Kell már egy jó hozsánna

Hogy ne mindig csak én szövegeljek: íme egy vendégposzt arról, hogy Sosem Késő Megtalálni... Sákovics Dia sportokban megcsömörlött bloggerina-celeb képernyőre vetette a gondolatait, és ezúton is hálás köszönet neki azért, hogy írásával emeli a blog színvonalát.

- Tudod, hogy őrületes lett a feneked? - hümmögte elégedetten a férjem, én meg dagadhattam a büszkeségtől. (Szó szerint dagadtam. Tizenegy kiló plusz van rajtam, így öt héttel a szülés előtt.) De valójában nem is a bóktól voltam boldog, hanem attól, hogy fittebb vagyok, mint az elmúlt években bármikor. Hiába a két és fél kilónyi kisfiú a hasamban, nem sajog a derekam, simán felsietek a lépcsőn, és bármikor boldogan keringek a kutyáimmal az erdőben. Ráadásul egyre gyakrabban döbbenek rá, hogy uralom a testem. Ezt négy hónappal ezelőttig sohasem éreztem. Akkor ismerkedtem meg a Pilatesszel.

Az elmúlt harminc évem sportszempontból szánalmas volt. A művészi tornához merev voltam, a víváshoz nem elég elszánt, a tenisz pedig maga volt a rémálom: rettegek a labdáktól. (Mondjuk a Pilates ezen is rengeteget segített.) A síelés volt az egyetlen, amit mindig is élveztem. Évente egy kemény héten át.

A mozgásmentes kamaszkor után gyorsan elért az idő előtti hurkásodás, így 26 évesen úgy döntöttem, sportolni kell. Rossz emlékekkel, vívás közben tönkretett térddel, genetikai eredetű szívbajjal terhelten, de a vékony test vágyával nekiláttam edzőtermeket látogatni. Nem jött be. A négy év próbálkozás, a három edzőterem, a két személyi edző és a torna DVD-k hada végül meggyőztek: egyszerűen béna vagyok a sporthoz. A kudarc azonban túlmutatott ezen a vállvonásnyi következtetésen. Azt jelentette, hogy nem tudom megtanulni, hogyan kontroláljam a testem, hogy nem vagyok képes megérteni, összhangba kerülni vele. Így pedig elég ijesztő teherbe esni.

Az első trimeszter végéig azért még rendületlenül mantráztam, hogy a konstans derékfájásom mellett is fitt várandós leszek a napi egy óra kutyasétáltatástól, de végül nem áltathattam magam tovább. Különösen úgy nem, hogy a közvetlen munkatársam egy kismamákra szakosodott Pilates oktató. Azóta hetente kétszer egy órát találkozunk: Szöszkeboszi, én és a magzatom.

Az első alkalommal kiderült, hogy nem tudok lélegezni. Legalábbis irányítottan nem. Nem tudom szakaszosan üríteni a tüdőm, nem megy a fordulással kombinált belégzés. A felismerés annyira sokkoló volt, hogy a suta mozdulataim már fel sem tűntek. Ahogy az sem, hogy kapkodok, hogy rángatom a végtagjaimat, hogy nem bírom külön-külön mozgatni a testrészeimet. Aztán szép lassan tisztulni kezdett a kép.

Az idegfeszítő koncentrálással koordinált légzés hozzátapadt a mozgássorokhoz, és természetessé vált (oké, néha még most sem merem kifújni a levegőt, ha az Enikő nem mondja, de alakul), a lassú mozdulatok megtanítottak érzékelni a testem részleteit, egyszer csak meglett, hogyan kell lendület helyett izomból végezni a gyakorlatokat, vagy hogy az olyan apróság, mint a keresztcsont földre szorítása, hogyan rakja helyre az egész gerincem. Megtanultam figyelni a testemre, és már nemcsak az órán korrigálom a tartásomat, de hétköznapjaimban is. (Három hónapja nem fájt a derekam.) Életemben először érzem azt, hogy tényleg fejlődöm, nemcsak az izmaim, a tartásom, de a testkoordinációm, az egyensúlyom is. Csodálatos érzés.  (Tudom, onnan úgy tűnhet, túllelkesedem. De én már egy ideje feladtam, hogy élvezni fogom a mozgást. Erre most, amikor elvileg a baba miatt egyre nehezebben kéne viselnem a testem, hirtelen élmény lett tornázni.)

Nyilván hosszú út áll még előttem. Nemcsak azt kell megtanulnom, hogy mindig leengedjem a vállam, vagy hogy háton fekve, kartámasznál se rogyasszam be a mellkasom, de bőven van még mit dolgoznom testtudatosság és énkép terén is. De megteszem. Akarom. Szülés után hat héttel neki is állok.

Kedves Olvasó! És a Te történeted miként alakult? Rátaláltál-e az Igazira - megannyi hiábavaló próbálkozás után - amit imádsz és kitartasz mellette? Na és a Pilates "megvolt"-e már? Ne fogd vissza magad, ha mesélnél, irány a kommentdoboz itt lent!

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2011.01.19. 12:47 - Szöszkeboszi

Címkék: vendégposzt dicsfény mijazapilates

34 komment



süti beállítások módosítása