És az Úr most azt mondá, elég a zabálásból

Hallottunk már istenhívők gospelzenére történő rúdtáncáról, és most újabb ékes bizonyíték látott napvilágot, miszerint vannak keresztény közösségek, ahol komolyan veszik az intést, hogy testünk nem a miénk, hanem használatra kaptuk és vigyázzunk rá. Újfent az Államok délebbi tájékaira látogatunk.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy arrafelé a gyülekezet nem csupán a letudott misékre korlátozódik, hanem a közösségi élet meghatározó színtere is. Mint ilyen alkalmas rá, hogy népnevelő feladatokat lásson el. Sőt: az emberek egy része amilyen szkepticizmussal viseltetik az orvosokkal szemben, annyira bizakodva fordul a gyülekezet vezetőihez, akár egészség témában is. Szerencsére vannak atyák, akik felismerték, hogy ez valamiféle társadalmi felelősséget is ró rájuk, és az elhízási mutatókkal szemben felveszik a harcot az egészséges életmód hadtestben. Nem csupán ima formájában, szerencsére.

Mississippiben egy pap nemes egyszerűséggel kitiltotta a rántott húst a gyülekezeti étrendből. Elmondása szerint traumatikus idők voltak, amikor áttértek a sült és grillezett húsokra. Mindeközben az üdítőket vízre cserélte, sétálóösvényt alakított ki a templom körül, és a gyülekezeti piknikeken bevezette a testmozgást. Persze nem sikerült mindenkit megtéríteni az üzenettel, de a kezdeményezéseihez egyre többen csatlakoznak.

Egy texasi atya 100 napos fogyókúra versenyt szervezett a saját san antonio-i hívei és egy austini hitközösség között. (A megmérettetés - szó szerint :) - napjainkban is zajlik.) Külön figyelmet szentelnek annak, hogy a megmozdulás ne csupán a lefogyásról szóljon, hanem igyekeznek megkeresni a túlevés lelki okait is. Van, ahol egészséges étkezés szemináriumokat tartanak, másutt Saláta Vasárnapot és közösségileg szervezett tornaórákat.

Főleg a kisebbségek és a rossz körülmények között élők körében kritikus a helyzet, hisz ott már a gyerekkori elhízás veszélyeivel kell szembenézni. Az, hogy elősegítsék az egészséges ételekhez való hozzájutást, no meg sportlehetőségeket szervezzenek, persze evilági módon pénzbe kerül. Egy alapítvány két éve ötmillió dollárt (forintban kábé egymilliárdot) adományozott 22 hitközösségnek ezekre az egészségfejlesztő programokra. Nem mondom, hogy így könnyű, mert biztos vagyok benne, hogy ha valaki kirendelne nekem egymilliárdot meg pártucat szent életű embert, évekig álmatlan éjszakáim lennének. De mégiscsak több ez, mint az ima megsegítő ereje.

Amúgy meg tény, hogy a közösség véleményformáló szerepének jelentős hatása van, kár, hogy megfigyeléseim szerint itthon csak a negatív irányba (kezdve a "csont és bőr vagy te lány, vegyél még egyszer a rántott húsból" kezdetű igével családi eseményeken), na de majd ha mi azt mondjuk az unokáinknak, hogy mi az az integetőizom ott te gyerek, tedd le azt a távirányítót és menjél fekvőtámaszozni, addig csinálok neked egy fincsi shake-et, akkor már eljutottunk valahova.

(Az eredeti cikk amúgy itt.)

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2011.08.15. 08:38 - Szöszkeboszi

Címkék: have fun sajtótermés

5 komment



süti beállítások módosítása