Pilates blog

Azt mondják, egy társadalmat az fémjelez, ahogy az idős korosztállyal bánik - és ha eszünkbe jutnak az orvosi rendelőben mint egyetlen szórakozóhelyen napot múlató kisnyugdíjasok, az állásukért aggódó ötvenesek, vagy éppen a zárt ajtók mögött otthon kuksoló idős ismerősök, kijelenthetjük, hogy nálunk a helyzet elszomorító. (És nem, ez a bejegyzés nem a TB-ről fog szólni.)

Nálunk olyanabb kultúrákban már rájöttek, hogy az öreg ember nem felétlenül vén ember, hogy a nyugdíjközeli vagy azt meghaladott állapot nem egyenlő a temetéssel. Hogy az idősek életminősége - hangsúly a minőségen - több szempontból sem elhanyagolható. Például még néhány évtized eltöltését figyelembe véve.

Kijelentjük, hogy nálunk a most 50-60+ korosztálynak nincsen sportkultúrája. Valószínűleg sportoltak ők annak idején, labdajátékok és atlétika lenne a tippem, majd az első gyerek és/vagy sérülés után felhagytak vele. A harmincas éveikben elfogadták, hogy "öregszenek", a negyvenesben pedig ez a beletörődés semmittevéssé lett. Értem én, időt szervezni, alkalmat találni, keményen dolgozni és családot ellátni nem semmi helytállást kíván. Aztán a gyerekek kirepülnek, a nyugdíj is eljön, idő lenne, de a fejekben már nincs benne, hogy a tespedésen kívül létezik más is. Aztán megszületik az orvosnál hosszú tömött sorokban ülő társadalmi réteg.

Az orvosok pedig, mint minden más esetben, itt is csak akkor hívják fel a figyelmet a mozgás fontosságára, amikor már az elkerülhetetlen. Fizioterápia, sok séta a csontritkulásra, úszás a pajzsmirigyre. Viszlát jövő hónapban, Mari néni. Holott tőlünk nyugatabbra a "senior" sportfoglalkozásoknak már komoly (rajongó)tábora van. A sport szerepe a prevencióban még az idős generációnál is létfontosságú, hiszen lehet, hogy itt fáj és ott fáj, de mindig lesz még rosszabb... és ha próbálunk tenni ellene, talán kevésbé lesz rossz.

Személyes kedvencem és jövőképem: a 83 éves jógaoktató Ausztráliából.

Kétségtelen, hogy az emberi test néhány évtized alatt elkopik. Az izmok, a gerinc, a csontok lassan feladják a több évtizedes megpróbáltatás után, a keringési zavarok és belsőszervi rendellenességek népbetegséggé fajulnak a nyugdíj tájékán. De mivel sosem késő elkezdeni, még több évtizedre enyhíthetnék idős felmenőink a panaszaikat. Pilatesre járnak hozzám az ötvenes korosztályból - azt kell mondjam, némelyik kitartóbb mint sok fiatal -, és nem azt állítom, hogy egy  átlag nyugdíjas néninek vagy bácsinak végig kell nyomni hatvan percet egy jógán vagy zsírégetőn (az elképzelés nyilván abszurd), de vannak olyan gyakorlatsorok, amelyek akár kifejezetten az idősek mozgásszervi problémáira és koordinációs képességének javítására alkalmasak. Még a fizikoterápia előtt.

A kérdés, hogy a sport hozza vajon az életkedvet, avagy az életkedv a sporthoz a lendületet, valószínűleg a tyúk vagy a tojás esete, de lilakávé és Monspart Sarolta is megmutatják, hogy lehet ezt máshogy is.