i-kütyü vagy e-sztelenség?
A Wired magazin legutóbbi számában bemutat egy érdekes koncepciót - futóknak. (A nem kütyümánoktól előre is elnézést, ez egy ilyen poszt lesz most.)
A sztori fantázianeve i-dration (éééérted: i-ntelligens...) Ez egy olyan future-kulacs, ami integrálódik az okostelefon és pulzusmérő által alkotott hálózatba, bluetooth-on keresztül mennek az adatok oda-vissza, és egy alkalmazás kiszámolja, hogy a külső hőmérséklet, a szívritmusod, és az eddigi folyadékbeviteled alapján mikor kell hidratálnod (i-dratálnod, hehe). És persze, mivel nem lesed a mobilt futás közben, a kulacs villogni is fog, hogy figyelmeztessen, ha itt az idő. Ha inni kell, hát inni kell.
A flaska jelenlegi kialakítása inkább dizájnos, mintsem felhasználóbarát ergonómikus, bár úgy sejtem, jövő januárig ezen még igazítanak - akkor tervezik ugyanis bemutatni a legjelentősebb fogyasztói gadget kiállításon. Persze nem maradhat ki a social networking sem a képletből - meg fogják találni a módját, hogy egy mozdulattal megosztható legyen a ki mikor mennyit ivott információ.
Nem tudom, hogy vagytok vele, én bevallottan kütyümán vagyok, de nem szeretem a túl megmondós kütyüket - a pulzusmérőn is kikapcsolom a pittyogást. Lenyűgöznek a technológiai újítások, de talán valahol van egy határ, ahol jobb, ha a koncepció koncepciószinten marad. Szuper ötlet pl. a Nike+ - itt már írtam róla -, hiszen igen, aki fut, az szereti dokumentálni, megosztani, összehasonlítgatni a teljesítményét akár korábbi önmagával, akár másokkal, nincs ennek a motivációnak a pszichológiai vetületével semmi baj. De az okostelefon, okosóra és okoscipő (jelzem: ezeket támogatom) után az okoskulacs... háttöö. Csak szerintem túlzás?
(Infók és fotó: Wired)
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
