Sikk-e a kövérség?

A pletykalapok legújabbja, hogy Karl Lagerfeld divatdiktátor beszólt az énekesnő Adele-nek, hogy kicsit túl kövér - ami mondjuk nem volt kedves, valóban -, aztán bocsánatot kért, és most mindenki a 23 éves dívát éljenzi, hogy nem hódol be a divattrendeknek.

Azért szeretném én a hölgyet is idézni, a Q magazinnak nyilatkozta még az eset előtt:

"Imádok enni és utálok edzeni. Időm sincs rá. Nem akarok a Playboy vagy a Vogue borítóján szerepelni. A Rolling Stone vagy Q címlapjára vágyom. Énekesnő vagyok és nem divatmajom. Inkább nyomnék egy tonnát és csinálnék egy fantasztikus albumot, semmint úgy nézzek ki, mint Nicole Ritchie és legyen egy szar albumom. Nem az az életcélom, hogy vékony legyek."

Tudom én, hogy a média hajlamos túlzásokba esni, és az utóbbi évtizedben az irreálisan vékony példaképeket nyomták - itt írtam arról, mibe kerül úgy kinézni, mint egy fehérneműmodell, senkinek nem ajánlom -, de az utóbbi időben azt veszem észre, hogy a ló túloldala közeleg. A protestálás az anorexia ellen átcsapott abba, hogy piedesztálra emelik a túlsúlyosokat, a "magukért kiállókat", a "természeteseket", sőt, Adele kifejezetten büszke rá, hogy az "átlagos nőt" testesíti meg. Közel 100 kiló 23 évesen.

Annyira jó lenne, ha végre mindenki - mindenki! - belátná, hogy a túlsúly nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. Száraz kórónak lenni esztelen diétákkal nem menő. De beletörődőn elfogadni egy genetikai alkatot vagy helytelen életmódot, sőt rájátszani és elhagyni magunkat szintén nem menő.

Kérdés persze, hogy hol van a közönségízlés formálásában a sztárok, véleményformálók felelőssége? Adele szupersztár, ez nyilvánvaló, hiszen még én is tudom, kicsoda, pedig a kilencvenes évek Bravo-olvasós korszaka óta legendásan nem vagyok tisztában a zenei előadókkal. A sztárok hajlamosak furábbnál furább vallásokat, gyereknevelési elveket, diétákat, politikai nézeteket stb. promotálni (még saját kútfőből is, reklámszerződés sem kell hozzá). De mondhatja-e amúgy egy rajongók hadát szédítő csillag, hogy mondjuk részegen vezetni oké, hogy az idegesítő szomszédot fejbevágni egy lapáttal oké, vagy éppen büszkén utálni minden mozgásformát és zabálni hozzá oké? Igen, helytelenítem, hogy a szóban forgó énekesnő ilyet, mint a fenti idézet, kiejt a száján.

Persze, egy eleve gömbölyded hölgy borítsa a menedzserekre az asztalt, ha egy kiadó azt mondja: szívem, jó a hangod, ám legyél maximum 55 kiló és akkor szerződhetünk. De ne adja a lovat a sokmillió megmozdulni lusta és eszetlenül étkező fiatal és kevésbé fiatal hölgy alá. Nem minden mozgás vacak és utálatos és kínlódás, aki ezt mondja, kettőnél többet nem próbált. És értelmesen, egészségesen enni, megvonások nélkül szintén nem atomfizika, csak informálódás szintjén foglalkozni kell a kérdéssel.

Nem az itt a kérdés, hogy valaki hány kiló és hány centi, és nem kell, hogy bárki anatómiai modellé farigcsálja magát. De ne legyen 5-10-20- (tökmindegymennyi) kilóval több, mint amennyi lehetne, ha odafigyelne az egészségére. Ne legyen puhány, és ne magyarázza az izmainak alapvető hiányosságait (avagy hiányát) azzal, hogy ő úgysem lesz sosem nádszálkarcsú: mert a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Kedves Adele, olyan jó lett volna, ha azt mondod: "Tessék, ilyen vagyok, szeressetek így, reggelente tornázom a teraszomon fél órát, és ettől energialöketet kapok egész napra, arra viszont nincs időm és kedvem, hogy órákat töltsek minden nap a sztáredzőmmel, emiatt ne is maceráljatok." Na ez inkább legyen az átlagnő. Én úgy szeretném.

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2012.02.11. 12:36 - Szöszkeboszi

Címkék: vélemény celeb gossip

120 komment



süti beállítások módosítása