Pilates blog

Amikor ilyen gusztustalan őszi nyálkás idő van, mint most, hogy a kutyát sem szívesen visszük ki futni, mindig eszembe jutnak azok az Ironman-aspiráns kommentelőim, akik egy-egy edzőtermes poszthoz nem mulasztják el megjegyezni, mennyire gáz, mennyire mű, mennyire utálatos, bezzeg a zöldben kocogni egészséges és ingyen van. 

Ha tudnám, kik ők, ilyenkor szívesen visszakérdeznék, izzítják-e már a rajtot, no meg a gumicsizmát, kapucnit, eszkimópolárt. Meg a fejlámpát, esetleg bizonyos környékeken a zsebrevágható nuncsakut. A kevésbé fanyalgóknak viszont - akik a futásban magát a mozgást szeretik - jó hírem van: a futás és az edzőtermi futógép közötti különbségek áthidalhatók. Ehhez persze nem árt tudni, melyek is ezek, a legfontosabbakat igyekeztem összeszedni.

Környezet és energiabefektetés

Kezdetnek rögtön feltűnik, hogy mivel a futógépen a szalag mozog a lábunk alatt, az alapmozdulat kivitelezése eleve könnyebb; odakint pedig az ellenszél mintegy 2-10%-kal is megdobhatja az erőfeszítésekhez szükséges energiamennyiséget. Kapásból tehát a futógépen futni "simább ügy", szó szerint is, hiszen nincsenek terepegyenetlenségek. A terhelés természetesen fokozható az emelkedő fokának állításával, azonban a futógépre átváltóknak érdemes odafigyelni arra, hogy ez az egyenletes szalagpálya sokkal kötöttebb mozgáspályát is kíván. Míg a terephez szokott futók rutinból korrigálnak egy terepegyenetlenséget vagy "félrelépést", a szalag széle felé tenni egy ilyen manővert jó eséllyel bucskázáshoz vezet.

A levegő

Igen, a kinti futás jó levegőjének hívei fulladásrohamot kapnak a klíma gondolatára is. Személy szerint azt gondolom, ez a téma kicsit túl van lihegve, főleg fővárosunk környékén, ahol semmi nem garantálja, hogy adott park oxigénellátása és légszennyezettségi mutatói annyival jobban állnának; nem beszélve egyenesen a belvárosi utak mentén futók tüdejének szennyezettségéről. (Természetesen akik szerencsések, és valódi zöldben kocoghatnak valahol, azok valóban veszteséget könyvelhetnek el a fitneszterembe áttérve.) Azért az igényes termek szellőzése optimálisan arányos a benti levegőt igénybe vevők mennyiségével, ezekben felesleges előre oxigénhiányos állapotot és testszagot vizionálni. 

Testérzet, sebességérzet

A szabadon futás után nehéz megszokni, hogy nem a saját ütemünket követjük a futógépen, hanem a szalag ütemét, ilyenkor sokan próbálják görcsös lábbal "lefutni" a gépet. Más szemszögből nézve viszont épp ezért könnyebb egy adott sebességet tartani a futógépen, és aki ehhez szokott, talajon futva sokkal nehezebben kontrollálja a sebességét, így kevésbé optimálisan használja az erőtartalékait is. A frissen futógépre állóknak meg kell szokniuk a vibrációt is, így a gépről leszállva előfordulhat szédülésérzet, az első néhány alkalom után ez általában elmúlik.

A futópad szalagja jobban elnyeli a becsapódást (impact), így általánosságban véve ízület- és gerinckímélőbb, ezáltal a túlsúlyosoknak is inkább ajánlott. Persze ennek a kímélésnek a mértéke is viszonyítás kérdése, hiszen a rekortán (pl. Margitsziget) már egy közel ideális megoldás (update: hozzáértőbbek szerint állítólag ez egy rosszul sikerült rekortán, mondjuk szerintem a betonnál még mindig jobb...), azonban az aszfalton és terepen futás (főleg nem megfelelően kiválasztott cipőben) még mindig sokkal inkább igénybe veszi a térdízületet, mint ahogy azt sokan gondolnák.

Alapvetően viszont a természetes szabad mozgások előnyösebbek azoknak, akik eleve valamiféle kiegyensúlyozatlan állapottal küzdenek (sérülés utáni rehabilitációsok, vagy aszimmetrikus technikával futnak), mivel a futószalag egyenletes igénybevétele "berögzíti" ezeket az oldalkülönbségeket. 

A futópadon való futás technikája viszont (mivel az "elrugaszkodás" mozdulat jóval gyengébb) a csípőhorpaszt veszi fokozottabban igénybe, amely erősen rövidülésre alkalmas izom, így a lenyújtásnál erre külön gondot kell fordítani.

Unalmas vagy nem unalmas?

Terepen futni szép, terepen futni gyönyörű, madárcsicsergés, jó lábú lányok/fiúk - ha nem, akkor is megideologizáljuk -, pipa. Az az idő még odébb van, amikor hologramos 3D-terepet vetítünk a futópad köré (bár ki tudja...), de azért a teremben futás sem teljesen dögunalmas. Zenét ugyanúgy hallgathatunk, számos gép kijelzőjén tv-csatornákat váltogathatunk vagy dvd-t nézhetünk, ahol pedig plazmatévék vannak, követhető valamilyen műsor (megfigyeléseim szerint vagy zenei adó, vagy valamilyen aktuális reality, utóbbi pluszban felviszi a pulzust nálam...) A futás monotonitását pedig ugyanúgy enyhíthetjük a sebesség vagy emelkedő variálásával, és van egy jó hírem is: ha bármikor elmegy a kedvünk és abbahagynánk, pillanatok alatt megtehetjük, anélkül, hogy kilométerekre lennénk az eredeti céltól.

Összegezve, kint futni és bent futni persze más műfaj, de nem átjárhatatlan. Mindegyiknek megvannak az előnyei-hátrányai, és mindenkinek lehet személyes elfogultsága egyik avagy másik iránt. Azonban ha az időjárás (a.k.a. heartless bitch) az utunkba áll, még mindig jobb ötlet behúzódni télire a futópadra, mint abbahagyni a szívünkcsücske futást. 

Te mit választasz?