Pilates blog

A felfüggesztéses edzések eszközeiről szóló poszt második részében a GFlexszel ismerkedünk meg, illetve itt az ideje, hogy áttekintsük a hármat egymáshoz viszonyítva. Az első részt, ha lemaradtál róla, ide kattintva találod, benne a TRX és a Rip:60 bemutatásával.

GFlex

Bevallom, a három eszközből a GFlexhez nem volt idáig szerencsém, úgyhogy kölcsöneszközt kértem, és még egy GFlex expertet is kaptam hozzá Zilahi Gábor személyében, vele kiveséztük a témát rendesen.

A GFlex a legkisbiciklibb kinézetű mind közül. Gyakorlatilag egy csiga, egy rajta futó vékony drótkötél, annak a végén karabinerrel rögzített fogantyú, és egy vékony heveder a fellógatáshoz. Az egész egy övtáskában érkezik, és ez a legjobban tetszik nekem az egészben, ugyanis ez az övtáska (gflexes nevén "kardio öv") egy rakat gyakorlathoz az eszköz részeként is használható, erről részletek később. A markolata igen ötletes, mert a rajta levő szíj a kézfejre húzandó, de ha meglazítjuk a fogantyú hevederét, akkor egy kengyelhurok lesz belőle, a kézfejszíjból meg lábkengyel, szeretem az ilyen jópofa ötleteket, na.

Ez az aljasabbik kisbicikli, sőt inkább monocikli, ugyanis a drótkötél tényleg úgy csúszik a csigán, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, szóval egyetlen stabil pillanatunk sincsen rajta. Az egész olyan könnyű is, hogy pillanatok alatt elrántjuk a saját súlyunkkal meg a csigával egyetemben, ezt a nagy izgés-mozgást a többi eszközhöz képest szokni kell. Persze, persze, a gyakorlatok a dőlésszögből kiállással könnyíthetők, de azért én azt mondanám, hogy kezdőket semmi esetre sem erre az eszközre tennék, ha választásom lenne. A szár elvileg nem jön ki a csigamenetből, ha rajta vagyunk, a végezhető mozdulatok köre pedig épp a vékony drótkötél miatt kibővül annyival a Rip:60-hez képest, hogy nemcsak a csiga vonalában végezhetünk csúsztatható mozdulatot, amit a heveder enged, hanem igazi rotálást, akár gyorsúszásszerű karmunkát is produkálhatunk rajta, ha bírjuk persze. Az nekem furcsa, hogy míg a másik két eszközön lehet állítani a páros szár hosszát gyakorlatonként, itt ez a drótkötél fix, ha lemennénk a talajra, a felfüggesztő hevederen kell engedni. (Ha valaki fizikus, elmagyarázhatná nekem, van-e jelentősége annak, hogy a páros szár felezőpontja mennyire van a talajtól...)

A GFlex gyártója törtetésben elmarad a FitnessAnywhere-től, a márka jóval kevésbé ismert, bár itthon éppenséggel elérhető rá hivatalos edzőképzés, és a fitnesztermek is szép számmal tartják. Az eszköz nálunk is kapható, 26.000 Ft (ha épp van raktáron; ha nincs, 1 hét alatt hoznak). A pakkban van az eszköz, az övtáska/kardio öv, 1 DVD, ajtórögzítő hevederdarab, poszter gyakorlatokkal. Pluszban vásárolható dolgok csak övcsat, csiga, erősített karabiner.

Szubjektív: Spárta. Ez jut eszembe róla. Egyszerű, hatékony, semmi kecmec. Mint említettem már, egy kezdőért én aggódnék (voltak pillanatok, amikor magamért is aggódtam), számos gyakorlatnál egyszerűen túlságosan rizikósnak érzem. A csigarendszer annyira instabil, hogy ha egy ízületi mozgástér végpontjára kijövünk, nagyon ott kell lenni fejben és izomerőben, hogy egy pillanat alatt ne legyen baj, ezt preventív szemléletű edzőként személy szerint elég neccesnek vélem. (Aki viszont tökéletesítené az ízületei munkáját, javítaná a végpontok stabilitását, annak ez pont jól jön.)

Ami az érdekes, hogy - bár hasonló mozdulatnak tűnik -, teljesen máshogy működik a Rip:60 és a GFlex instabil használata. A Rip:60-t lehet húzni, konkrét erőt kell kifejteni ahhoz, ha például egy váltott karos evezést csinálnánk. A GFlex elszalad velünk meg a rotátorköpenyünkkel a világ végére és vissza, szóval ott a mozdulat inkább az instabilitás kiküszöböléséből, az ellentartásból áll. Lehet tippelni, alapjáraton melyik a szép kontrollált mozdulat, ergo melyik jön be nekem jobban.

És a GFlexben ami a legjobban tetszik, az az övtáska/öv. A karabinerekre csatolva egyfajta hámként működik, amelyet magunk előtt csípőmagasságba helyezvén hatékonyabban tudjuk végezni a sprinter start pozíciós gyakorlatokat, lehetővé téve egy csomó előre-oldalra ugrálós variációt (gondolom, innen a "kardio öv" elnevezés). Míg a TRX-en hónalj alá vágott hevederrel történik a (kizárólag) előre ugrós gyakorlat (és oldalra ugrani nem tudunk, hiszen a szár visszaránt), itt az öv segítségével tarthatjuk magunkat. (Ha módom lesz rá, beszerzek egy ilyen övet, a Rip:60-re is a karabinerrel applikálható.)

Most néhány kép, aztán jön a végkifejlet :) Bármit csinálok, az indafotó összekeveri a képeket, szóval aki eddig figyelmesen elolvasta a két posztot, leellenőrizheti magát, hogy felismer-e mindent ;) )

Ezen infók birtokában lássuk a medvét. Összevetve a három eszközt, hányadán állunk?

Edzésszempontok, gyakorlatok

Az előzőekből talán nyilvánvaló: a TRX az az eszköz, amelyen a lehetőségeket tekintve a legkevesebb gyakorlatot tudjuk produkálni. A Rip:60-n a félcsigán csúszva aszimmetrikus, váltott kar vagy láb gyakorlatokkal bővülünk; no meg persze minden "alapgyakorlat" végezhető a rögzített vagy az instabil módban is, ezáltal kapásból megduplázódik a számuk. A GFlex ezekhez képest kiegészül azokkal a rotációs gyakorlatokkal, amelyeket a TRX rögzített szárai miatt, a Rip:60-n pedig a félcsigára felfekvő heveder miatt nem tudunk elemelni felfelé. Valamint újfent megemlékeznék a GFlex kardio övéről, amely ugrással, elrugaszkodással kiegészített pliometrikus gyakorlatokat tesz lehetővé (pl oldalirányú ugrások, kitörések - próbálgattam ezeket a Rip:60-n is, egyelőre kevés sikerrel).

A hagyományos kétkezes kapaszkodáson túl...

A TRX fogantyúit két hurkolással összefűzve egykezes szárat hozhatunk létre (vagy a szárak rögzítése miatt akár az egyik hevedert is elég megfogni, csak akkor lóg a másik). A Rip:60 és GFlex a karabineres csatlakozások miatt egyszerűen összecsatolható egykezessé. Természetesen így valamennyi eszköz fixált szárrá válik, így a gyakorlatokban nincs különbség.

A két rotációs eszköz - kiegészítői révén - átalakítható egy lapsúlyos gép szerkezetére is, ha az egyik szárra súlyt akasztunk. A Rip:60-nél erre való a külön megvásárolható kettlebell, a GFlexen pedig a kardioövet felcsatolva kapunk egy "kosárkát", melybe kettlebell, súlylabdák, vagy akár kézisúlyzók tehetők: a másik szárat pedig (egy vagy két) kézbe fogva bármilyen irányú és pozíciójú gyakorlatot végezhetünk. A drótkötélből kifolyólag ebben a használati módban a GFlex azért kileng rendesen, főleg, ha a súlyt túlságosan kicsire vesszük; a Rip:60 - megintcsak a félcsigára felfekvő heveder miatt - azért stabilabban "lefelé" lóg, jobban erőből kell dolgozni a megmozdításához.

Kényelmi használat, komfortérzet - a gyakorlatoktól függetlenül

A TRX-et átlendítjük, felkötjük, és kész: mivel az egész egyben van, semmi más dolgunk nincsen. A GFlexre felcsatoljuk a markolatot, az akasztó hevedert, felrögzítjük. A Rip:60 összeszerelése lesz mondjuk egy perc azzal, hogy a félcsigán át kell csúsztatni a hevedert, berögzíteni a pöcökkel, rácsatolni a hurkokat, helyükre húzni (a tároláshoz félrehúzott) markolatokat.

A szárak állítása a TRX-en: hosszítani egy mozdulat, rövidíteni (ha kellő rutint szereztünk), kettő, maximum három. A GFlexen nem állítható a szárhossz, így ott a felfüggesztés csatját kioldva hosszítünk-rövidítünk, egy-két mozdulattal. A Rip60 hosszítása egy páros mozdulat, valamint a masszív csatot érdemes kézzel visszanyomni, hogy ráfeküdjön a textúrára, rövidítése kb. három (a futószár tépőzárra rögzítésével együtt).

A GFlexet az övtáskába csomagoljuk, a TRX-et feltekerjük és belenyomjuk a hálóba, a Rip:60 szép akkurátusan elcsomagolandó, ha mindent szétszedünk rajta.

Igazából egyikre se tudnám mondani, hogy őrült nagy különbségek lennének, szokni kell a maga módján mindegyiket. Összhatásban a GFlex-monocikli, a TRX-kisbicikli és a Rip:60 masszivitása a sorrend, ízlések és pofonok, megintcsak.

Markolat: a TRX szivacsos markolata izzadtságelnyelő, viszonylag puha, jól fogható: jó tudni, hogy bizonyos gyakorlatoknál a külső rétege gördül a belsőn, azaz nem a tenyerünk/csuklónk tartása változik, ha egy fogási szöget változtatunk. A GFlex markolata vékonyabb, de a kézfejre húzható szíjjal fixálva jópofa, ezen kívül nekem úgy tűnt, hogy valahogy a szíj miatt kénytelenek vagyunk nem "megtörni" a csuklót (ami gyakori hiba), hanem a kézfej-alkar tartás óhatatlanul szabályosabb. A Rip:60 markolata nagy, nem szivacsos: stabilan fogható (kivéve, ha izzad a tenyér), illetve az egyes gyakorlatoknál kényelmesen lehet választani, hogy hossza melyik részén fogjuk.

Na de akkor most kinek melyik?

Annak, aki teljesen kezdő, edzettségi szintje relatív alacsony, és kevés testtudattal rendelkezik, inkább a TRX-et javaslom, avagy saját beszerzésre olcsóbb megoldásként a Rip:60-t. Azt muszáj leszögezzem, hogy ha valaki rákattan a felfüggesztéses edzésekre és rendesen tolja neki, keresi és folyamatosan meghaladja a határait, néhány hónap alatt jelentős fejlődést érhet el, így pusztán a TRX egy bizonyos edzettségi szint, rutin felett azért unalmas lesz. Nem azt mondom, hogy nem jelent kihívást, nyilván kevesek jutnak el odáig, hogy minden egyes gyakorlatot a felfüggesztés alatt, teljes testsúlyukkal végezzenek, de attól még a gyakorlatok száma limitált. Nem véletlen, hogy a TRX-et idővel inkább köredzésbe, vegyes kondicionáló órákba építik bele, hiszen színesíti az edzést, de önmagában nem végtelenül kielégítő.

A Rip:60-t nagyon jó választásnak tartom azok számára, akik szeretnék tágítani a lehetőségeiket, bővíteni a gyakorlatok körét, széles spektrumon válogatni edzésügyben az izomerőfejlesztő, pliometrikus, kardio, vagy akár intervall edzésprogramok között. Ugyanakkor nem feltétlenül szeretnének folyton a kihívás zónában dolgozni, hanem időnként kellemesebb regeneráló edzésre, nyújtásokkal teli gyakorlatsorra is vágynának, ennek a lehetőségét is fenntartanák eszközükön. Voltaképp a Rip:60 - nagyon elnagyolva nézve a kérdéskört - a TRX és a GFlex ötvözete, ha valamiért sajnálom a létét, akkor az csupán azért van, mert én már nem találhatom fel, pedig micsoda biznisz lenne :)

A GFlexről vonakodva mondom ki a verdiktet, hiszen nem használtam huzamosabb időn keresztül, de szerintem inkább azoknak való, akik szeretnek tűzön-vízen keresztül fenntartani egy durva edzésintenzitást. Nyilván ennek a működési elvéhez is adaptálódni lehet, és egy crossfites, kettlebelles, bootcampes beállítottságú szabadidősportoló élvezni fogja, ez tuti, de a tapasztalat nálam azt mutatja, hogy az átlag fitneszező (és ezalatt nem a kangoo órákat értem :) ) nem tud folyton fizikailag és elmében teljesen a topon lenni. A GFlexen nekem hiányzik a "sebességben visszakapcsolás" lehetősége, ahhoz az egész túl instabil, túl kiszámíthatatlan. De ha valaki a csoportos TRX edzés után valami megdöbbentő élményre vágyik, az evolúció valahol erre van :)

Végezetül csináltam nektek egy minimál videót, hogy az eszközöket arányaiban lássátok, alatta pedig egy összehasonlító táblázat a szövegbe fűzött tényekről.