2010. sze 22.

Vendég az órán: BodyArt (Meg a zokni.)

írta: Szöszkeboszi
Vendég az órán: BodyArt (Meg a zokni.)

Avagy sose menjünk tornára ismeretlen zokniban.

Drága Feleim, miért, miért nem szólt nekem SENKI, hogy a BodyArt az voltaképpen jóga?!?! Nem, nem jógaelemes Pilates, sem pilateselemes jóga, se strechinggel tarkított pilajóga, ez, amin én voltam, jóga. Így, pont.

Úgy globalice szakmai szempontból nincsen nekem semmi bajom a jógával, tessék menni és csinálni, hasznos, kíméletes, erősít, minden, nem mondok rá semmi ellenvetést (tudnék, de most nagylelkűséget gyakorlok...), de nekem személy szerint van egy fő kifogásom ellene: bazi unalmas. És egy al kifogás: nem hiszem, hogy attól lesz királyságos hátizmom, hogy az óra egynegyedét az általam hegytartásnak ismert lógó arcú kutya pózban töltöm (itt valahogy máshogy hívták, számomra kínaiul, és jobban belegondolva tényleg).

Szóval jógapózok garmadája, itt kitartom, ott kitartom, épp kellemesen bemelegednek az izmaim, és ezen a ponton elkezdek nehezített pályát futni az új kis helyes zoknim miatt. Ugyanis  a drága  előbb elkezdett irgalmatlanul csúszni, aztán amikor meguntam a banánt, úgy döntvén, hogy mezítláb sem fogok felfázni, nagy bátran levettem. Nos, a lábfejem úgy nézett ki, mint egy szexibb Ramapithecusé: fekete bolyhokkal borítva, majd a Ramapithecus saccper három perc alatt televedlette a matracot, miután nem volt más választásom, mint visszahúzni a zoknit, és az összes pihenőpózt arra hasznosítani, hogy feltűnés nélkül fehetebonyh-mentesítsem a világítóan kék szőnyeget. Plusz extra módon küzdeni az egyensúlyomért, meg a talpalatnyi (bolyhos) földért a folyton csúszó lábujjaim alatt.

A következő jógaórára valami ilyesmiben megyek...

Visszatérve a fő témára: szimpatikus volt, hogy az oktató szemmel láthatóan szereti amit csinál, sőt az óra végén levágta azt a kiselőadást az ízületek működéséről és az ízületi nedvről, ami nekem is kedvenc perverzióm (mármint kiselőadni róla), így sejthetően rokon lélek lehet. Egy dolog cseszte a csőrömet, mégpedig az, hogy a szőnyege a tükörre merőleges volt, azaz kizárólag a csaj élét láttam minden gyakorlatnál, vagy a fenekét, és így nehéz meglesni, miként kellene kinéznie helyesen a póznak, jógául nem tudók kedvéért. Nálam az óratartás alapelve, hogy mindig állásban szemben, vagy az oldalamat mutatva helyezkedem a közönséghez képest: vagy engem, vagy a tükörképemet lássanak alaposan - ezt itt erősen hiányoltam.

Szummázva, utólag hálás is lehetek a zoknisztoriért, hisz megmentette számomra az órát a teljes érdektelenségbe fulladástól. Amúgy nincsen a BodyArttal semmi baj, sőt, bár ennyi erővel jógának hívott órára is mehet az egyszeri vendég. A spanyolviasz rebrandingelve, hogy szép magyarosan fejezzem ki magam, és a jegyzőkönyv kedvéért hozzáteszem, hogy ennek semmi köze nem volt a Pilateshez. Mindenesetre most megint megcsappant a jógatapasztalási kedvem, s mivel régi dédelgetett vágyam a capoeira, inkább azt nézem meg legközelebb.

Szólj hozzá

vendégségben jóga bodyart