Pilates blog

Kétség sem férhet hozzá mindazoknak, akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet, hogy elkötelezett híve vagyok a mozgásnak, igyekszem lelkesíteni minden boldog-boldogtalant aki a közelembe kerül, és Machiavellit megszégyenítő érvrendszerrel rendelkezem arról, hogy mitől érezzük magunkat igazán jól a bőrünkben. (Sport, egészséges életmód, sok saláta, kevés rántott hús.)

Most jön a fordulat. Néha csak egy kiváló kecsketejes fürdő segíthet, és egy doboz Haagen Dazs. Gondoltad volna?

A sport csodálatos valami, olyan, mint a dinamó a bicajokon: energiából energiát állít elő. Beleteszünk egy csomó fáradságot, fizikai erőfeszítést, elmekoncentrációt. És kijön belőle a pozitív közérzet meg a darázsderék, csak hogy a két legkedveltebb outputot említsem. De nem egy bűbájos polinéz szigeten élünk: a világban kerigenek körülöttünk a stresszdémonok, az energiavámpírok, és előfordul, hogy az a bizonyos dinamó lemerül... Bár a mezei júzernek problémás lehet megkülönböztetni a lustaságot a kimerültségtől (főleg ha fedősztorira van szüksége, hogy miért nincs kedve már megint felkapni a cumót...) - de igenis van az a fizikai-lelki lenullázódás, amikor képletesen átmegyünk összezuhant, felhajtóerőt veszített lufiba. Amikor a mozgás nem feltölt, hanem nem esik jól, nem kell erőltetni. Ilyenkor jön a kényeztetés. Pihenés. Relaxálás. Kikapcsolás.

A napi, heti betevő mozgásmennyiség nem erőltetett menet, és nem is szabad, hogy azzá váljon. Ha megtaláljuk azt a formáját, amit szeretünk, nem érezzük kényszernek; de bűntudatunk se legyen, ha lecseréljük egy kis láblógatásra. Ha az elme újra bebootolt, bebootol a test is, és újult erővel pörög az a dinamó. Így aztán sose szégyelld a pihenést. Apropó, én most elhúztam nyaralni (már délről rovom ezeket a sorokat), de a szállodában van fitnessterem is, hogy megadjam a testnek, ami a testé. Ha ritkábban jelentkezem, az emiatt lesz, de azért stay tuned.