Idegek, izmok, kockahasat gyúró öv

Úgy sejtem, szinte mindenki találkozott már legalább egy olyan telesoppos hirdetéssel, hogy csatolj fel egy övet, és tévézés közben, a bősz semmittevés mellékhatásaként kockahasad lesz. A hirdetések olyan szavakkal dobálóznak, mint elektromos izomstimuláció... Jó tudományosan hangzik, mi? Én pedig még tromfolni is tudom: neuromuszkuláris izomstimuláció. Ami ugyanaz, csak gondolom, ez már túl sok lenne az egyszeri hasizomöv célközönségnek. Azért megmagyarázom, mi ez, de előbb egy kicsit visszaugrunk az anatómiai alapokhoz.

Ha csinálunk valamit, bármit, felmegyünk a lépcsőn, megemeljük a gyereket, futunk a busz után, azt mondjuk: dolgozik az izom. De mit is jelent ez biológiaiul? A mozdulatok többségénél jól elkülöníthető egy-két izomköteg, ami a terhelés hatására megfeszül és erőt fejt ki. Azonban ha ekkor belezoomolunk az izom belsejébe, ott gyakorlatilag az egyes izomrostok húzódnak össze, ennek az izomösszehúzódásnak avagy kontrakciónak a létrejöttéhez pedig energiára van szükség. Igen, ez az az energia, amit "elégetünk", "felhasználunk" "ég a zsír" és egyéb kifejezésekkel írunk le, miközben a sportolás során a tápanyagok által bevitt kalóriáktól megszabadulunk. [Aki ennek a háromféle biokémiai módjára is kíváncsi, ezen kommentemben elmerülhet a részletekben.]

A sok kis izomrost-összehúzódás adja ki a teljes izom munkáját. Legyen szó akár hétköznapi tevékenységről, helyváltoztatásról, sportról, bármilyen mozdulatról, az agyunk érzékeli a terhelést, a megoldandó feladatot (pl.: húzza a gyerek a karomat, dolgozzon a bicepsz, hogy ne essen le a földre, hanem megtartsam), és az idegrendszeren keresztül kiadja az ukázt, a megfelelő helyen bekapcsolja a biokémiai folyamatokat, és voilá. Ezt hívjuk neuromuszkuláris folyamatnak, vagyis az idegrendszer és az izmok kapcsolatának.

Összegezve: amikor sportolunk, azaz egy inger érkezik, és az izmainknak valamiféle feladata akad, az idegrendszer mint valami hatalmas processzor lebonyolítja a teljes komplex folyamatot, aminek a legszubatomibb összetevője az a bizonyos izomösszehúzódás.

Persze, meg is lepődnénk, ha az emberiség nem próbálna meg itt-ott belenyúlni a természet dolgába. A hidegháború éveiben az amerikai versenysportolók és olimpikonok edzettek kétezerrel, talán épp triatlont futottak a Sziklás-hegység meredélyein, és fel sem merült bennük, hogy a szovjet kollégák a kellemes hegyi levegő helyett valami pincében ülnek, elektródákkal a testükön. Pedig.

A naiv amcsik persze minderre akkor csodálkoztak rá, amikor egy disszidáns szovjet prof az ötvenes években előjött a farbával: hogy az izomrostot nem csupán a hagyományos biokémiai úton lehet ingerelni, hanem a fizika által kínált megoldásokkal is. Ez volt az elektromos izomstimuláció, azaz EMS első gyakorlati használata. (Avagy neuromuszkuláris izomstimuláció, NMES, ami ugyanaz.)

Ne legyünk előítéletesek, az EMS-nek ma már számos hasznosítási területe van. Mindenekelőtt a fizikoterápiában például, amikor egy betegség vagy műtét után az izom még nem reagál megfelelően a központi idegrendszer által osztott ingerekre, és gyakorlatilag egy sokkal közvetlenebb ingerrel próbálják meg összehúzódásra bírni, illetve a helyi vérkeringés élénkítésére is alkalmas (pl. trombózisveszély esetén). Azonban a derék professzor óta vita tárgyát képezi az EMS használata (illetve inkább vélt és valós eredményei) a sportban.

Abban mindenki egyetért, hogy az EMS önmagában toszt sem ér. Ennek elsődleges oka az, hogy az EMS erősen lokális hatást fejt ki, azaz adott stimulált izomcsoportok fejlesztésére előnyös hatása van (kvázi a mesterséges ingerek "többet kihoznak" az izomból, és például az izomrostok keresztmetszete megnő, azaz esztétikailag szebb és nagyobb lesz). Az, hogy valóban ennyivel erősebb is lesz-e az izom, már nem annyira biztos. De a versenysportolóknál is csupán kiegészítő hatásként alkalmazzák a becsvágyó edzők, hiszen a sport összes többi élettani hozadékát produkálni képtelenség egy kis fizikai ingerrel. A keringés javítása, az állóképesség és erőnlét fejlesztése, az anyagcsere optimalizálása, a teljes szervezet működési hatékonyságának növelése: csakis és kizárólag a komplex életmód- és sportprogramok által lehetséges - ebben még a pro és kontra EMS-esek is egyetértenek.

Ja, és ami a hasizom-övet illeti. (Már azon túl, hogy használója a tespedés által egyik fent leírt élettani előnyt sem élvezheti, mert az a sport sajátja.) A reklámokban mélyen hallgatnak róla, de a fent leírt izomstimulációs hatások ismeretében gondolom már nem lepődünk meg, hogy az öv (már ha valóban EMS elvén működik, és nem így akarnak a kis kínaiak egyenként lyukat égetni a gaz imperialisták hasába) a hashájat bizony nem tünteti el. Az izomtónust akár növelheti is (ha valóban megfelelő technikai kialakítással bír), de a zsírtartalékok nem attól tűnnek el, hogy az izmok helyi kontrakciós ingert kapnak. Szóval, a "könnyebbik" megoldás illúziója legfeljebb sokba kerül, aztán a csalódott fogyasztó elteheti a komód homár-fiókjába a többi kacat mellé.