Jógabiznisz és szerzői jogok

Első hallásra fülemüle-pernek tűnhet a nemzetközi sajtóban Bikram Battle-ként emlegetett jógacsatározás, de az ügy azért messzebbre mutat, mint puszta jogi adok-kapok. (Meg a millió dolláros tétje.)

"A Bloomberg beszámolója szerint a Bikram Yoga központ alapítója indított eljárást három másik jógastúdió ellen szerzői jogi jogsértés gyanújával. Bikram Choudhury alapító szerint az érintett stúdiókat volt diákjai hozták létre, és ott az általa oktatott gyakorlatokat és mozgásformákat alkalmazzák engedélye nélkül.
Az ügyben eljáró bíróság jogászai kikérték az ügyben az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának szakvéleményét. A hivatal illetékesének közlése szerint korábban valóban engedtek regisztrálni bizonyos jóga pozíciókat és mozgásformákat, ám most ismételten áttekintették a vonatkozó jogszabályokat. A felülvizsgálat során a hivatal illetékesei arra a döntésre jutottak, hogy a törvények szövege szerint a jógagyakorlatok nem minősülnek koreográfiának, és így szerzői jogi védelem ezekre nem kérelmezhető." 

Pontosabban az eredeti megfogalmazás: Yoga poses such as head-to-knee stretches and the sequences of the moves are “exercises” rather than “choreography” and can’t be copyrighted in the U.S. Azaz a mozdulatok sorozata nem koreográfiának, hanem gyakorlatnak minősül, és mint ilyen, nem védhető le szerzői jog által.

Álljunk meg, és gondolkodjunk el ezen egy pillanatra.

Az egyik oldalon létezik egy ember (modernül: cég, vállalkozás), akinek támad egy jó ötlete. Valaki, aki összerak 26 jógapózt egy negyven fokos teremben eltöltött másfél órává. Valaki, aki rájön, hogy az emberek szeretnek fitnesznek hívva latin zenére bomolni. Valaki, aki fog egy hagyományos orosz vasgömböt, a girját, és kelet-európai egzotikummal fűszerezve az ötletet eladja Amerikában. Ilyenkor lehet a fejünket a falba verni, és azt mondani, hogy basszus, miért nem nekünk jutott ez eszünkbe. De az ötlet jó, sokan rákapnak, és a népszerű jó ötlet díja: sok pénz, méghozzá franchise és szerzői jogok formájában. Ha az ötlet nem lenne jó (biztos volt ilyen is nem kevés a világtörténelemben, csak nem róluk szólnak a marketingkönyvek), kevesebben mozdulnának rá (szó szerint). A társadalmi hasznosságot fizeti talán meg az ipar a jogdíjakban?

A másik oldalon azonban: nincs új a nap alatt. Már valószínűleg a harmadik ősjógi a párezer évvel ezelőtti Indiában a negyven fokos fülledtségben helyezte magát pózokba. Bikram tőle nyúlt akkor? A Pilatesben (hogy ez se maradjon ki) a módszer a csodálatos, hiszen eredetét tekintve többek között átvesz bizonyos jógapózokat és gimnasztikai mozdulatokat is, módosítja, összecsiszolja, összefűzi, és ezektől a kiválogatásoktól-újragondolástól-sorrendiségtől lesz egyedi. Létezik olyan mozdulat, amit már egy kisbaba mozgásfejlődése során meg lehet figyelni, miért ne emelhetné át az órájába egy random alakformáló órát tartó oktató? Ha minden javító és tökéletesítő folyamat kiindul valamiből, akkor jogos-e csupán korlátozottan (avagy pénzért) hozzáférhetővé tenni azt az alapot, amiből valami új, valami még jobb alakulhat ki?

Érdekes filozófiai kérdések ezek. Mielőtt bárki kérdi: a "Pilates" nem szerzői jog által védett, ami elősegítette azt, hogy sokféle ágazata alakult ki. Sőt, a fitnesziskolák kétnapos gyorstalpalóját elvégző aerobik oktatók is "Pilatest" tarthatnak. Ez bosszant engem? Persze. De milyen jogon mondanám, hogy tuti az a Pilates módszer a jó, amit én tartok - a "basic"? Én ezt választottam, mert amit Joe bácsi kitalált, az számomra maga a tökéletesség. De valakik ezt is továbbgondolták, ebből lett a Stott Pilates® vagy a Winsor Pilates® iskola is. (A copyright jel nem véletlen.) Mások arra esküsznek. Teológiai szinten lehet erről vitákat folytatni, csak nem érdemes, hiszen a big picture-t tekintve valamennyien egy folyamat közepén vagyunk, voltak benne elődjeink, és lesznek benne utódaink, akik (remélhetőleg) hozzá fogják tenni a maguk hozzáadott értékeit a mi elgondolásainkhoz.

Érvelhet-e azzal egy intézmény, hogy a  jogi védelem szavatolja az adott mozgásforma sztenderdjeinek betartását és a minőség színvonalát? Persze. Mindemellett felháborító-e, ha egy szakember nem akarja kifizetni az adott licensz súlyos névhasználati díjait, betartani esetleges értelmetlen korlátozásait, és más néven csinálja azt, amihez ért? Szerintem nem, ez is érthető. A nagy helyzet az, hogy nem a jogdíjfizetés teszi a jó szakembert.

Vajon hol a határvonal a szakértelem honoráriuma és a nyerészkedő, rövidtávú profitmaximalizálás között? Avagy az igazság itt is - mint annyi minden másban - odaát van? Akárhogy is, én örülök, hogy a jóga maradt mindenkié.

Ha nem akarsz lemaradni a következő posztról, itt kérj értesítést:

 

2012.01.18. 08:10 - Szöszkeboszi

Címkék: vélemény jóga közügy sajtótermés

14 komment



süti beállítások módosítása