Alattomos futóhibák

A futás az a sport, amit sokan űznek, mert jó, mert időben rugalmas és minimál befektetéssel megoldható; én meg speciel nem űzöm, ha nem muszáj, de ez egyéni szocproblémám. Azért ejtettem már szót róla a gerincprevenció kapcsán is, most pedig találtam egy remek cikket a myHealthNewsDaily-n, aminek vezérfonala mentén érdemes szót ejteni azokról a hibákról, amiktől a futás többet árthat, mint használ.

Szóval úgy esett az eset, hogy derék professzorék St.Louis-ban több szögből vett felvételek kielemzésével megállapították egy rakat páciens kapcsán, hogy a futók milyen "rejtett" malőröknek köszönhetően szenvedhetnek különböző izom-, gerinc- és ízületi bántalmaktól.

Aszimmetrikus futásmód
Azaz, amikor emberünk az egyik vagy a másik oldalára keményebben landol futás közben. Nyilvánvaló, hogy ebből kiegyensúlyozatlan állapot következik: egyenetlen izomhasználat, na meg ízületi roncsolódás. Jó kis fájdalmak gyökere. Érdemes odafigyelni kicsit jobban a futásunk zajütemére a fülünkbe dübörgő futózenék helyett: a hangok ugyanis sok mindent elárulnak. Akaratlanul is kihasználjuk az erősebb oldalunkat, de a sport arról szól, hogy tudatosságot viszünk a testhasználatba, nemdebár? (Apropó, tudjátok, mi a profi futók number one futózenéje? A poszt végén elárulom.)

Befelé csukló térdek, gyenge csípő
Ideális esetben a farizmok és a csípő izmai teszik lehetővé a testsúly optimális eloszlását futás közben. Azonban ha ezek nem elég erősek, a térd kapja a terhelést, amely ezáltal befelé csuklik - ezzel természetesen sérülésveszélynek tesszük ki. Ha észrevesszük magunkon, hogy futás közben ez meg-megesik, érdemes erősíteni a nagy és a középső farizmot. (Guggolások és kitörések. Klasszik.)

Lábujjon vagy sarkon?
Mármint persze nem lábujjon vagy sarkon pipiskedés, hanem oda érkezés. Hisszük vagy sem, abszolút alkati kérdés, hogy ki melyik módon fut. Nem is abból van a gond, hogy egyik vagy másik, hanem ha megpróbálunk nem úgy futni, amilyenek vagyunk.


A landolást a megfelelő lábmunka amúgy is kiegyenlíti. Azonban a lábujjra érkezőknek a landolás "kipárnázása" erősebb lábizmokat igényel.

Persze az sem mindegy, hogy a legtöbb "légtalp" elvű professzionális futócipő a lábujjas landolást erőlteti, szóval tényleg nem árt gondosan mérlegelni, és szakértő segítséget kérni a cipőválasztáshoz. Ha az izmaink nincsenek a lábujjas landolás által igényelt "rugózáshoz" szokva, inkább folyamatosan álljunk át (ha mindenáron stílust akarunk váltani).

Aránytalan kar- és lábmunka, gerinctartás
Tudnék mesélni a Pilates kapcsán is, hogy milyen "testhelyzet-könnyítő" pózokat vesznek fel az emberek, ha elfáradt a tartóizomzatuk - ezekből a rövidtávon szusszanásnyi megkönnyebbülést adó tartásokból lesznek aztán a gerincproblémák. A futásnál a túl nagy lépéstáv, illetve a túlívelt karmunka talán aktuálisan a könnyebbik megoldásnak tűnik, de a medence túlfordítása, a gerinc valamelyik irányba történő túlzott csavarása egész biztosan hátfájdalmakba fog torkollni. A túlságosan előre dőlés a gerincfeszítő izomnak és a térdínnak sem tesz jót, míg a túl egyenes tartás növeli a függőleges irányú mozgás (azaz nagyobb becsapódás) kockázatát. A megoldás erre tényleg az, hogy ne terheljük túl magunkat: ha már elfáradtunk, és végletesen széteshet a mozgásunk, inkább gyűjtsünk erőt a további helyes testtartással történő továbbhaladáshoz.

És még egy kicsit a cipőkről
Nem csak a fent említett sarokra/lábujjra érkező technika miatt fontos a megfelelő lábbeli kiválasztása.  A lába mindenkinek más és más. A comb és a vádli izmainak állapota befolyásolja, mennyire tudjuk kontrollálni becsapódáskor a térdet és a bokát. Az, hogy kinek milyen a lábboltozata, esetleg lúdtalpas-e, mind számít abban, hogy egy ilyen komplex igénybevételű sportnál, mint a futás, állóképességet építünk-e meg alakot formálunk; vagy éppen lerobbantjuk a legfontosabb szerveinket, kezdve a gerincünkkel, folytatva a csípő- térd-, bokaízületekkel.

Örüljünk neki, hogy a sportszergyártók imádják ezt a populáris mozgást, és vagonnyi K+F pénzeket költenek termékfejlesztésre, hogy mindenki úgy járjon, mint Hamupipőke. (Mármint a rászabott cipőre gondoltam, nem a galambinvázióra.)
 

Azaz, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy mitől vannak itt-ott fájdalmaink, és véletlenül még futunk is, érdemes végigzongorázni a fentieket, illetve ellátogatni egy igazi sportcipőboltba, és megkérdezni az ottani személyzet véleményét. Hogy a sport tényleg az egészségről szóljon.

Ja, és amit ígértem. Profi futók kedvenc lélekemelő és teljesítményfokozó zenéje. Jó futkározást!

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2011.03.22. 00:13 - Szöszkeboszi

Címkék: futás anatómia light

16 komment