A nem csak stresszt oldó jóga
Amikor hirtelen elhatározásból úgy döntöttem, hogy bemegyek Lívia stresszoldó jógájára, udvariasan felhívtam előtte és megkérdeztem, zavarja-e, ha véletlenül pofákat vágok közben.
Abban maradtunk, hogy mindketten megpróbálunk professzionálisan viselkedni adott helyzetben, és ha frusztráció marad utána, átmegyünk a kondis kisterembe, és lerendezzük a kérdést egymás között, mint edző az edzővel, meg a ventilálásra alkalmas eszközökkel. Nos, nem lett szükség a vésztervre, szinte végig széles mosoly ült az arcomon.
Épp számomra volt ez a legváratlanabb fordulat, hiszen egyszerűen nem bírtam ráhangolódni eddig kicsit sem a jógára. Ezen csodálkoztak már elegen, valahol érthető volt a "dehát a Pilates és a jóga hasonló, nem?" felvetés. (A teljesen tolerálhatatlan kérdésvariáció pedig: "miért, a Pilates nem jóga?" - grrr!) Próbáltam, nem tetszett, untam, nem erőltettem, néha újra bepróbáltam, újra untam. Számos elemét ismerem, persze, Pilatesen is használjuk nyújtásokhoz, nincs új a nap alatt. És mégis, az agyhullámaim kivetették magukból.
Kezdődött azzal, hogy a Flow nyitásával a hajszoltságom tetőfokára hágott, visszatekintve lehet, hogy másra sem vágytam, mint hatvan perc unatkozásra. Lívia ügyesen, kedvesen elkezdte a ráhangolást, és az óra egyszercsak beszippantott. Nálam jógajártasabbak azt mondták, rendhagyó gyakorlatok voltak: azt én is észrevettem, hogy nem a klasszikus látványos ászanák voltak többségben, hanem a kicsit "kompaktabb", de egyáltalán nem egyszerűbb pózok. Mindegyikben megtaláltam valami olyan kihívást, ami próbára tette a ruganyosságomat, és magamat kezdtem el szórakoztatni azzal, hogy még tovább, még tovább és még tovább igyekeztem hajolni, nyújtani, millimétereket majd centimétereket hozzáadva a végpontjaim távolságához. Nyilván az ember ilyenkor igyekszik azért a kolleginának is prezentálni, hogy a Pilates sem piskóta hanem rétes, mondjuk bazi nehéz dolgom volt, Lívia hosszú karjai bosszantóan könnyen rákulcsolódnak a hosszú lábak végén a talpra, csak azzal vigasztalom magam, hogy az ujjai is sokkal hosszabbak, mint nekem, és így persze, hogy eltűnnek a talpa mögött. És talán még a körme is hosszabb hozzá. Ha valaki magas, sokkal jobban állnak neki a jógapózok, mondjuk sejthettem volna ezt már abból is, hogy a legtöbb jógás kép nem épp alacsony modellekről készül.
Ha egy konkrét célkitűzést kellene megfogalmaznom... ;)
A nyújtogatós háromnegyed óra végére én is centiket nőttem (not), vagy legalábbis úgy éreztem. Nagyon hamar elreppent, és élveztem minden pillanatát, kivéve azt a néhány behajlást, ami felett megszólaltak bennem a gerincprevenciós légvédelmi szirénák (gerinc hátrafelé visszahajlítás, nyak hátrahúzás). Azt nem csináltam akkora beleéléssel, de ettől eltekintve igazán jó élmény volt. Vezetett meditációval ért véget az óra, amit magamhoz képest egészen kiválóan megéltem - leszámítva az elején az intermezzót, a kiazakicsapkodjaaztanyavalyásöltözőajtótjógavanbameg, oké, van még mit gyakorolnom a külvilág kizárásáról, belátom - és a legeslegvégén még az ommmmmm-ozás is csak egy 6/10 volt az awkward-skálámon, ha nem is voltam felhőtlenül felszabadult tőle, de olyan helyénvalónak tűnt ott és akkor.
És ami a legjobb, hogy kijövet tényleg abszolút felfrissülve éreztem magam, és amíg a nyáron a gyerkőcöket inkább táborba viszik, mint a gyermek Pilates órámra, addig be tudok lógni erre az órára újra és újra és újra. Olyan ez, mint egy hajvasaló az idegeimnek. Ráadásul három nappal később az is kiderült, hogy nem csak a stresszt oldja, de az ellenérzéseimet a jóga irányába is, mert aztán részt vettem egy 20 perces vinyasa flow session-ön, hasonló jó kimenetellel. De az már egy másik történet.
Előzetes következtetéseim, aztán majd meglátjuk a többit:
- A jógához is meg kell érni, mint a jó vörösborhoz.
- Ha nem akarják nekem megmagyarázni, hogy mim áramlik hol, akkor nem kapok frászt.
- Ha szokatlan gyakorlatokat kell csinálnom, amik megragadják az érdeklődésemet, lekötöm magam.
- A madárcsicsergős zene - mióta elköltöztem a madárcsicsergős környékről - hirtelen guilty pleasure-ré lépett elő az übercikiből.
- És amúgy is, legyünk nyitottak mindenre, sosem tudhatjuk, honnan ér meglepetés.
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
