2010. sze 05.

Beszéljünk a gyúrásról

írta: Szöszkeboszi
Beszéljünk a gyúrásról

Az edzőtermek általános megítélése a kívülállók szemében eléggé egyoldalú: ott gyúrják ki magukat a kétajtós szekrények, akik isszák a fehérjeturmixokat, rosszabb esetben nyomják a kokszot, a hely több tonnányi súlyzótól hemzseg, meg gyanús kinézetű kínzóeszközöktől, pont. A testépítők fellegvára, akik az odavetődő fehér embert vagy kinézik onnan, vagy elkapják és amúgy jackbaueresen szétharapják az artériáját.

Az a nagy helyzet, hogy a testépítők alig néhány százalékát teszik ki az edzőtermek közönségének. Az odajárók jelentős része - főleg a női nem képviseletében - a kardiogépek segítségével igyekszik lejjebb adni a zsírtartalékokból: és ezzel remélem érzékeltettem, hogy a tetőtől talpig Adidasban segget domborító plázacica milliomosszeretők hada sem tárul a szemünk elé, bármennyire is ettől retteg / erre vágyik az egyszeri látogató (a megfelelő aláhúzandó). De mai témánk nem a kardió. Hanem

az izomépítés.

Bármennyire is döbbenetes, az edzőtermet látogatók jelentős része az ott fellelhető eszközöket arra használja, hogy csoffadások helyett valamiféle izmot rakjon magára. Miután az ipari forradalom óta az össztársadalom szintjén megcsappant a mindennapos tevékenységben a tehercipelés mint olyan - például nem építünk katedrálisokat, nem járunk hónapokig aratni, nem dagasztjuk szombatonként a kenyeret/kalácsot (fúú erről tudnék mesélni, a múltkor bekrepált a kézimixer) - az izomzatunk igénybevétele nem áll épp a helyzet magaslatán. Márpedig, az egészséges emberi test izmos és hajlékony. Izom pedig nem terem az irodaszéken, sem a csodafogyasztóteák révén, sőt a dugóban kuplungolástól sem. Izomszerűség helyett akkor képződik izom, ha valamiféle terhelés hatására a keresztmetszete növekszik.

És már a lovagi torna sem menő, pedig az volt aztán az erőfitogtatás a javából, lám a középkori body builderek.
 


A teher lehet elsősorban a saját súlyunk. A saját súllyal történő erősítésre rengeteg sportág épül, fitness- és szabadidős sportok egyaránt. Ezek tökjók, csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy ezen sportok többsége bizonyos izomcsoportokat helyez előtérbe, így lesz például a futóknak izmos lába meg jó feneke, a hasizma meg elhanyagolható.

Az edzőtermek felszerelései azért hasznosak, mert a saját súly kihívásait fokozhatjuk még tovább. Egyrészt, mindenféle izomcsoportra megtalálható a megfelelő erősítő gép, melyeken a terhelés állítható. (Egy sziklamászó például nem nagyon válogathatja meg, hogy a saját testsúlyánál kevesebbet szeretne-e felhúzni a párkányon, ugye...) Valamint rendelkezésre állnak még ún. szabad súlyok: azaz a súlyzók, rudak, tárcsák tömkelege. Mindkét típusnak, a gépeknek és a súlyzóknak is megvan az előnye és a hátránya, a megfelelő használati módja, és fontos kelléke az edző, aki segít a helyes beállítások elsajátításában és az edzésterv kidolgozásában.

Merthogy a súlyzós edzéstől való idegenkedés örök érve: "nem akarok én akkora izmokat" (pasik), meg "nem akarok nagydarab lenni" (nők). Anatómia és fizika, kedves olvasóim. Az, hogy milyen márványtestet faragunk magunknak, számos tényezőtől függ. Kezdetnek rögtön az edzések gyakoriságától (heti két teremlátogatásból fatális véletlen folytán sem lesz senkiből Schwarzenegger), és attól, hogy mekkora súlyokkal és milyen ismétlésszámmal végezzük a gyakorlatokat (nagyon leegyszerűsítve: kis ismétlésszám irtónehéz súlyokkal kreálja a muszklikat, a sok sorozat kisebb súlyokkal nem). És ekkor még nem tettem említést arról, hogy más-más izmok különböző mértékben hajlamosak erősödni (gondolom evidens, hogy a felkar izmai és a combizmok nagyon készségesek), és hogy a végeredmény kimenetele még nagyban függ a tápanyag-bevitel mennyiségétől és összetételétől is. (Példának okáért fehérje nélkül nem épül az izomrost.)

Összegezve: különböző sportokat űzni jó, de azért, hogy tényleg "kiegyensúlyozottan" bánjunk a teljes izomzatunkkal, nem árt más sportág mellett is beiktatni az edzőterem-látogatást, hogy a meg nem dolgoztatott izmokat is munkára fogjuk, illetve hogy másféle jellegű terhelésnek is kitegyük őket. És nem, senkiből nem lesz Popeye vagy Brünhilde, kivéve persze, ha ez a cél.

Hogyan válasszuk ki a megfelelő termet?

Ugyanúgy, mint a megfelelő élelmiszerboltot: a sarki közértbe szeretünk-e leugrani, mert közel van és családias, vagy a hipermarketbe, mert nagy és minden kapható, vagy a talponálló melletti kisboltba, mert akkor már meg lehet állni egy sörre is? Ha az ellenkező nem képviselői zavarnak, vannak csak férfi és csak női termek, léteznek tesztoszterondús gyúrós termek (általában pincékben), és vannak irodapatkány-vastagító termek (az irodaházak közelében). Érdemes néhányat végignézni, hogy melyiknek a látogatóközönsége és személyzete szimpatikus - tovább lehet állni egy házzal, ha az aktuális nem nyeri el a tetszésünket.

Keressünk ott egy személyi edzőt, és kérjük ki a tanácsát edzésterv-ügyileg (komolyan, nem kerül olyan sokba), és persze ragaszkodjunk hozzá, hogy mutassák meg minden eszköznek a helyes és biztonságos használatát.

 

Ööööö, oké, nem épp rá gondoltam....

 

 

Terembe járni lehet a megfelelő pár kiválasztásával, vagy egyedül, sőt, a teremben is lehet a fellelt sorstársakkal sorsközösséget alkotni; és a legtöbben van zene meg plazmatévé, utána egy jó szauna, szóval messze nem egy kínzókamra, tessék nyugodtan kipróbálni.

Szólj hozzá

vélemény fitness anatómia light