Pilates blog

Kevés érdekesebb és kiszámíthatatlanabb jelenség létezik a világon, mint a frissiben anyukaság útjára lépő nő. Egy mákszemnyi implantátum a méhben, és már reggelik dőlnek dugába, hormonlöketek lepik el a környéket, és csak hetek kérdése, mikor jön az ötlet, hogy sportolni kéne... Na meg a lehet-e, meg a mit.

Persze, orvosok, edzők és anyatigrisek mind mást gondolnak, előbbiekben a túlzott aggodalom (és, tegyük hozzá, a fenékféltés), utóbbiban a tenni akarás az erősebb. Így aztán gyakorlatilag nincs egységes álláspont.

Az első trimeszter a legkritikusabb kérdés. A zigóta még ki van téve az elemeknek és az univerzum szeszélyeinek. Alapvetően ha az anya egészséges, nem kellene, hogy ellenjavallat legyen: általában azt is szokták mondani, hogy ha valaki rendszeresen sportol, az első harmadban nyugodtan folytathatja azt. Persze figyelembe kell venni az esetleges megváltozott teherbírást, és fokozott kockázatot jelent minden olyan mozgás, ami talajba becsapódással vagy gyors irányváltással jár (futás, squash, step aerobik, kézilabda...): ezeket ajánlatos már a kezdet kezdetén abbahagyni. 

Ha az anyában az ösztönökkel együtt kel életre - hosszas parkoltatás után - az egészségmegóvás illetve a mozgás iránti vágy [azaz nem épp sportos - a szerk.], az első trimesztert érdemes még a régi jól bevált punnyadós módon tölteni. A konkrét fizikai állapotnál sokkal nagyobb rizikót jelenthet ugyanis a rutintalanság, a testkontroll hiánya, saját terhelhetőségének, határainak nem ismerete. Ezeket, fájdalom, de nem ekkor kell elkezdeni kifejleszteni, bármennyire is tombol az életmódváltoztathatnék. 

A placenta a 12-13. hétben tapad meg végleg, erre a két hétre én mindenkinek pihenést és kellemes inaktívkodást szoktam javasolni. Aztán elkezdődik a 2. trimeszter, új kilókkal, új tapasztalatokkal, új kihívásokkal. Ha orvosi ellenjavallata nincs, lehet folytatni - óvatosan, könnyítve, amíg megy - az eddigi sportokat; avagy el lehet kezdeni a kismamatornákat, köztük a várandós Pilatest. 

Természetesen nem hallgatom el a véleményemet arról sem, hogy a csoportos várandós foglalkozásokat nem tartom a tökéletes megoldásnak. A kismamák kondíciója, sport előélete, teherbíró képessége annyira más és más még azonos időszakban levőknél is, hogy az esetek többségében kevés értelmét látom csoportba szervezni - persze lehet, csak akkor maximum lélegzés meg laza torna megy egy órán keresztül, ha mindenkinek megfelelő kompromisszumot keresnek... Ha valaki valóban aktívan szeretne foglalkozni a testével, és nem csak letudni a lelkiismeretét, érdemesebb egyéni órát keresnie. 

Az intézményes órákon kívül persze a sok séta is kellőképp megmozgat (kisgyerekes anyukák ezzel élhetnek). Elviekben az úszást, aquafitnesst is ajánják - de ezek előtt mindenképp fontos kikérni az orvos kifejezett véleményét esetleges fertőzésveszély ügyében.

Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a sportolás mennyire fontos eleme annak a bizonyos kilenc (de számoljunk utána, inkább 10) hónapnak. A testre nagyobb teher nehezedik, mint valaha (mindenféle értelemben...), és ahhoz, hogy a jó kondíciót fenntartsuk, a közérzetet javítsuk, a keringési rendszert helyretegyük, kulcsfontosságú a céltudatos mozgásprogram. És ha a wannabe anyuka jól érzi magát a bőrében a megpróbáltatások hónapjai alatt, az már fél siker. Ha utána pedig gyorsan szedi össze magát, az a másik fél. Na meg persze ha a gyermekágyi idő alatt a sport máris hiányozni kezd neki, az a bónusz - komplikációmentes szülés után 6 hét, császármetszést követően 12 hét után általában újra el lehet kezdeni formába hozni Anyut.

Apropó, bébik, helló Samu, welcome!