A szezon meg a fazon
Amikor az izommunkáról esik szó, az emberek nagy része keveri a tejszínt a kapuszínnel, és legfeljebb halvány fogalma van a nyújtás és az erősítés különbségéről. Pedig pofonegyszerű.
Vegyünk egy izmot (abból a 350-ből). Az izomnak van hossza, és van vastagsága. Ha az izom hosszában nyúlik, akkor ruganyos lesz, kábé mint az Órarugógerincű Felpattanó [és most abba nem megyek bele, hogy az izom lételeme az összehúzódás]. Ha pedig keresztmetszetében vastagszik, azaz több izomrostból fog állni, akkor erősebb lesz.
Természetesen optimális állapotban egyik sem létezik a másik nélkül: a ruganyos izom hatékonyabban tudja keresztmetszetileg építeni magát; a vastag izom (magyarán: bazinagy muszkli) pedig ruganyosság híján úgy hatna, mint a görcsben szenvedő birodalmi rohamosztagos. (Láttunk már ilyet.)
A mai észosztás lényege az, hogy az ideális mozgás, vagy ideális edzésmódszer mindig a kettő kombinációja. Vannak olyan komplex mozgásformák (suprise, surprise: Pilates), amelyek 2in1 ötvözik ezeket. Az sem baj, ha valaki arra kattan, hogy súlyokkal dagasztja a rostokat, de akkor - bármennyire is időpocsékolásnak hat - be kell építeni egy-két nyújtó órát is a heti menetbe. (Órát, nem a lenyújtó negyedórát...) A másik végletből meg személyes kedvencem a "nem akarok izmokat, csak fogyni akarok". A természet okkal nem nekünk adta a bőrizomtömlőt...
Szummázva: nincs szép és jól funkcionáló izomzat csak ebből, vagy csak abból. Mint ahogy önmagában elég unalmas a csak tantra vagy a csak vad menet is. Varietas delectat, ahogy azt párszor kifejtettem már, és ez a mozgásra is kifejezetten igaz...
Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:
