása a minimum, a "ma sem volt időm enni, majd este hazaesek és felzabálom a fél hűtőt", "csináltam ebédre egy szendvicset", "ma csak reggeliztem, de most már edzés előtt nem eszem" és hasonló műveletek vezetnek az étkezési rendellenességek (túlevés, bulímia stb), na meg a belgyógyászati betegségek (cukorbetegség, inzulin-rezisztencia, és még sorolhatnám) kialakulásához.

Aki nem tudja, mennyi az annyi, illetve túleszik vagy épphogy csipeget, az jobban jár, ha  megismerkedik a kalóriatáblázat mibenlétével és felkeres egy dietetikust. A gyomorfájástól a szoptatós anyák tejhiányáig igen széles a skála, ami az elégtelen,  rossz minőségű vagy helytelen összetételű étkezésből ered, és akkor még nem is említettem persze a túlsúlyt és elhízást.

Optimális esetben, ha nem vagyunk édesség-, alkohol-, gyógyszer- és egyéb függők, és viszonylag tisztában vagyunk a helyes étkezés szabályaival (no meg be is tartjuk azokat), az a szerencsés helyzet áll elő, hogy a testünk elkezd felénk (újra) kommunikálni. Küldeni fogja azokat a bizonyos "hűűű de ennék most..." kezdetű üzeneteket, amelyek a szervezetünk aktuális szükségleteit tükrözik. Például egy pár napra, vitaminhiányban, rákattanunk a citrusfélékre. Vagy edzés után mondjuk egy kefir esne jól. Vagy kellene egy kis szénhidrátlöket, avagy valamiért háromszor egymás után brokkolit ennénk. Tévedés ne essék, ilyenkor ez nem a csapongó fantázia szüleménye, hanem teljesen szavahihető jelzések sora, és érdemes eleget tenni nekik. (Nem, a négy órán belül harmadszor jelentkező "csokit idenekemmost", az nem ez a kategória, meg se próbáljuk ráfogni.) Ha tudatos rendszert tartunk a táplálékbevitelben, a legprofibb, legmagabiztosabb (no meg legolcsóbb) dietetikus áll a rendelkezésünkre - tessék csak kipróbálni.