Újévi csodatevő varázspálca helyett

csodatevo.jpgÍrtam már korábban az újévi fogadalmak pszichológiájáról, aki felfrissítené emlékeit, vagy még nem volt hozzá szerencséje, ide kattintson. Ezúttal másik gondolat foglalkoztat az új esztendő kapcsán: Miféle megerősítést ad vajon az, hogy legtöbben év elején fogadkoznak? Babona lenne? Avagy az előző évet fejben összegezve a lelkiismeret piszkál, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt? Az egyszeri ember - aki valahol azért tisztában van a gyengeségeivel, motiválatlanságával - valamiféle varázspálca jellegű segítséget vár az univerzumtól, amely Nálunk Hatalmasabb Erő segít az emberi gyarlóságon felülemelkedni?

És ez a placebo használ, vagy csak egy-két hétig nyújt támaszt? És aztán...? Ugye?

Ugyanis addig sosem fogunk egyről a kettőre jutni, amíg nem vesszük észre, hogy minden saját magunkat érintő változtatás rajtunk múlik. Talán bulvárpszichológiának hat, de hadd idézzem Oprah-t, nem lenne szép dolog lenyúlni az idézetét, csak azért, mert túl evidens dolgok foglaltatnak benne. Ugyanis ez az evidencia a csodaváró, nagy-elhatározó-aztán-abbahagyó emberek számára egyáltalán nem magától értetődő, úgyhogy tessék:

“What I know for sure is this: The big secret in life is that there is no big secret. Whatever your goal for this year is, you can get there — as long as you're willing to be honest with yourself about the preparation and work involved. There are no back doors, no free rides. There's just you, this moment, and a choice.”

"Egyvalamit biztosan tudok: az élet nagy titka, hogy nincsen nagy titok. Bármi is legyen a célod erre az évre, elérheted - míg hajlandó vagy őszintének lenni magaddal arról, hogy mennyi előkészületet és munkát kell belefektetned. Nincsenek kiskapuk, nincs ingyenebéd. Csak te vagy benne, ez a pillanat, és az, amit választasz."

Az egész életet nem lehet persze ennyi önmotivációs felpumpálással elintézni. Az életünk társadalmilag-gazdaságilag jóval nagyobb falat ennél, ez kétségtelen. (Bár én szívesebben gondolok rá úgy, mint egy stratégiai társasjátékra, ahol vannak leosztott lapok, amelyekből meg kell próbálnunk kihozni a legjobbat; bejátszik a szerecsefaktor, amely vagy segít, vagy nem; illetve a játékostársak, akik vagy segítenek vagy akadályoznak - s arra tudunk törekedni, hogy képességeinkhez és helyzetünkhöz mérten a lehető legokosabban menedzseljük mindezt.)

De amiről ez a blog szól, mindezeknél jóval egyszerűbb. Az egészségünk, az energiatartalékaink ugyanis nagyban befolyásolják azt, miként tudunk összpontosítani, a lehető legjobban teljesíteni a mindennapjainkban. Tudunk-e úgy magabiztosak lenni, hogy reggel indulatokig hergeljük magunkat a tükör előtt? Tudunk-e úgy türelmesek lenni, hogy egy kifacsart, elhasznált mosogatórongynak érezzük magunkat? Tudjuk-e úgy meglátni a jót bármiben, hogy kellemetlenséggel és fájdalmakkal telnek naponta értékes óráink, perceink?

Aki ezen sorokat olvasva most nagyokat bólogat, és kedvenc mozgásformájára gondol - azokra a jó élményekre, amelyeket ebben az évben szerzett általa -, és kicsit elégedettebbnek, magabiztosabbnak, boldogabbnak érzi most magát, annak talán épp leheletnyit hozzájárultam ahhoz, hogy pozitívabban gondoljon az életére :) Aki úgy érzi viszont, hogy ez még hiányzik, az olvassa újra azt, amit Oprah mondott.

newyears.jpgHa amúgy az újévi fogadalom-mankóhoz nyúlnál, hogy eztán jobb legyen, az első tanácsom: ne tegyél fogadalmat. A fogadalom nem fogja helyetted felvenni az edzőcuccot, felülkerekedni a napi fáradtságon és demotiváltságon, amikor munka után még össze kell szedni az erődet és tenni valamit, hogy aztán jobb legyen; nem fogja helyetted megszervezni az idődet, hogy valaki más foglalkozzon addig a gyerekkel. Se egy fogadalom, se egy Nálunk Hatalmasabb Erő nem fogja elővenni a csodákkal teli ládikót, hogy mindez megoldódjon. Csak TE.

De amint elkezded és felismered azt, hogy ami "fáradság", az voltaképp nem fáradság, mert feltölt, mert élettelibb és frissebb-fittebb leszel tőle, mert élményt ad és örömöt, akkor már jó úton jársz, legyen az az év első, vagy ötödik, vagy kilencedik hónapja. Addig viszont igen: elhatározás, szervezés, jajmennikéne, jajtennikéne, nemülöklecsokitzabálni, nemrogyoklemagamelébámulni. Előkészület, munka, no kiskapu.

Aztán öröm, energia, feltöltődés, egészség. És összességében talán egy sikeresebb, ügyesebben menedzselt stratégiai játék.

Mi mást, mint ezt az élményt kívánom mindenkinek az új évre :)

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2012.12.31. 12:04 - Szöszkeboszi

Címkék: vélemény újév pszichológia

komment



süti beállítások módosítása