Sportos ókori hajadonok
Azt mindenki tudja a történelmi tanulmányaiból, hogy nők nem vehettek részt az ókori olimpiai játékokon. Sőt, még nézni is tilos volt a férjes asszonyok számára - ne feledjük, a férfiak meztelenül vagy közel meztelenül küzdöttek -, aki csak megközelítette az olimpia helyszínét, a közeli Tüpaion-hegyről vetették le. (Bár szerencsére nincs feljegyzés, amely szerint éltek volna ezzel a büntetéssel.) Pikáns kitétel, hogy férjetlen szüzek szemlélhették a felhozatalt, hogy szokják a férfiak világát.
Az azonban kevésbé köztudott, hogy a lányoknak is volt saját "olimpiájuk", Héra Játékoknak (Héraia) hívták az istennő tiszteletére. Valószínűleg ugyanazon években rendezték, mint Az Olimpiát, csupán azt megelőzően, az egyetlen versenyszámhoz (futás) pedig az olimpiai stadiont használták. Kibontott hajjal, könnyű férfiruhában versengtek. A játékok három korosztályban zajlottak, és ugyanúgy, mint a férfiaknál, valamennyi görög államból érkezhettek a versenyzők. A győzteseket festményen örökítették meg az olümpiai Héra-szentélyben, melyek sajnos nem maradtak fent. Mint ahogy arról sincs említés, hogy férfiak nézőként részt vehettek-e ezeken a versenyeken.
Természetesen az ókori görög városállamok többségében azért nem igazán dívott a nők atlétikai fejlesztése, sőt. Kivétel ez alól Spárta, ahol - nagyon helyesen - úgy vélték, hogy az edzett nők edzett gyermekeket fognak a világra hozni. Így amellett, hogy mai fogalmak szerint kifejezetten sportos nevelést kaptak, bátorították őket atlétikai versenyeken való részvételre is. Nem meglepő módon a Héra Játékok győztesei is zömében a spártai fitneszlédik harcos hölgyek közül kerültek ki. A spártai női versenyek egyben a párválasztás meglehetősen profán módjának is bizonyultak, hiszen a női versenyzők meztelenül küzdöttek a férfi nézők (szemlélődők, házasulni vágyók, kibicek, megfelelő aláhúzandó) szeme láttára.
A görög nők emancipációja (vagy ha az nem is, de legalább elnyomásának a mérséklése) igazán a római térhódítással kezdődött. A római nemes hölgyek már nem ilyen bánásmódhoz voltak szokva, saját jogukon edzettek, sportoltak, fogatokat hajtottak, amihez épp kedvük támadt, s feltételezhetően a római rendszer nyomást gyakorolt a görög szokásjogokra is. Valószínűleg a férfisoviniszta olimpiai nézetek is akkor kezdtek megdőlni, amikor az első vagyonos hölgyek - ha nem is versenyzőként vagy nézőként, de fogattulajdonosi minőségben - már részt vettek a játékokon. Kyniska spártai hercegnő saját fogatát (és annak férfi hajtóit) trenírozta, s két éven is megnyerte a négyes fogathajtást. A díj annak idején a tulajdonosnak járt, de szegény valószínűleg se nem láthatta a futamokat, se át nem vehette személyesen a díjat. De legalább bronzszobrot emeltek neki Olümpiában, és nem vetették le semmilyen szirtről.
Az eddigiek ellenpólusaként pedig egy dokumentáció arról, miszerint a fitt római hölgyek önszántukból, lelkesen edzhettek (szemérmesen alsóneműben), ez a mozaik egy szicíliai villából való, időszámításunk előtt 300 körülről.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést: