2011. aug 12.

Kis fitnesz útikalauz, notórius abbahagyóknak

írta: Szöszkeboszi
Kis fitnesz útikalauz, notórius abbahagyóknak

Bár a fogyókúra-fellángolások után csak második helyre szorulnak a sportolni-kezdek-fellángolások, azért így is Dunát lehet rekeszteni azokkal, akik nagy nehezen ráveszik magukat arra, hogy valamit mozogjanak, aztán egy-két próbálkozás után elkedvetlenedve visszakucorodnak a fotelbe, és meg sem mozdulnak többet. Vagy épp hónapokba telik, míg kiheverik a megrázkódtatást, és újra nekivágnak, majd - borítékolható - hamarosan újra a fotelben kötnek ki.

Kedves Nem Mozgók és Kampányszerűen Mozgók! Az a helyzet, hogy a sportot megszeretni nem ördöngösség, csak rosszul fogtok hozzá. A blogban számtalan bejegyzésben adtam már erre sugallatokat, de tán nem árt egy posztban összefoglalni, hátha hallgattok rám. 

A két legtipikusabb hiba, hogy nem követitek a fokozatosság elvét, sem a keressük-meg-hogy-mit szeretünk parancsolatot. Nagy nehezen ráveszitek magatokat, esetleg ösztönzésül beruháztok egy jó drága cipőbe meg edzőscuccba, és elmentek heti három TRX edzésre, mert XY véleményvezér azt isteníti. (No offense, trxesek. Mondhattam volna zumbát, szigetfutást, bármit.) Giga hiba, és jó eséllyel egy hónap múlva fotelben kucorgás lesz belőle.

Először is, gondold végig, mit szeretnél elérni a mozgással! Ha fogyni vágysz, akkor - bár hasznos neked a gerinctorna is - de kudarcként fogod megélni, hogy nem olvadnak le a kilók. Kicsit izmosodni (nagyon izmosodni?), általános jobb kondiban lenni, a hátfájást megszüntetni? Nézz ki olyan mozgásformákat, amelynek az alapelvei és legelső, leglátványosabb eredményei egybeesnek a céljaiddal, különben hamar elveszíted a motivációt. Ellenben az első mínusz fél kiló, az első látványosabb izomrajzolat, az első hátfájásmentes hét (kinek mi), csodákat művel, és felturbózza a lelkesedésed. (Evidencia? Így elolvasva persze evidencia, de láttam én már karón varjút.)

Hacsak nem vagy különösen őrülten kíváncsi valamilyen specifikus mozgásformára, ne kötelezd el magad heti három órában bármire, még ha ódákat is zengenek róla, mert jó eséllyel koppansz a falon. Keresgélj bátran: az első időkben inkább nézz meg hetente kettő különféle órát. Ha mondjuk állóképességet szeretnél építeni, ne vegyél rögtön spinning bérletet: menj el különféle típusú belbicajos órákra, aerobik és zsírégető és egyéb fantázianeveken futó kalandokra, adj magadnak egy-egy órát mindenből, ami érdekesnek tűnik. Ami elsőre szimpatikus, abból visszamehetsz egy másodikra is, esetleg másik oktatóhoz. A lehető legnagyobb butaság, ha megpróbálsz magadra erőltetni egy olyan sportot, amit igazán nem is élvezel: ha fejben feladod, testben is hamarosan feladod, semmi értelme. (Ugyanez vonatkozik az edzőtermekre, a küzdősport iskolákra és egyesületekre: próbáld végig, míg meggyőz valamelyik.) 

Olvasd el ezt a posztot, hogy eldöntsd, mi tesz jobbat neked, ha valakivel párban mész, vagy ha egyedül. Ha az is nagy szó, hogy rávetted magad: ne hagyd, hogy más elbizonytalanítson. Egyetlen órán, teremben, parkban sem esznek meg az edzők vagy az odajáró többiek, szóval a tinédzserszerű húzódozást és önbizalomhiányt hagyjuk inkább.

Ha kezded látni valamelyik mozgásformával a közös jövőt, de nem nyűgöz le az edző, nézz meg másokat is! Kinek a pap, kinek a paplan, egy - amúgy jó - edző sem jöhet be mindenkinek. Személyiség, hitelesség, óravezetési stílus, zenei repertoár és még sorolhatnám, mi minden számíthat neked tudat alatt vagy felett: ne vágd el magad egy amúgy esetlegtalán szívesen látogatott órától, csak mert hülyét kapsz a decibelektől, vagy a kiképzőtiszt módjára pattogó instruktortól.  

Mindeközben jöjjön egy kis türelem. Tudom, dühítő a bénázásérzet, meg a "nem megy úgy, ahogy szeretném" fogösszeszorítós fintor. De ne várj el magadtól túl sokat, főleg annak fényében, hogy mondjuk előtte gyakorlatilag meg se mozdultál. Be fognak indulni a folyamatok, és fejlődni fogsz, de ha a Jótündért keresed meg a varázspálcáját, nos, ő nem itt lakik. 

Ha úgy érzed, Megtaláltad Őt, alakíts ki magadnak időbeosztást, amiben fix helye van a friss kis kedvencednek, mondjuk heti kétszer! A heti egy alkalom is több ugyan, mint a semmi, de heti kettővel elképesztően megugrik az eredményeid látványossági foka, a dolog élvezeti értéke és a saját elkötelezettséged is. Ha már heti két olyan fix időpontod van, amire örömmel és szívesen mész, ráadásul vetted a fáradságot, hogy betonbiztos helye legyen a táncrendedben - nos, az már az erősen hozzászokás kategória. Ekkor már nem kell aggódnod, hogy elveszíted az érdeklődésedet.

Már csak egyvalami kell, hogy hosszútávon működjön a dolog: merj fejlődni. Ne maradj a jól bevált módszereknél, mert ami ma öröm, holnapután unalmas rutin. "Citius, Altius, Fortius", ahogy az olimpiai szlogen is mondja.

(Hehe, azt hinnétek, a Gloria Estefan-féle nyálhimnuszt teszem be? :) Bocsi.)

Fogd meg a nehezebb súlyzót, válaszd a nehezebb formációt, fokozd a tempót, merd feszegetni a határaidat. Ha úgy érzed, hogy amit csinálsz, nem elég, ne várd meg, amíg beleunsz: keress haladó órát, próbálj újra másik oktatót, vagy éppen színesítsd az életedet azzal, hogy megnézel még egy újabb mozgásformát, olyat, aminek a próbaórájáról szűkölve menekültél még egy éve azzal, hogy ez nem fehér embernek való. Lehet, hogy meg fogsz lepődni.

[Igyekeztem ugyan sokrétű példákkal fogalmazni, de ha éppenséggel szlalomrollerezésre vagy nordic walkingra szeretnéd ráhúzni a leírtakat, kicsit használd a fantáziádat, és remélem, úgy is stimmelni fog.]

Bónusz: ha már tényleg érzed, hogy ez a sportdolog jó, és nem a hatodik bugyorból küldték fel a Földre szegény halandókat szívatni, már tudatosabban is összeállíthatod, mi mindenre van a testednek szüksége: erősítés, nyújtás, állóképesség kombó, itt vannak a tippek hozzá.

Szólj hozzá

vélemény videó életmód kezdőknek