Pilates blog

Újabb utánközlés. Még nyomdamelegen kaptam meg a sokak által nagyon várt "kultkönyvet". Itt hozták le a cikkemet a Life-Style hasábjain, persze kicsit finomítva, de ti most az eredetit kapjátok a monitorra.

A Fegyencedzés szerzője, Paul "edző" Wade 19 évet töltött különböző börtönökben, ahol a mindennapok egyhangúságánál is vannak kínzóbb dolgok, nevezetesen a lakótársak. Egy csenevész fiúból hamar előétel lesz, hacsak nem találkozik a mesebelien jószándékú öreg elítélttel, aki átadja neki a túlélés titkát, ami ebben rejlik: eddzél, fiam, vagy kampec. Emberünk nem csupán megfogadta a sittes Faria abbé tanácsát, de ráérő idejében (melyből, lássuk be, volt elég) tökélyre is fejlesztette azt az eszközt, amely a szigorú biztonsági intézkedések közepette is a rendelkezésére állt: saját testét. A börtönromantikából persze nem hiányozhatnak a tengerészgyalogosok, orvosok, olimpikonok, jógások - Rejtő ebből a közegből olvasmányosabb könyvet hozott volna össze -, akik tudásukkal mind hozzájárultak az "Entrenador" (Edző) önfejlesztéséhez, majd tréningmunkájához.

A saját testünk az egyik legsokoldalúbb fitneszeszköz, és egyben a legnehezebben használható is. Tökéletesen ismernünk kell ahhoz, hogy izomcsoportjainkat - akár külön-külön, akár együttesen - aktuális terhelhetőségünkhöz mérten, megfelelő hatásfokkal legyünk képesek edzeni, ízületeinket sérülés nélkül erősíteni. A könyv hat olyan alapvető saját testsúlyos gyakorlatot vesz elő, amely komplexen fejleszti az izomzatot. Ez a "mesterhatos" a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, híd, lábemelés, kézenállásban fekvőtámasz. A vaskos könyv nagy részét az teszi ki, hogy ezen gyakorlatokhoz fantasztikus precizitással felépített edzéstervet kapunk: mindegyik gyakorlat kivitelezése 10 nehézségi szintből áll, a legeslegkönnyebbtől a - "mindennapi" definícióban fekvőtámasznak, guggolásnak stb. ismert - közepes szintűn át a mesterfokozatig, amelynek végrehajtása már-már valódi művészet. Az Edző valamennyi fázisban külön sorozatmennyiségeket határoz meg kezdő-középhaladó-haladó szintre, és jól követhető ábrán szemlélteti, hogy az adott szintű gyakorlatból mennyi az a tökéletesen végrehajtandó ismétlésszám, amelyet elérve továbbléphetünk a következő, nagyobb kihívást jelentő szintre. A fokozatos fejlesztés iskolapéldája.

A kép csak illusztráció... csajok, tartsatok ki az olvasásban, lesz még :)
 

A hat típusgyakorlat tíz lépése részletes leírással és fotókkal igyekszik átadni a helyes kivitelezés tudnivalóit, bár bevallom, kritikus szemem ezekben talált hiányzó pontokat és itt-ott némi kivetnivalót. Annak, aki tisztában van ezen gyakorlatok alapjaival, nem lesz ez probléma, de ha létezik ember, aki nulláról ebből a könyvből indulna, elképzelhető, hogy nem csinálna mindent helyesen. A 6x10 szintgyakorlaton túl a 6 típusnak további féltucat-tucat variációját is készen kapjuk, azaz mindösszesen a könyv mintegy százegynéhány gyakorlatot sorakoztat fel. Lenyűgöző.  Pozitívum még, hogy nyomatékosan elmagyarázza a szerző a mélyizomzat fejlesztésének és a nyújtásoknak a fontosságát. Ez meglepő és tetszetős. Kevéssé tudom sajnos ugyanezt elmondani a bemelegítésről. Az aznapi penzum könnyebb variánsából több sorozatot lenyomni - ahogy ő ajánlja - nem bemelegítés. Javaslom, inkább kezdjünk laza kardioval, majd a célzott izomcsoportok lokális átmozgatásával.

Két nagy hiányosságát látom a könyvnek: az egyik, hogy ez a mű gyakorlatilag normál állapotú, maximum kicsit lusta férfiembereknek íródott. A populáció azon - megkockáztatom: túlnyomó - része, akinek valamiféle panasza van (ülőmunka világa, hahó?), nem kap elegendő támpontot a biztonságosan fejlesztő edzésekhez. A másik pedig a táplálkozási tanácsok teljes hiánya, holott azt gondolom, valamiféle alapvető étrendajánlás - figyelembe véve a könyvben ecsetelt, a fizikumot keményen igénybe vevő edzésterveket - joggal lenne elvárható.

A szerző viszont nem egy Alexandre Dumas sajnos, a stílusa cseppet sem kifinomult, és ezért kárpótlásul még akciódús börtönsztorikat sem kapunk. Ellenben a kelleténél többször futunk bele a modern fitneszirányzatok, különösen az intézményesített edzőtermek bősz utálatába, sőt még a súlyzók is megkapják a magukét. Mindenki más, aki nem az Edző módszerével él, buta testépítő (és/vagy funkciótlan fitneszmaca). Ez a heves kirohanás elsőre még inkább csak furcsa, de aztán a szerző minden adandó alkalmat megragad, hogy ezt újra sulykolja, és bevallom, ez az intolerancia vágott el engem attól, hogy megkedveljem a Fegyencedzés-t. A sportban nincs Egy És Üdvözítő Út, és bármennyire is jó szakmai edzésprogramot tárunk a nagyközönség elé, tisztában kell lennünk annak korlátaival is. Márpedig ennek is van.

Bár a könyv fejlesztési ötletek kész tárháza, és tökéletesen alkalmas arra, hogy edzésterveinkbe emeljük, de szerintem önmagában rettentő unalmas programot állít fel. Valószínűsítem, hogy a börtön ingerszegény világában ez a fajta foglalatosság is több a semminél, de aki ezt a könyvet követné lépésről lépésre, számoljon azzal, hogy a szoba négy fala  börtönné fog alakulni körülötte, a monotóniatűrő képességek határait pedig tisztességgel feszegetni fogja. Ennél már a szabadsúlyos edzések is változatosabbak a leutált edzőteremben, nem beszélve mondjuk bármi más mozgásformáról, ahol valami vasgolyót lengetünk, vagy egyéb eszközt merünk bevonni a játékba, ami a testedzéssel eltöltött órákat  érdekesebbé teszi.

Női szakasz! Természetesen nem várhatjuk Wade-től, hogy rólunk külön említést tegyen, de megteszem helyette. A "mesterhatos" gyakorlatok kb. első 5 lépése számunkra is hasznos.  A rávezető, alapozó szintek szinte minden "gyengébb" nőnek végrehajthatók, és a folyamatos terhelés jegyében egyáltalán nem kivitelezhetetlen aztán egy szép szabályosan végrehajtott fekvőtámasz vagy húzódzkodás. Persze, mire ide eljutunk, az már nőkhöz mérten szép izomerőt fog kialakítani. Akinek még az egykezes húzódzkodásra, vagy az egy lábbal végzett guggolásra lesz étvágya, folytathatja is az önfejlesztést, bár ekkor már javaslok valamilyen plusz erőfejlesztési edzést (például súlyokkal - bocs, Wade), hiszen a női izomzat teljesítőképessége értelemszerűen más megközelítést igényel, mint a férfiaké. A lábleengedéssel vagy lábemeléssel végzett hasizomgyakorlatok pedig tényleg a leghatékonyabbak közé tartoznak. És mennyivel hamarabb lesz nekünk szép izmos hasunk, mint a pasiknak kocka! Ha most elkezdjük, a nyárra még épp villanthatunk büszkén. Szerintem mutassuk meg, mit szóltok?