2010. aug 05.

Az ajtón túl

írta: Szöszkeboszi
Az ajtón túl

Nyár van, meg jó idő (tudom, jön a hidegfront meg minden, de akkor is), szóval hiányérzetem lenne, ha nem ejtenék szót az outdoor sportokról. Sok, nálam erre hivatottabb és hitelesebb ember ír a témában szerte a magyar webugaron, a végén fel kellene adnom a niche- avagy rétegblog imidzsemet, ha ráállnék erre a vonalra :) Szóval csak egy bejegyzés erejéig ugorjunk a zöldbe.

Az outdoor, azaz szabadban és szabadidőben végzett sportok a mozgások nagycsaládjában kábé a mindenki kedvenc unokatestvére szerepet töltik be. Mindenki szereti, szívesen szakít rá hosszabb-rövidebb időt bokros teendői közepette, szigorúan ha éppen kedve támad hozzá, na meg a vele töltött idő mindig élménydús. Biztos másként tekintenénk a kedvenc kuzinra, ha minden áldott héten kötelező vasárnapi ebédet kellene vele elkölteni, dehát nem kell, ugyebár, ez a varázsa.

Szóval, az emberek nagy többségének megvan a kedvenc zöldben (kéken, szürkében...) végzett mozgáshobbija. Az igazán elhivatott outdoorosok kihozzák a helyzetből a maximumot: igyekeznek minél gyakrabban menni, gyakorolni, fejlődni, újabb és újabb kihívásokat állítanak maguk elé. Ami jó. Legyen ez letekert kilométer, lejtőszög, mászóút-nehézség, bármi SI-n kívül eső mértékegység: mindig van hova fejlődni, ami jó a testnek, és jó a léleknek. Sőt, a legtöbb ember osztozik efeletti örömében egy másik elhivatott emberrel, szóval a szociális vetülete is plusszos a dolognak.

Aztán vannak a kocahobbisták, akik az élvezeti értékét kamatoztatják az outdoorosdinak. Az élmény számít, meg a jó levegő. A kikapcsolódás. Nem vitatom, a stresszűzés fontos, de lehetne esetleg csak még egy lapáttal rátenni az erőfeszítésekre?

Sokkal nagyobb kaland, ha nem csak kellemesen elfáradunk, hanem jóóóól elfáradunk, és lesz mit mesélni az unokáknak, hogy véletlenül alternatív útvonalat találtunk a szurdokban, és a katonaság tessékelt ki onnan. (True story.)

Akinek véletlenül nincsen semmi odakinti hobbija, nos, annak egy tanácsom van: sürgősen keljen fel a gép elől, és keressen magának valamit. Mindenki - de tényleg mindenki! - megtalálja a neki valót, csak egy kicsit próbálkozni kell. Az élmény semmihez nem fogható, a nap kint vidámabban süt: ha ragaszkodsz az édes anyaföldhöz, válaszd azt; ha szárnyalnál, akkor irány a levegő; és ha hívogatók a hullámok, akkor ragadj meg bármit, amivel fennmaradsz a vízen. Még a nyárból is van pár jó hetünk, nem késő elkezdeni, utána pedig jön a tél, ami aztán pláne királyság, na de erről majd a maga idejében.

Szólj hozzá

outdoor